A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-25 / 17. szám
GYERMEKEKNEK Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu, amelyben éppen hetedhét országra szóló lakodalamat csaptak. S erre a lakodalomra hivatalos volt a falu kovácsmestere is. Ahogy bandukolt, bandukolt át a szántóföldeken, be a faluba — mert kint lakott egészen az erdőszélen —, egyszerre csak egy furcsa, barna rongydarabba botlott. Lehajolt érte, fölemelte, bele is dugta a zsebébe, mert arra gondolt, hogy otthon majd kimossa a felesége, és valamire csak fel tudja használni. Hanem ahogy megérkezett a lakodalomba, ezért-e vagy miért, nem tudom, de senki sem vette észre, mintha ott se lett volna a kovácsmester. A meghívott vendégek barátságosan odamentek szép sorjában a vőlegényhez és a menyasszonyhoz, kedvesen elbeszélgettek velük, sok boldogságot és sírig tartó szerencsét kívántak nekik, és átadták ajándékaikat. A vőlegény meg a menyasszony mindenkit leültetett az asztalokhoz, csak a kovácsmestert nem hívta senki. Ott kinn álldogált egymagában az udvaron mint egy eldobott piszkafa. "Akár haza is mehetek — dohogott magában —, s haza is megyek bizony, mert hiszen senki sem törődik itt velem!" Dúlva-fúlva vágott át a szántóföldeken, s egykettőre hazatért. Ahogy belépett az ajtón, morcosán csak ennyit mondott: — Meggyüttem! — Hogyhogy visszajöttél, édes egy uram? — kérdezte a felesége. — Hát már véget ért a lakodalom? — Meggyüttem, mert a kutya se törődött velem, még csak rám se néztek — panaszkodott a kovácsmester. — Erre azt gondoltam, ha nem látnak szívesen, hát inkább elgyüvök. — De hát hol a csodában vagy tulajdonképpen, édes jó uram? Hangot, azt hallok, de embert bizony nem látok! — sikoltott fel rémülten az asszony, mert csak most fordult hátra a tűzhely mellől, ahol éppen túrós palacsintát sütött tizenhét neveletlen gyermekének. S bizony nem is láthatta, mert láthatatlan volt a kovácsmester, hiszen az a rongyfeló, amit talált, nem volt más, mint egy láthatatlanná tevő sipka. — Mit beszólsz itt összevissza? Azt mondod, hogy nem látsz engem? Hát te is egészen megkukultál, amíg odajártam? — fortyant fel a kovácsmester, mert ahogy ő végignézett magán, ő bizony látta magát. Aztán, hogy egy kicsit megenyhült, kivette a zsebéből a kis barna valamit, és odadobta a lócára a feleségének, hadd lássa, hogy még hozott is valamit. No, most már aztán végre látta őt a felesége, azonban a láthatatlanná tevő sipka abban a minutumban eltűnt, mert csak az használhatta, aki megtalálta, továbbjándókozni nem volt szabad. Most aztán egyszeriben megértette a kovácsmester, hogy miért nem vették észre. Jókedvűen ballagott hát vissza a lakodalomba. A mulatság persze még javában tartott, s amikor a mátkapár megpillantotta a kovácsmestert, kiszaladtak hozzá az udvarra, és örömükben összevissza csókolták, aztán őt is leültették dúsan terített asztalukhoz. Én azt hiszem, még ma is ott eszik, ha azóta ugyan jól nem lakott. (Dán népmese) KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: 4. Sárga színű gyúlékony elem. 7. Farkas, régiesen. 8. Román pénz. 9. Eszes. 12. Üzlet. 14. Az oxigén változata. 15. Mesés, mitikus történet. 16. Tartozik. 18. Egyedül. 19. Egyházi személy. 21. Szállítóeszköz kiürítése. 22. Kopasz. Függőleges: 1. Hibáztat. 2. Figyelmezteti. 3. Egyre magasabb fokra emelkedik. 5. Kitüntetés. 6. Finnyáskodás az ételben. 10. Jelkulcs. 11. Nemzetközi segélykérő jel. 12. Lengyel szabadsághős tábornok. 13. A felsőfok jele. 17. Gyalogos katona. 19. Szamár cipője. 20. Kemény, rugalmas állati szövet. Állat parádé A bal oldali tablón látható állatok többségének párja ott található a jobb oldalin is. Mindkét tablón azonban két-két olyan állat is szerepel, amelyeknek nincsen párja. Melyek ezek? A beküldők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. A HÉT 27
