A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-16 / 20. szám
KRONIKA TelepüléslexiHon MAGYAROK NYOMÁBAN — NYITRAI JÁRÁS a rétorika órákat. Meggyőződésem, hogy elsősorban iskolarendszerünket kell a legkülönbözőbb szakemberek bevonásával sürgősen és gyökeresen átalakítani. Művészeti tagozatú iskolákat kellene létrehoznunk, ahol a legkiválóbbak foglalkoznának a tehetségekkel. Igenis, a helyes beszéd és egy bizonyos szinten a versmondás is megtanítható. — Az A Hót hasábjain nyilván olvastad Beke Sándornak, a komáromi Jókai Színház igazgatójának a nyilatkozatát. Ugyan nincs szándékomban vitát kezdeményezni, de azért megkérdem: mi a véleményed a nyilatkozatban elmondottakról és elképzelhető-e, hogy a Jókai Színház társulatának tagja legyél vagy ott szerepet vállalj? — Kényes ponton találtál el! A közérthetőség miatt kell elmondanom: Bekével a Színművészetin egy padot koptattunk, és azóta vagyunk kín-keserves barátságban. Ő már magyar állampolgár, pesti lakos, jómagam 1945 óta, amikor is délebbre tolták fejem fölött az országhatárt, vagyok csehszlovák illetőségű pozsonyi lakos. Tizenkét évig szerepeltem száműzetésben Budapesten. Beke mint pesti, illetve magyarországi rendező, időnként mint színházigazgató, sosem kínált nekem sem szerepet, sem szerződést. Ezzel szemben, amikor én "zsebből" csináltam a SZABADtóri SZÍNHÁZat, meghívtam Bekét színpadra tenni a Ki Mit Tudót, és zsűrielnöknek. Természetesen nem "szívességből" kellett ezt elvállalnia. Most szégyellem, hogy megemlítettem neki a Cyrano-t. Azt hittem, színházi eseményként fogadja — 25 évvel a Romeo után. Én a puszta tenyeremmel és a fejemmel teremtek feltételeket a kulturális vállalkozásokra. A szabad ég alatt. De egy színházépületnyi összegre való időm nekem már aligha van. (Csupán kuriózumként említem, hogy cégemnek sokan tartoznak, éppenséggel a Jókai Színház is csaknem 50 ezer koronával. Már másfél éve...) És most Beke Sándor a Jókai Színház igazgatója újságban "üzeni", hogy "felvesz", ha beállók a sorba! Esküszöm, nem tudom nevessek-e vagy sírjak!? "Ha nincs elöl hely, surranjak be hátul?... Nem, köszönöm!" (Rostand: Cyrano). Ráadásul, ha nem tévedek, ez az egyetlen igazi magyar színházépület sem Békéé, se nem a felvett színészeké, hanem a csehszlovákiai magyarságé. Szélesebb körű és nagyobb szellemi befektetéssel hatványozottan többet profitálhatna. Műfajilag, szellemileg, anyagilag. Ha kell, ezt konkrétabban és részletesebben is "borítékolhatom". — Végezetül egy személyes jellegű kérdés: mik a jövőbeni terveid? Nem gondoltál-e mondjuk színházalapításra, egy "független" magyar társulat összehozására és állandó összetartására? — Hát gondolhatok? Elég nagy volt így is a marakodás azon a 140 milliós bankón. Ha legalább a saját adóimat színházra fordíthatnám! Persze, egyelőre nem hogy színházam, de házam, sőt, lakásom sincs. Pedig én szíwel-lélekkel ITTHON VAGYOK! Nem akarom elhinni, de már jó ideje... MOTESÍKY ÁRPÁD POGRÁNY (Pohranice) A település nevét először 1075-ben jegyzik a krónikák, román stlusú bencés templomának építésével kapcsolatban. Pográny eredetileg a Garamszentbenedeki Apátság tulajdona volt, egy 1113-ban készült össze rás a Zobori Apátság birtokaként említi, de egy részét az Esztergomi Érsekség kapta. A 16. században több gazdája is volt, de túlnyomó részét a ghymesi rorpácó-család birtokolta. A falu közepén egy meleg vizű forrás található, amely körül egy télen sem befagyó tó ("Mocsála") keletkezett. Igen gazdag és színes a település folklórkincse, a néphagyományokról és népszokásokról Szomotányi Ilonka néni tud mesélni. Érdekes és sajátos a pogrányi magyarok nyelvezete és kiejtése, amely eltér a zoboraljai palócos tájszólástói. A községben működik teljes szervezettségű magyar iskola. A magyar politikai mozgalmak aktívak, akárcsak a Csemadok. A község polgármestere és a Csemadok a. sz. elnöke Sándor Pál. Az 1980-as népszámláláskor az 1693 lakosból 1067 személy (63,0 %) vallotta magát magyarnak. Az 1991-es népszámlálás idején 1129-en laktak a faluban, ebből 771 fő (68,23 %) vallotta magát magyar nemzetiségűnek. TILD (Telince) A települést — Teld alakban — 1297-ben említik először az okiratok. A 14. században a prediális nemesség birtoka lett. A török portyázásokat szerencsésen átvészelte. A községnek a múlt században lényegesen több lakosa volt mint most. Temploma nincs, kis kápolnája a temetőkertben található. A falut 1974-ben Csifférral egyesítették, de a tildiek élve a lehetőséggel visszaszerezték önállóságukat. A magyar politikai mozgalmak közül csak az Együttélés indult a helyhatósági választásokon. A Csemadok elhalóban van, és megszűnt a falu magyar iskolája is. A település polgármestere Huszár László. Az 1991-es népszámláláskor a 291 lakosból 71 személy (24,4 %) vallotta magát magyar nemzetiségűnek. ZSÉRE (Žirany) A Zsibrica-hegy tövében épült község nevét először 1113-ban mint a Zobori Apátság birtokát említik az okiratok. Egy 1496-ból való feljegyzés viszont már a darázsi uradalom részeként említi. A barokk stiusú templomot 1734-ben emelték. A zséreiek az elmúlt századokban főleg a mezőgazdaságból és a mészégetésből éltek. A falu mellett létesült mészégető üzemben ma is sok helybéli dolgozik. Igen jelentős a község folklórkincse, még ma is él jó néhány népszokás és népdal. A falu folklórcsoportjait, énekeseit és a fáradhatatlan zsérei tanári, Simák Viktort Dél-Szlovékia-szerte ismerik. Az utóbbi években Zsére a zoboraljai magyar kulturális élet egyik központjává vált (Örökségünk — tavaszi foHdórfesztivál; Zoboraljai Kulturális Napok.) A település az 1980-as évek végén megkapta a Bethlen Gábor-djat. A magyar politikai mozgalmak gyökeret vertek itt, és aktív a Csemadok is. A polgármester Gál László, a Csemadok a. sz. elnöke Gál Bálint Működik a magyar elemi iskola is, a felső tagozatosok Ghymesre járnak. Az 1980-as népszámláláskor az 1329 lakosból 1042 személy (78,4 %) vallotta magát magyarnak. Az 1991-es népszámláláskor az 1251 lakosból 939-en (75,06 %) vallották magukat magyar nemzetiségűnek. VICSÁPAPÁTI (Výčapy-Opatovce) Az eredetileg önálló Vicsáp és Apáti községek egyesülésével jött létre Vicsápapáti, amely az elmúlt évszázad során fokozatosan elszlovákosodott. A települést először 1247-ben mint a nyitrai vár birtokát említik az okiratok. A késő gótikus stiusú templomot a 15. vagy a 16. században építették, és 1740-ben átalakították. A magyar miséket a szlovák Peter Prochas atya celebrálja, s ma mér csak a templomban hallani magyar szót. A két világháború közötti időben még működött a magyar iskola, amelyet aztán a Szlovák Állam idején bezárlak, és azóta sem nyitottak meg. A Csemadok alapszervezete a hatvanas évek derekáig létezett, ma már csak az emléke él. Az 1980-as népszámláláskor a 2440 lakosból 189 személy (7,7 %) vallotta magát magyarnak. Az 1991-es népszámláláskor 2333-an éltek a községben, ebből 165 személy (7,07 %) volt a magyar nemzetiségű. Összeállította: -mote(Folytatjuk) A vicsápapáti katolikus templom A HÉT 11
