A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-09 / 19. szám
ségnek nem célja a zselizi országos fesztivál megszüntetése — mondja Takács András, a Folklórszövetség elnöke. A lehetőségek felmérése után viszont arra kényszerültünk, hogy ezt más formában és más időpontban rendezzük meg. Ezért született az a pótmegoldás, hogy ebben az évben nem népművészeti fesztivált, hanem egy szombat esti és vasárnap délutáni műsort rendeznénk,amelynek egyelőre még a nevét sem döntöttük el. Valószínű, hogy Zselizi Ősz vagy esetleg Zselizi Kulturális Napoknak nevezzük majd el. Az az elképzelésünk, hogy ez a rendezvény kicsit lazább lenne, mint a hagyományos népművészeti fesztivál. Ugyanakkor, hogy a táncmozgalmakat is ösztönözzük, április végén megrendeztük a szólótáncosok országos versenyét. Az ősz folyamán pedig a felnőtt táncegyüttesek országos versenyének megrendezését tervezzük, amely az előző évek során a zselizi országos fesztivál pénteki napját töltötte ki. OTT JÁRTUNK Eddig a vélemények. Május végén tehát nem lesz a már hagyományossá vált, nagyszabású országos népművészeti fesztivál. A szervezők a pénzhiány és az érdeklődés hiánya következtében változtatni kényszerültek. Egyelőre csak remélni tudjuk, hogy az új rendezvények műsorai megnyerik majd a közönség tetszését. KAMONCZA MÁRTA Prikler László és Gyökeres György felvételei Nem üres Felsőszecsére érvén, mindig kellemes látvány volt a szemnek a falut körülvevő nyárfaerdő. Most az erdőirtásnak nyomait láthatja az arra járó vándor. Mit lehetett tenni? A fák kiöregedtek, elszáradtak, elkorhadtak, végül a képviselő testület Adami József polgármesterrel az élén úgy döntött, hogy teszik azt, amit ilyenkor tenni kell... Még mielőtt betértünk volna Szobi Kálmánhoz, a Csemadok elnökéhez, tettünk egy kerülőt, és körülnéztünk Felsőszecse utcáin. Az emberek általában magyarul beszéltek, csak az egyik udvarban váltott szlovák szót két idős ember, és kiváncsian méregettek bennünket a falu kutyái. A hatalmas református templom szomszédságában, az iskola kertjében — amely elárvultán bezárta kapuit — áll a magasba szökkenő obeliszk, a hősök emlékoszlopa, csúcsán széttárt szárnyakkal turul madár őrködik. Az emlékmű alsó részén 26 elesett hős neve olvasható, akik halállal, vérükkel fizettek az elvadult, kegyetlen emberi indulatokért, a háborúért. A nevek felett ezt olvashatjuk: "Nyugodjanak hős fiaink idegen hant alatt..." bizony a tét kegyetlen volt, a kis magyar falu még most is siratja halottak. A kitelepítések, deportálások áldozatait ki tartja számon? Teljesen megbomlott a falu nemzetiségi egysége, a kitoloncoltak helyét szlovák telepesek foglalták el. (Egyébként rendes, békés emberek voltak, akiknek egy új, szebb világot ígértek az agitátorok...) A lakosság összetétele mára így alakult: 486 lakosból, 127 személy jelentkezett magyarnak. Ámde kanyarodjak vissza egy pillanatra a református templomhoz, amelyet 1789-ben épített a kis falu lakossága, 1891-ben restaurálták, úgy tűnt azóta sem nyúlt hozzá senki javítani akaró szándékkal. A község lelkipásztora Akosi János tiszteletes úr, idős ember, Újbarsról látja el híveit. A presbiter id. Szobi Kálmán, egyben a templom kántora is. Azt mesélik, hogy a református püspök úr ottjártakor nagyon meglepődött a kis falu nagy templomán. Nem felejtette el megjegyezni, a budapesti református hitközségnek sincs akkora hatalmas temploma. Ékes bizonysága annak, hogy a Garam menti faluban mindig szorgalmas magyar nép lakott. Nagyon szépnek találtam egy régi-régi Garam menti, utcai kiskaput, gazdája Szobi frázison... "Parancs, sors, szándék, alkalom. " (Ady Endre) Mátyás, 1893-ban építette, a mostani kései utódok megbecsülték, és szinte ékszerként simul bele a mai modem családi ház körvonalaiba... Visszatérőben Szobi Kálmánékhoz, ismét a nyárfás mellett visz el utunk, akaratlanul is eszembe jutott a "Szomorú a nyárfaerdő" kezdetű magyar nóta, noha annak további sorai nincsenek összefüggésben az erdőirtással. Megnyitván Szobiék kiskapuját határozott ebcsaholás fogadott, mint kiderült a Csemadok elnöke szenvedélyes vadász, egyúttal híres ebtenyésztő, magyar vizslákat tart. Sőt, az idősebbik Szobi lány, Magdika közgazdászmérnök, a Magyar Vizslatenyésztők-klubjának gazdasági gondjait látja el. Ám ezúttal nem az ebtenyésztésről való elmélkedés céljából látogattuk meg Szobiékat, hanem annak a kis falunak az életéről érdeklődtünk, amelynek 107 Csemadok tagja van. — A tagsági bélyegeket már rendezték? — kérdeztem, mert úgy tudom, hogy sok szervezetben küszködnek a tagsági díjak beszedésével, pedig már bőven benne vagyunk az évben. — A tagsági illetményt? — kérdezett vissza az elnök, és majdhogynem belepirult, aztán mosolyogva folytatta: — Felsőszecsén a tagdíjakat már a múlt esztendőben rendezték de a jövő évit, meg az utána következőt is. Ugyanis kitalálták, elhatározták, hogy szerződéses alapon minden tagtól beszednek 100 koronát, amelyet akkor vehet vissza, amikor csak akar. Nos, a beszedett százasokat bankba helyezték, és azok kamataiból fogják kiegyenlíteni a tagdíjat évről évre. Egy pillanatig meglepett a dolog, de aztán rájöttem, hogy amit Felsőszecsén kiötlöttek, azt "patentíroztatni" kellene, mert lám az embernek életében csak egyszer kell a bugyellárisba nyúlnia és a tagsági bélyegek iránti kötelességét élete végéig rendezi. Aztán a magyarságra, a magyar iskolára terelődött a szó. Sajnálattal hallottam, hogy az iskola 1971-ben megszűnt. Bizony az 1971-es év olyan, mint egy átkozott rossz álom, de sajnos felébredni belőle nem lehet. Pedig a magyar iskola megnyitásakor nagy volt a lelkesedés Felsőszecsén is. Igaz, nem ment simán, a felsőbb hatóság kisütötte, hogy a magyar iskolának nincs helyisége, tehát nem lehet, nincs hol megnyitni. Ekkor lépett elő Szabó Dávid a Csemadok vezetőségéből és a saját házát ajánlotta fel, bocsátotta a magyar oktatás, nevelés céljaira. Az iskolát alig húsz esztendő múlva megszüntették, mára a szlovák kisiskolát is Garamkálnára helyezték... Közben az elnök elénk tett egy zöldfedelű könyvet, amely a Csemadok 40. évfordulójának tiszteletére jelent meg. A Csemadok Felsöszecsei Alapszervezete munkásságának évkönyve címet viseli. Nagyon sok érdekes tanulságos dolgot találunk benne a Csemadok életéből. Krónika a működésről, színdarabokról, fellépésekről, Csemadok-napokról, tánczenekar alakításról, dalestekről és író-olvasó találkozókról, egészen a kezdettől, 1949. május 11-től, a Csemadok megalakulásának pillanatától. Fő feladatul tűzték ki a kezdet kezdetén a magyar iskola megnyitását, a kétnyelvűség érvényesítését, a magyar nyelvű sajtó propagálását és a magyar nyelvű hirdetéseket. Akkor Göbő Gyula volt a szervezet (első) elnöke, de segítettek neki mások is: Kovács Kálmán, Szabó Dávid, Szabó Gyula, Mester Lajos, Pálinkás István és Karika Sándor — sokan közülük már nem is élnek. Mára a Csemadok szervezeti élete kissé visszafogottabb Felsőszecsén is. Igaz bizonyos feladatokat átvállaltak a politikai mozgalmak, például a községben az Együttélésnek 4 tagja van a községi önkormányzatban a tizenhárom tag közül. Szobi Kálmán derűlátó ember, de azt mondja, hogy sok helyütt nem ártana végigjárni azt a göröngyös utat, amelyet őseink megtettek, valahol az alapoknál kezdeni a Csemadok-életet, de más, közvetlenebb módszerekkel. MOTESÍKY ÁRPÁI) A HÉT 11
