A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-18 / 16. szám
megjegyezte: "Bizony kihalt ez a parókia, gyerekkoromban sokan voltunk magyar református gyerekek, itt tartották a hittant, énekeltük a zsoltárokat". Kismányán, úgy látszik nincsenek gyerekek, csak idősebb asszonyok gyűltek össze az istentiszteletre, még a férfiak is távolmaradtak, az első gondnok Kocsi Zoltán sem volt jelen. A bejárat feletti dátum 1788-ban jelöli meg a templom épitésének — Zsarolás a Vargha Jánossal, a Duna Kör alapítójával, Kertész Péter, a Népszabadság munkatársa beszélgetett. — Hosszan tartó bizonytalankodás után most végre úgy tűnik, történik valami magyar részről is a bős— nagymarosi vízlépcső ügyében. — Stratégiánk része valóban az volt, hogy látszólag csak Nagymarosra koncentrálunk, mert ez a kartya a kártyavárban, amelyet ha kihúzunk, az egész rendszer instabillá válik, és összeomlik. Éppen a csúcsrajáratás volt ugyanis az utolsó elem, amelyet hozzákomponáltak a meglevőkhöz, kiegészítve a rendszert tározóval és turbinákkal Bősön. Miután 1989 októberében a parlament kimondta, hogy a gát Nagymaroson ne épüljön meg, kezdtük ráirányítani a figyelmet azokra a még súlyosabb ökológiai problémákra, amelyek Bős térségében lépnének fel, ha az erőművet üzembe helyeznék — mondja Vargha János. — Egy esztendő alatt azonban annyira előrehaladt az építkezés Bősnél, hogy az gyakorlatilag esélytelenné tette az erdemi tárgyalásokat a csehszlovák kormánnyal. Közben megtörténtek a demokratikus választások, ám az Antall-kormány azóta sem mondta fel az államközi szerződést. Mi lehet erre a magyarázat? — Az államok a mai formájukban a technológiai érdekek képviseletére alakultak elsősorban. Ezért én nem várom el, s nem is várható el a különböző politikai struktúráktól, hogy a környezetvédelem érdekeit képviseljék. Egyelőre a politikai struktúrák csak annyit fognak a környezet védelmében megtenni, amennyire a tőlük eltérő érdekű társadalmi csoportok, polgári szerveződések rákényszerítik őket. V INTERJÚ idejét, de a templomban lévő fába vésett szövegek jóval régebbi időkről tanúskodnak. Figyelmesen hallgattuk a tiszteletes szavát, az Istent arra kérte, hogy az erőszakos betolakodókat ne büntesse, bocsásson meg nekik. De voltak más gondolatok is, amelyek ide kívánkoznak: "Áldunk téged, hogy itt is van néped!" Szívmelengető gondolat, majd: "Isten tenyerén vagyunk. C-változat — Ez úgy hangzik, mintha a jelenlegi kormányzat a vízlépcsőrendszer megépítésében lenne érdekelt. Holott éppen most szánta rá magát az államközi szerződés felmondására. — Politikai síkon a kérdést nem úgy mérlegelik, hogy most ezzel mennyi kart teszünk a környezetben, hanem hogy mennyit ártunk a saját hatalmunknak azáltal, hogy a vízerőművet megépítik vagy nem építik meg. Az Antall-kormány viselkedését ebben a kérdésben elsősorban az motiválja, hogy a Duna-ügy Magyarországon politikai jelentőségű lett. Ezért ha úgy döntött volna, hogy folytatja a beruházást, és hozzájárul a folyó eltereléséhez, valószínűleg a hatalmát is elveszíthetné. Másrészt viszont bizonyos csoportok nyomást gyakorolnak a kormányzatra a befejezés érdekében. A lobbyk között természetesen nemcsak a vízügy van jelen, hanem a betonosok is. Ők azt állítják, a vízlépcsőrendszer elleni környezetvédő mozgalom csak ürügy volt a totalitárius rendszer megdöntésére, és valójában az eltervezett vízlépcső nem is olyan rossz, tessék csak befejezni... A különböző lobbyk aszerint próbálnak érvelni, ahogy a szél fúj, és ahogy a zászló lobog. — Változatlanul megválaszolatlan a kérdés: miért kellett eltelnie csaknem két esztendőnek ahhoz, hogy a kormány elszánja magát a végső lépésre? — Az első kedvező lépést a szakításra még a Németh-kormány mulasztotta el 1989 végén, közvetlenül azután, hogy az Országgyűlés Nagymarosnál felfüggesztette az építkezést. Akkor rendelte el ugyanis az új szlovák vezetés a vízlépcsőrendszer felülvizsgálatát. Amikor az Antall-kormány létrejött és működőképes lett, már alapvetően más volt a helyzet. Szlovákiában időközben a betonlobby óriási politikai befolyásra tett szert, és ennek megfelelően változott a szlovák kormány álláspontja. — Mit gondol a magyar kormány lépéséről, amellyel most ki akar erőszakolni valamilyen döntést? , — Szerintem ez politikai baklövés. Északi szomszédaink ugyanis az ún. C-változattal riogatnak, és azt mondják, hogy ha mi nem csináljuk meg velük együtt a Duna elterelését, akkor ezt megteszik nélkülünk. A környezeti hatásait, kockázatait tekintve azonban a C-változat és az eredeti tervek szerinti melyből senki nem ragadhat ki bennünket!" Tegyük hozzá: "Bár úgy lenne és a maroknyi kismányai magyar református közösségnek teljesülhetne az emberi szeretettől és megbékélésről szóló vágya." Közben kint a nap sugarai megcsillantak az égbenyúló fák kopár ágain, és a templom ablakain besütött a nap! Motesíky Arpád A szerző felvételei üzembe helyezés között nincs lényeges különbség. Következésképp Magyarország az égvilágon nem nyerne semmit azzal, ha engedne a zsarolásnak. Ráadásul még a Duna-táj tönkretételének felelősségében is osztozna! Nem szabad tehát megfeledkezni az Országgyűlés máig érvényben levő 1991 áprilisi - határozatáról, amely egyebek közt kimondta azt is, hogy "bármely létesítmény üzembe helyezése súlyos ökológiai és gazdasági károkat okozhat a teljes építési területen". Ezért a határozat előirányozta, hogy a kormány kezdeményezzen tárgyalásokat az 1977-es szerződés megszüntetéséről, és egy olyan új szerződés megkötéséről, amely a "meg nem építésből* származó károkat hatástalanítja. Vagyis Antali József mostani ajánlata Marian Calfának szóról szóra megegyezik az Országgyűlés egy évvel ezelőtti határozatával. — Mi lehet a jogi következménye a szerződésfelmondásnak? Azon, túl, hogy esetleg mégis megépítik a C-változatot...? — Szerintem a C-változatot nem építik meg, mert az műszakilag elfogadhatatlan. De azt is megkockáztatom, hogy nem is akarják megépíteni. Azt akarják, hogy a magyar kormány ijedjen meg, és fogadja el az eredeti változatot. Járuljon hozzá a közös üzemeltetéshez és a dunakiliti tározó működtetéséhez. Az ijesztgetésben persze a hazai vízügy egyes kiválóságai is aktívan részt vesznek. — Úgy tudom, a szerződés nem teszi lehetővé az egyoldalú megszüntetést — A nemzetközi jog a nemzetközi szerződések kezeléséről számos olyan szabályt tartalmaz, amelynek alapján ez a szerződés nyugodt lelkiismerettel megszüntethető. A Magyar Tudományos Akadémia 1983-as (!) — sajnos csak a Politikai Bizottságnak megküldött — bizalmas jelentésében hivatkozott arra a bizonyos klauzúrára, miszerint egyetlen ország nem kényszeríthető olyan szerződés betartására, amely az előreláthatónál nagyobb terhet ró rá. A Beszélőben megjelent tanulmány egy évvel később így végződött: "A felmondáshoz szükséges érvek a kormány rendelkezésére állanak." Márpedig — hál' istennek tapasztalhattuk — az örök barátság és a testvériség szerződései sem felbonthatatlanok. Feldolgozta: -te- Fotó: Gyökeres György ___________________________________ A HÉT 11
