A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-04-18 / 16. szám

KRONIKA feltárja az irodalmi kincseknek azt a hatalmas tárházát." Hazájába ezekben az években csupán néhány kósza hír, "vi­lágjáró" tudósítás jutott el a "Nevezetes Magyar Útazó"-ról, amelyek elsősorban a Tudományos Gyűjteményben láttak nap­világot. A kolostorcellák különös lakójának kez­dettől fogva egy tibeti nyelvtan s egy szótár megalkotása lebegett a szeme előtt; 1831 tavaszán látott hozzá az összegyűjtött, roppant mennyiségű anyag rendszerezéséhez — ekkor már több mint fél éve a londoni Royal Asiatic Society (Királyi Ázsia Társaság) tagja volt. Mun­kásságának jelentőségét — a fölöttéb hézagos hírek ellenére — otthon is felismerték és méltányolták: 1833. novem­ber 15-én a Magyar Tudós Társaság (a mai Magyar Tudományos Akadémia) le­velező taggá választotta. A megtisztelte­tésről csak jóval később értesült Kalkut­tában, abban a városban, ahol 1834 elején megjelent az a két könyv, melyeknek köszönhetően Körösi Csornát az orienta­lisztika történetének legkimagaslóbb alak­jai között tartja számon a világ. Az indokolatlan szerénységgel csak "kísér­letnek" nevezett Tibeti—angol szótár (Es­say Towards a DICTIONARY TIBETAN AND ENGLISH) és a Tibeti nyelvtan angol nyelven (A GRAMMAR OF THE TIBETAN LANGUAGE IN ENGLISH) mindmáig a tibetológia nélkülözhetetlen alapműve. Sem a munka, sem a siker nem feledtette el azonban az eredeti célt, amely másfél évtizeddel ezelőtt vándorbotot adott a kezébe. 1832-ben levelet írt Ausztria londoni követségi tanácsosának, kérve, hogy útlevéllel legalizálják ázsiai tartózkodását (1819-es útlevele csak nyolc hétre (!) szólt). Ebben a levélben újra hitet tett ifjúkori célkitűzése mellett: "Az az óhajtásom, hogy néhány év múlva újra lássam kedves hazámat, de lelkűnk­ben él valami kielégíthetetlen vágy az igazság megismerése iránt. Ázsiai ván­­dorutam tárgya: kikutatni a magyarok első lakóhelyeit, összegyűjteni viselt dolgaik történeti adatait, és megfigyelni azt a hasonlóságot, amely több keleti nyelv és ALSÓBOGOK (Dolné Obdokovce) A falut — Bodok néven — először egy 1228-ban keletkezett okirat említi. 1283-tól a nyitrai vár birtoka, 1549-től a Nyitrai Püspökségé. A török csapatok 1586-ban, majd pedig 1664-ben felégették. A katolikus templom 1796-ban nyerte el végső (késő barokk stílusú) formáját Az eredeti templom a 13. században épült. A népi hagyományokat még ma is őrző falu. Magyar elemi iskolája van, a felsőtagozatosok Pogrányban tanulnak. A község polgármestere 4cs László, a Csemadok helyi szervezetének elnöke Gyepes László. Az 1980-as népszámlálás szerint a falunak 1223 lakosa volt, ebből 956 magyar (78,2 %). Az 1991-es népszámlálás szerint 1122-en élnek a községben, a magyarok száma 874 (77,9 %). ALSÓCSITÁR (Dolné Štttére) A falu nevét — Sitár alakban — a zobori apátság oklevele a mi anyanyelvűnk között megvan." Három évvel később látta csak jónak, hogy hajdani nagyenyedi tanárainak is beszámoljon munkájáról: "lássa a világ, hogy az ázsiai tudományosság kútfejei megnyitására mi is tettünk valamit". Utazásairól szólva elmondja: "Sokat lát­tam, hallottam és tanultam, de keveset célunkra szolgálót; — még többet kívá­nok." Ugyanebben az évben a Tudo­mányos Gyűjtemény XII. kötetében az alábbi sorok láttak napvilágot: ”A Magyar Nemzetnek élénk figyelme több óv óta napkelet felé Körösi Csorna Sándor utazó hazánkfiára vagyon függesztve”. Az írás szerzője a "legnagyobb türedelmű Tudo­­mányhős"-nek nevezi a nyughatatlan vándort, akinek élete hátralevő éveiben az eddigieknél is nagyobb szüksége volt kitartásra és türelemre. 1835. novembe­rében megint útra kelt, ezúttal Észak-lndia felé, valójában azonban messzebbre né­zett: a megközelíthetetlen, az idegenek számára tiltott tibeti főváros, Lhásza lebegett a szemei előtt; úgy hitte, a távoli város könyvtárában választ talál az őt világgá űző kérdésekre. A tibeti utazás ezúttal is halállal végződő értelmetlen kalandnak ígérkezett; 1837 végén Csorna ismét Kalkuttában volt. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy vál­lalt feladatának teljesítése nélkül térjen haza, s mivel a városban székelő Ázsiai Társaság könyvtárossá választotta, újfent a munkájába temetkezett. Ekkor született műveinek mégoly szűkszavú ismertetése sem áll módunkban, a számos úttörő jelentőségű írás közül azonban feltétlenül ki kell emelnünk a Buddha élete és tanítása című könyvet s a buddhista filozófia kifejezéseinek értelmezését tar­talmazó Mahavyutpatti-t. Élete utolsó éveiben adatott csak meg neki, hogy honfitársával találkozzék s anyanyelvón beszélhessen: egy pesti festőművész, Schöfft Ágoston kereste fel az európaiak között is remeteként élő, idősödő tudóst. Neki köszönhetjük Csorna egyetlen hiteles portréját, s azt a beszá­molót, melynek révén magunk elé kép­zelhetjük a nagy álmát dédelgető vándort. említi először 1113-ban. Egy 1348-ból származó okirat a ghymesi vár birtokaként tartja számon. Gazdái sűrűn cserélődtek. Előbb az Ugronovicsok, majd a Majthényik és a Migazzik tulajdonában volt, végül 1800-tól a Zerdahelyi család birtoka lett. A törökök 1576-ban felégették. Katolikus temploma — egy korábbi alapjain — 1785-ben épült klasszicista stílusban. A költségeket Migazzi Kristóf gróf és bíboros fedezte. A II. világháború után Alsócsitár még színmagyar község volt, magyar óvodája és iskolája a hetvenes években szűnt meg. A községet a körzetesítések idején Nyrtrához csatolták, ezért statisztikai adatai hozzáférhetetlenek. A Csemadok alapszervezetének elnöke Kása Ödön. BABINDÁL (Babindol) A község nevét 1271-ben említik először az okiratok. Egykoron a Kozma család, majd pedig a (17. században . kihalt) Bábindali család birtoka volt A törökök elkerülték. I "Víg volt, nevetgélt, és nagy kedvre is derült mindenkor, ha Magyarországról beszélhetett..." — írja Schöfft, aki — nem ok nélkül — attól tartott, hogy a nagy utazó "tömlöcféle élete" idegenben fog véget ómi. Á festő balsejtelmei sokkal hamarabb beigazolódtak, mint azt bárki is gondol­hatta volna. Az eredeti úticéljáról lemon­dani nem tudó Körösi — aki maga is érezte, hogy fogytán az ideje — 1842 elején olyan híreket kapott Tibetból, amelyek alapján lehetségesnek látta régi álma megvalósulását. Februárban újra elindult Lhásza felé. Csaknem hat hetes fárasztó út után a Himalája lábainál meghúzódó kis településen, Dardzsiling­­ben látjuk viszont. Úgy tűnik, ezúttal minden esélye megvolt, hogy Tibetbe jusson; a hegyi falu angol orvosának, dr. Campbellnek részletesen kifejtette a ma­gyarok őshazájáról, eredetéről alkotott elméletét. A vele folytatott beszélgetések­re dr. Campbell később így emlékezett: "Kivehettem, hogy minden reményét... a jugarok hazájának felfedezésére alapoz­za. Eljutni oda, ez volt legforróbb vágya­kozásainak végcélja, és teljességgel bízott abban, hogy ott rátalálhat azokra a törzsekre, amelyeket odáig hasztalan keresett." Ma már bizonyos, hogy Lhásza könyvtáraiban a tudós rengeteg hasznos, számos kérdést megvilágító adatra buk­kant volna. Az immár hetek óta hordozott halálos kór, a malária azonban alig két héttel ötvennyolcadik születésnapja után, 1842. április 11-én végzett vele. A dardzsilingi európai temetőben helyezték örök nyugalomra. A táj fölött, ahol ván­dorúba befejeződött, földünk legnagyobb hegyóriásai állnak őrt. Körösi Csorna Sándor úgy ólt, mintha minden tettével és szavával a buddhizmus alapvető erkölcsi követelményeinek kellett volna megfelelnie: "Bűnt elkövetni nem szabad, Az erényt tökéletesen kell gyakorolni, Légy teljes ura gondolataidnak — Ennyi Buddhának a tanítása." Mint a sírjára tekintő hófödte hegycsú­csok — emléke úgy dacol az idővel. G. KOVÁCS LÁSZLÓ Vegyes lakosságú község, magyar iskolája a hetvenes években megszűnt Az utolsó magyar tanítót Oravecz Eleknek hívták. A települések összevonásakor Kalászhoz csatolták. (Az adatokat lásd ott) A Csemadok alapszer­­vezetónek elnöke: Gyurkza Gyula. BARSLÉDEC (Udice) A falut — Leuduch alakban — először 1253-ban említik az okiratok. Az Esztergomi Érsekség birtoka volt Egy okirat tanúsága szerint 1536-ban már malom is működött a faluban, amelyet 1573-ban a portyázó törökök szinte a földig romboltak. A település hamar magára eszmélt, 1601-ben már 44 házat és 4 malmot tartottak nyilván. A katolikus templomot a 18. században emelték egy gótikus templom maradványain, az oltárkép 1822-ből való. A községben magyar elemi iskola van, a felsőtagozatosok Ghymesre járnak iskolába. Messze földön híres hagyo­mányőrző falu, népviselete és folklórkincse a szlovákiai magyar kultúra számontartott értéke. A faluban 1969-ben tájház nyűt. A község polgármestere Fazekas József. A Csemadok alapszervezetének elnöke: Jókai Mária. Az 1980-as népszámlálás szerint a településnek 1045 lakosa volt, ebből 721 magyar (69 %). Az 1991-es népszámlálás szerint a faluban 886-an laknak, ebből 515 magyar nemzetiségű (58,13 %). (Barslédec a II. világháború végéig színmagyar településnek számított) Összeállította: -mote­­(Fdytatjuk) A HÉT 15 TelepűléslexiHon Magyarok nyomában — Nyitrai járás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents