A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-25 / 17. szám
LÁTOGATÓBAN — Senki sem vállalja fel az egészet. Pl. a Hont megyei kutatást rósztémákra osztottuk. Van, aki az emberélethez, van aki a naptári ünnepekhez kapcsolóló szokásokat gyűjti. Pontos, megbízható munka várható tőlük, hiszen már nem kezdők a szakmában. (Elég, ha itt Csáky Károly nevét említem, aki végeredményben "profinak" számít.) A teljesen kezdőkkel a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság foglalkozik. Utánpótlás címmel kezdő néprajzosok cikkeiből összeállított kis füzetet is megjelentettünk már. Nyaranta néprajzi továbbképző tanfolyamot szervezünk. Ide — eddig két alkalommal — gimnazisták, kezdő pedagógusok, pedagógia szakos főiskolai hallgatók jöttek, az idén is ilyeneket várunk. Előadásokat hallgatnak, majd néprajzi gyűjtést végeznek. — Említette az utánpótlást. Van-e néprajz szakos szlovákiai hallgatója valamelyik magyarországi egyetemnek? — Igen, van. Ketten tanulnak Budapesten. Mindketten másodévesek, a néprajzi társaságunknak is tagjai. Sőt, ott tartózkodik egy féléves részképzésen a pozsonyi egyetemről egy szlovák néprajzos kislány is, aki tud magyarul, ráadásul a néprajzi társaságba is belépett. Amellett, hogy ezekkel a fiatalokkal tarjuk a kapcsolatot, a jövőben továbbiak egyetemre kerülését is szorgalmazzuk. És természetesen nemcsak a néprajz, hanem a történettudomány, művelődés- és művészettörténet viszonylatában is. Melaj Erzsébet Gyökeres György felvétele Egy este Jókai Máriával "Légy hű, s bízzál jö vödben nemzetem..." (Arany János) A sokadik Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok első előadását Jókai Mária pedagógus és néprajzkutató Magyarok a Zoboralján címmel tartotta. A Csemadok Érsekújvári Alapszervezetének székházában mintegy ötven—hatvan hallgató volt kíváncsi az előadásra, amelynek célja a legősibb peremvidéken élő magyarság szokásainak, népviseletének, népi hagyományainak, vallási szokásainak és mai életüknek a bemutatása volt. A nézők, illetve hallgatók soraiban sok-sok ismerős arccal találkoztunk, ott volt dr. Hoffer Lajos, Szabó Iván, dr. Filakovszky János feleségével, Makai Edit, Juhász Mária, Lőrinc László pedagógusok, valamint Érsekújvár szellemi életének színe-java. Az előadót és a jelenlévőket Major Ferenc üdvözölte. Ámde minden kertelés nélkül kimondom, hogy örömömbe némi üröm is vegyült, mivel nem jöttek el az előadást meghallgatni a középkorúak és a fiatalok sem. Pedig a századfordulón és azon túl rajtuk múlik majd magyarságunk állapota, mert Jókai Mária szavaiból nagyon világosan kiderült, hogy Szlovákia magyarságának letelepedési határvonalai rohamosan kezdenek beszűkülni a Zoboralján, de arra is kell gondolnunk, hogy Léva környékén, Győrödön, Töhölön, Garamlökön, Kálnán és más községekben sincsenek magyar iskolák. Jókai Mária előadásából megtudhattuk azt is, hogy a Zobor-hegyen inneni és a Zoboron túli magyarok, mint "zoboraljai magyarok" tájegységi fogalom keletkezését nem lehet pontosan tudni, de először Kodály Zoltán és Vikár Béla feljegyzéseiben találkozunk a "zoboraljai falvak" és a "zoboraljai magyarok" fogalmakkal, találó megnevezésekkel. Az idetartozó, egykoron zömében magyar községek az alábbiak: Vicsápapáti, Nyitraegerszeg, Menyhe és Béd a Zobor- Tribecs hegyvonulat északi ojdalán fekszenek. A továbbiak Nyitragerencsér, Alsócsitár, Zsére, Gímes és Lédec a déli oldalon található, de a zólyomi főútvonaltól délre fekvő Kolon, Pográny, Alsóbodok és Nyitrageszte is a zoboraljai falvak közé sorolandó. Lényegében kis községekről van szó, melyek lakossága ötszáz és kétezer között mozog. A felsorolt községekben csak Zsérén, Gímesen, Barslédecen, Kolonban, Pogrányban és Alsóbodokon van magyar iskola. Node, a Nyitrai járásban fekvő további magyarok által lakott falvak is a Zobor-vidékhez tartozónak tartják magukat, mindannak ellenére, hogy a Zo bortól és Nyitrától is kissé távolabb esnek. Igaz, népviseletük, népszokásaik és népdalaik is eltérőek, de mára a fennmaradás reménye és a nemzeti identitás oda köti őket. Ide sorolandók a Cétényke, illetve a Nyitra partján, valamint a Zsitva völgyében fekvő alábbi falvak: Berencs, Nagycétény, Nyitracsehi, Nemespann, Babindái, Kalász, Nagyhind, Felsőaha, Tild, Csiffár, valamint a Vág völgye felé hajló Felsőkirályi. Szomorú, de való, hogy a fenti falvakban csak Nagycétényben és Nyitracsehin van magyar iskola. "Sokat gondolkodtam ezen szomorú állapotokon, amelyek a magyar iskolák robbanásszerű bezárásához vezettek. Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon a szülők és mi, pedagógusok megtettünk-e mindent annak ügyében, hogy iskoláink, magyarságunk védbástyái megmaradjanak?" — mondta Jókai Mária, és hozzáfűzte, hogy a hibákat nyilván elkövettük, mert az ellenpropaganda nyugodtan dolgozhatott, és a magyarság mára a Zoboralján alig tizenhatezerre zsugorodott. Az előadás második részében egy kicsit vidámabb dolgok felé terelődött a szó. Jókai Mária színes képekkel, diákkal illusztrálva mutatta be a zoboraljai magyar falvakat, templomaikat, amelyek egészen az ősi időkbe, honalapító István királyunk korába nyúlnak vissza. Megkapó volt a népi hagyományokról, lakodalmi, farsangi szokásokról, sárdozásról, villőzésről, valamint a vallási népszokások köréből, a Lucajárásról és Betlehemezésről szóló előadás. Ám a színes népviselet, a sok-sok fantáziát, leleményességet rejtő — különösen a női öltözékek — szép magyar, jellegzetesen zoboraljai népviselet szakmai rejtelmeiről is hallhattunk. Az előadás befejező részében kérdések hangzottak el, és kötetlen beszélgetés alakult ki, amelynek lényege ama gondolatcsoport körül forgott, hogy nemzeti azonosságtudat nélkül nincs egyéni azonosságtudat sem. Ami a kis iskolák megszüntetésével, így a magyar iskolák megszűnésével kapcsolatosan elhangzott, igen figyelemre méltó. Ugyanis az a vélemény alakult ki, hogy a magyar iskolák megszűnése mindig adminisztratív módon történt. Helyi vagy velünk egyenrangú felsőbb kiskirályok döntöttek. Például a Zoboralján olyasmi is megtörtént, hogy a magyar óvodát azért zárták be, mert "zsíros" volt a leves. Tehát nem a szakácsnőt pirongatták meg a "zsíros" leves miatt, hanem az óvodát zárták be. Az iskolák megszűnéséről vagy megszüntetéséről az oktatásügyi minisztériumnak kellene döntenie, de nem adminisztratív módon. Lehet, hogy erre még nem vagyunk felkészülve, de a múlthoz viszonyítva a fenti gondolat nagyon nagy változást jelentene. Motesíky Árpád A HÉT 7
