A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-25 / 17. szám
Csatornafelújításolcsóbban MINERVA Történelmi séta a csatornák körül Már a civilizáció kezdeti időszakában, a városok kialakulása idején kiderült, hogy a megtermelt szennyvizet lehetőleg gyorsan el kell távolítani a lakott területekről, mivel betegségek, fertőzések, járványok melegágyát jelenti, így a nagyobb közösségeket létükben veszélyezteti. Ennek megfelelően már hatezer évvel ezelőtt megjelentek az első csatornák, amelyek rövid időn belül a nyílt szennyelvezetőkből zárt hálózattá alakultak át, hiszen az orrfacsaró bűzön kívül továbbra is fennállt a fertőzések lehetősége, ha az emberek vagy háziállatok érintkezésbe kerültek a szennyes lében hemzsegő baktériumokkal, vírusokkal, élősdiekkel. Az ókor legjelentősebb városai — Mohendzsodáro, Babilon, Jeruzsálem, Róma stb. — mind csatornázottak voltak. Közülük is legismertebb a római nagy szennyvízelvezető, a cloaca maxima boltíves csatornahálózata, amely arról lett igazán nevezetes, hogy a szennyvízen kívül rajta vezették le a legrégibb városnegyed, a Palatínus és a szomszédos Capitolium közötti mocsár vizét, hogy annak helyén kialakíthassák a híres nevezetes Forum Romanumot, azt a legendás teret, amely egyként szolgált gyülekezés, vásár és törvénykezés céljaira. Hogy az ókor első modern metropolisáról némi elképzelésünk legyen, elég megemlíteni, hogy az "örök városnak" fénykorában — időszámításunk kezdetekor — egymilliónál Is több lakosa volt, tehát méreteiben nagyjából megegyezett a mai Prágával vagy Beccsel. Ennek megfelelően csatornahálózata is rendkívül fejlett volt. A népvándorlás hatására összeomlott birodalom fővárosában a lakosok száma elsősorban amiatt csökkent az eredeti népesség egy századára (!), mivel a csatornahálózat összeomlása következtében kitört járványok alaposan megtizedelték a lakosságot, a túlélők pedig pánikszerűen elmenekültek kiesebb vidékekre. A középkor kezdetekor a csatornáépítés megtorpant — több város csak nyílt elvezetőárkokkal volt ellátva —, aminek hamarosan meg is lett az eredménye a különféle fertőző járványok formájában. Nem csoda, hogy a civilizáció fejlettségének aránylag pontos fokmérője lett az utak alatt futó csatornahálózat mennyisége és minősége. A tizenkilencedik század folyamán, az ipari forradalom hatására alakultak ki a modern, többmilliós nagyvárosok, amelyek a csatornaépítés területén is több újdonságot hoztak. Elsőként Párizst látták el olyan vízelvezető-rendszerrel, amely a háztartásokban és a gyárakban keletkező folyékony hulladék mellett az esővizet és a hóiét is elvezette. Ennek nyomán a világ többi táján (London, Berlin, New York, Becs, Prága, Budapest stb.) is kialakultak azok a csatornahálózatok, amelyek kisebb-nagyobb átalakításokkal napjainkig szolgálnak. Magyar találmány — amerikai szabadalom A legutóbbi száz évben viszont felismerhetetlenségig megváltozott a közlekedés: a lovaskocsit felváltotta a villamos, az autóbusz és a kamion, a személykocsik százezreiről nem is beszélve. Ezek a közlekedési eszközök nemcsak az utak felületét rongálják fokozott mértékben, de az általuk keltett mikroszeizmikus rezgések rendkívül sokat ártanak az út alatti csatornahálózatnak is, amelynek megsérülése a szennyvíz átszivárgását okozza a talajba. Ilyen esetekben hosszú időn keresztül nem adódott más lehetőség, mint az útszakasz lezárása, az alagcsövek költséges és hosszadalmas cseréjével egybekötve. Olykor viszont ez is szinte kivitelezhetetlen vállalkozásnak bizonyul: a muzeális értékű, szűk utcákban, a kiszivárgott szennyvíztől átázott talajban a csatornacsövek cseréje még az épületek megrongálódásának veszélyét is magában hordozza. Aligha csodálható, hogy századunk folyamán több olyan eljárást is kidolgoztak, amelyeknél a csövek javításával, felújításával próbálják a szivárgásokat megszüntetni. A talajvizes területeken a beszivárgó vizet is kénytelen a csatorna szállítani, amely ezúttal túlterhelést okoz. Az egyszerű betoninjekdózástól kezdve a műanyag betétcsövek elhelyezéséig vagy háromszázféle eljárást kidolgoztak es szabadalmaztattak a világ minden táján. Ezek közül is a legkorszerűbbek közé tartozik az az eljárás, amely magyar földről indult el világhódító útjára, amerikai szabadalomként vált ismertté, most megérkezett a "szomszédvárba", Szlovákia fővárosába. A Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatólaboratóriumában kidolgozott eljárást és a nemzetközi védjegygyei ellátott Sanipor terméket Fejér Huba, a Sanipor Általános Iparfejlesztési Rt. igazgatója mutatta be a sajtó képviselőinek a pozsonyi Istropolis Kongresszusi Központban — az egykori Szakszervezetek Házában — rendezett sajtótájékoztatón. Ezen a rendezvényen jelentették be hivatalosan, hogy megalakult a TKD Elektronik-Sanipor vegyesvállalat, amelynek szlovákiai székhelye a sajtótájékoztató színhelyén, a Szakszervezetek Házában található. A Sanipor színrelép Mint azt a hazai újságolvasó is megtapasztalhatta, a dinamikus, gyorsan fejlődő TKD Elektronik Külkereskedelmi Vállalat termékei rendkívül széles skálán mozognak: irodai berendezésektől kezdve, számítógépeken keresztül a fogyasztói elektronikáig és háztartási eszközökig rendkívül sok terméket forgalmaznak. Ezúttal viszont egy fontos infrastrukturális területen, a csatornahálózatok felújításában is dolgozni kívánnak. Az európai metropolisokhoz hasonlóan Csehszlovákia városainak csatornahálózata is meglehetősen elavult — különösen a történelmi városmagokban —, felújításra szorul. A csövek kicserélése horribilis összegeket emész-20 A HÉT
