A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-16 / 20. szám
GONDOLKODÓ lg Egy újheletű tájnév karrierje és karakterisztikája II. Áttételek, szövődmények nemcsak a bioszféra világában, hanem a szellem és tudomány területén is bekövetkeznek. így van ez a mi esetünkben is. Előbb a földrajzi tankönyvek vették át menetrendszerűen a fertőző címszót. Egy kései, 1986-os, 125 000 példányban, 3. kiadásban megjelent általános iskolai hetedikes tankönyvből idézek: "Csehszlovákia területén három főbb tájat különböztetünk meg: a Kárpátokat, a Szlovák-alföldet, a Cseh- és Morva-medencét." (119. oldal, 4. bekezdés, kiemelt, vastagbetüs szöveg.) "A Szlovák-alföld a Duna mellékfolyói által feltöltött síkság." (120. o. — kiemelt szöveg, ami ugye annyit tesz, hogy ha mást nem, legalább ezt mindenképpen tanulja meg a gyanútlan emberpalánta.) Éghajlat, vízrajz, növényzet. "A Szlovák-alföldön (hozzáfűzöm, mert tanítottam: Jókai Komáromjánál) a legmelegebb a nyár." (...) "Kérdések, feladatok: Ismertesd a térkép alapján Csehszlovákia tájait..." — s az esztergomi, karcagi, győri tanuló válaszol. Szinte halljuk, miként (121. o.). "A búza, kukorica, cukorrépa termesztésének fő területe a Szlovák-alföld." (122. o.) "Tudod-e, hogy a Dunán cseh—magyar együttműködéssel vízi erőművet és hajózható csatornát terveznek Gabčíkovo és Visegrád térségében?" (124. o.) A pokolba a Trianont tetéző építménnyel! — s kavarognak tehetetlenül az ember fejében a gondolatok. Ellenben és máskülönben: ha már leírja, s az iskolásokkal mondatja, akkor — miként máshol, ugyanebben a magyarországi tankönyvben ír és írhat Bécset, Velencét, Lipcsét, Prágát és pilseni sört (Wien, Venezia, Leipzig, Praha és plzeňi sör helyett!) —, akkor miért nem ír és mondat Bőst Gabčíkovo helyett? Azért, mert a Szlovák-alföldön van? Az ijesztő vízlépcső közel harminc kilométeres üzemcsatornája által kettéhasított Csallóközben? Összehasonlításképpen lássunk egykét mondatot a csehszlovák tankönyvekből (Zemepis pre 2. ročník gymnázia s vyučovacím jazykom maďarským - Földrajz a 2. gimn. osztály számára, SPN Bratislava, 1986): "A Duna menti-alföld... Bratislavától és a Kis-Kárpátoktól kelet felé egészen az Ipoly folyó völgyéig és Ipolyság (Šahy) városig nyúlik... A Duna menti-alföldet két részre osztjuk: a Duna menti-síkságra és a Duna menti-dombvidékre... A Duna menti-síkság az alföld alacsonyabban fekvő részét foglalja el. Hozzá tartozik a Csallóköz, az alsó Vág mente (Seredtől) és a Nyitra folyó vidéke" — 140. oldal. Máshol: "A malá dunajská nížina (Kisalföld) hozzánk benyúló részét Podunajská nížinának (Duna menti-alföld) nevezzük... A Podunajská nížina (Duna menti-alföld... Bratislavától és a Kis-Kárpátoktól kelet felé egészen az Ipoly folyó völgyéig és Ipolyság (Šahy) városig nyúlik..." "A Podunajská nížina (Duna menti-alföld) folyói: a Čierna voda (Feketevíz), Váh (Vág), Nitra (Nyitra)..." A csehszlovákiai kiadványokban (térképeken, tankönyvekben stb.) nyoma sincs a Szlovákalföldnek, azaz a Šlovenská nížinának... Aztán az MTA égisze alatt a Deme László és Fábián Pál szerkesztette, s először 1961-ben megjelent Helyesírási Tanácsadó Szótár is lecsapott az újsütetű fogalomra, s az alföld címszó mögé első ízben sorolja be példának (Akadémiai Kiadó, 31—32. o.). Mondhatnók: ezzel a lépéssel az MTA Nyelvtudományi Osztálya mintegy legalizálta, nagykorúsította az MTA Földrajztudományi Intézetében barkácsolt fogalmat. Ismét csak elgondolkodtató, vagyis nem csupán "érdekes", hogy — eltérően a HTŠz-tól — az 1954-ben kiadott A magyar helyesírás szabályai (10. kiadás) még nem tartalmazza a kérdéses terminust. De nem így a legújabb, a 11. kiadás, mely 1984-től jelenik meg, szinte évente újranyomva. És — sajnos — javítatlanul. Pedig... Pedig Kassán 1986-ban szóba került "a dolog". A szlovákiai Kazinczy Nyelvművelő Napokon. Ez országos, évente sorra kerülő rendezvény, többek között magyarországi vendég, a szóban forgó problematika egyik érintett illetékese épp a nemrég megjelent helyesírási szabályzatról, a 11. kiadásról tartott informatív előadást, elmondván az új kiadványról minden lényegest, kiemelve azokat a változásokat, amelyek az előző, azaz a harminc évig érvényben levő 10. kiadástól megkülönböztetik. A háromnapos rendezvény műsorából külön kiemelném Montágh Imre remekbe szabott előadását, sziporkázó szereplését. (Nem gondoltuk volna, hogy e kivételes képességekkel megáldott embernek már csak fél éve van hátra.) Az előadásokat követő vitában elsőnek kértem szót. Lényegében a bemutatott új helyesírási szabályzat ürügyén — a következőket mondottam: "Akik itt összejöttünk, akik itt jelen vagyunk, voltaképpen a hivatalosan 600 000-re taksált csehszlovákiai magyar kisebbséget képviseljük — Pozsonytól Nagykaposig. E hatszázezer kisebbséginek a többsége, jó kétharmada, vagyis több, mint négyszázezer magyar hol ól? Hol is ól tulajdonképpen?" Vagy kétszázan lehettek a teremben, szokatlan kérdésem kissé kifeszítette a csendet. "Nos, aki nem tudná — folytattam —, a Szlovák-alföldön. Igen, a Szlovák-alföldön ól" — s fölemelve körbemutattam mint állításom bizonyítékát, a Deme László által imént ismertetett akadémiai kiadványt. A magyar helyesírás e szabályait. Majd ecsetelem a tájat, a kiterjedt új nevű alföldet, ahol Bornemisza Péter, a Vág parti Sempte prédikátora zengte dörgedelmeit, szóltam a Halotti Beszéd kapcsán nevezetes Deákiról, a Mátyusföld kiemelkedő alakjairól: Oláh Miklósról és Pázmány Péterről, megemlékeztem Szenczi Molnár Albert szülőföldjéről és Kodály Galántájáról. Párhuzamba vontam a budapesti magyar és a pozsonyi szlovák kartográfusok "találékonyságát, kezdeményező készségét". S hogy hasonlattal is éljek, a vitatott alfölddel összefüggő egyedülálló jelenség érzékeltetésére fiktív példaként (mert ugye kézzelfoghatót nem találtam) a Szentföldet, Palesztinát hoztam szóba, mondván: "Az 1967-es háborúban — mint köztudott — Izrael megszállta az addig Jordániához tartozó Ciszjordániát (tárgyalt alföldünkből 4 A HÉT
