A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-04-04 / 14. szám

INTERJÚ 8vi: Tavaly ősszel kezdte meg működését Budapesten a Közép-Kelet-Európai Kereszténydemokrata Akadémia, melynek egyik fő célja a posztkommu­nista országok zsenge demokráciájá­nak politikusképzése. Az akadémia előadásait hazánkból rendszeresen lá­togatják a Csehszlovák Néppárt, a Kereszténydemokrata Párt, a szlováki­ai Kereszténydemokrata Mozgalom, valamint a magyarországi Keresz­ténydemokrata Néppárt tagjai. Az in­tézmény célkitűzéseiről, további tervei­ről, működéséről dr. Szalai Márta, az akadémia igazgatóhelyettese beszél részletesen. — 1990 őszén Dublinban volt az tagjait az EUCD kéri fel a tagpártok közül. Tehát ők állítják össze, hogy az adott évben milyen témakörökben szer­vezzünk előadásokat. A Program Comity által kidolgozott javaslatokat az Interna­tional Board igazgatótanácsnak kell to­vábbítani, amely az iskolánk legmagasabb szerve. Ez gyakorlatilag az európai ke­reszténydemokrata pártok elnökeiből, il­letve az általuk delegált emberekből áll. Ok döntenek az akadémia programjáról, a pénzügyi kérdésekről és valamennyi, az intézményünket érintő nagyobb hord­erejű kérdésről. Ki fedezi a tanfolyamok, s egyáltalán az akadémia fenntartásának költsége­it? képviselőket küldenek-e. Egyébként az eredeti ötlet az volt, hogy háromszintű oktatást valósítunk meg. Az első, egy népfőiskolái szinten, ahonnan egy kivá­lasztott társaság menne tovább a második szintbe, s végül a harmadik szint, az ún. elitképzés lett volna. Ebből pénz hiányá­ban és szervezési nehézségek miatt egyelőre csak az elitképzést tudtuk meg­valósítani. Ami a gyakorlatban azonban nem működik teljesen úgy, ahogyan eredetileg terveztük. Ugyanis a parlamen­ti képviselőknek vagy a pártok vezető személyiségeinek olyan kevés az idejük, hogy egyszerűen képtelenek magukat a tanfolyamok idejére szabaddá tenni. Mint ahogy már említettem, egy-egy tanfo-Politikusképzés — keresztény szellemben Európai Kereszténydemokrata Uniónak egy találkozója, amelyen dr. Surján László, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke felvetette azt az ötletet, miszerint szerencsés lenne, ha a volt szocialista államok fiatal politikusait együtt képez­nék. Ennek kettős célja lenne: az egyik maga a képzés, a másik, hogy ezek a fiatal politikusok megismerjék egymást, kapcsolatokat létesítsenek. Márciusban már elkezdődtek az előké­szítő munkálatok. Több ország is szerette volna megkapni a rendezés jogát. Végül is az Európai Kereszténydemokrata Unió, az EUCD Strasbourgban döntést hozott az akadémia létrehozásáról budapesti székhellyel. A szervezés kezdeti szaka­szában itt lesznek a tanfolyamok, később * aztán, amikor már rutinosabbak leszünk, más városokban is rendezünk majd tanfolyamokat. Milyen az akadémia felépítése? — Az iskola működését egy iroda irányítja, amelynek székhelye Budapesten van. Az iroda négy munkatárssal dolgo­zik. Rabár Ferenc igazgató, jómagam a szervezéssel foglalkozom, s van még két félállású munkatársunk, akik idegennyel­vű levelezőként és irodavezetőként dol­goznak. Az akadémia ötnapos tanfolyamokat szervez. Ezek angol nyelven folynak. Egyrészt azért, mert a fordítás nagyon megdrágítaná a költségeket, másrészt — mivel ez az intézmény egyik fő célja —, hogy a hallgatók kapcsolatokat kössenek egymással. Egyébként ebben az évben néhány tanfolyamon a hivatalos nyelv a német lesz. Mi alapján határozzák meg a tanfo­lyamok programját? — A programokat az International Program Comity, azaz a Nemzetközi Programbizottság állítja össze, akinek — A strasbourgi döntéssel egyidejűleg elfogadtak egy költségvetést, ami magá­nak az akadémiának a működésére vo­natkozik. Az első négy évre van ennek az akadémiának költségvetése, amely gyakorlatilag az EUCD költségvetéséből, valamint az Európai Keresz­ténydemokrata Unió tagpártjai által kife­jezetten erre a célra nyújtott támogatásá­ból áll, azzal, hogy az egyes tanfolyamok finanszírozásáról alkalmanként születik döntés. Ezt konkrét pártok, egyetemek, alapítványok vállalják. Tavaly legalábbis ez volt a gyakorlat. Az idén még nem dőlt el valamennyi tanfolyam finanszíro­zásának kérdése. Egyelőre valamennyi költséget az is­kola visel. Tehát a résztvevők útiköltsé­geit, a szállást, ellátást, az előadók tiszteletdíját, a terembérletet. Az első két év tanfolyamait ilyen feltételek mellett rendeznénk, számítva arra, hogy később e térség kereszténydemokrata pártjai megerősödnek, s legalább a saját hallga­tóik költségeit viselni tudják. Erre legha­marabb 1993-ban kerülne sor. Tehát idővel az akadémia csak a saját irodájának a költségeit, s legfeljebb az előadók tiszteletdíját viselné. Milyen végzettséget ad az akadémia? — Ez tulajdonképpen egy kísérleti intézmény. Mi magunk is csak most tanuljuk ennek szervezési folyamatát. Természetesen az a célunk, hogy idővel olyan tanfolyamsorozatokat szervezzünk, amelyek abszolválása után a résztvevők erről dokumentumot is kapnának. Erre egyelőre, a kezdeti stádiumban nincs mód. A hallgatók úgy jönnek hozzánk, hogy mi felkérjük e térség keresz­ténydemokrata pártjait, mozgalmait, hogy küldjenek hallgatókat. Mindig a tanfo­lyam programjától függ, hogy a pártok kezdő politikusokat, vagy országgyűlési lyamra az általunk felkért pártok küldenek hallgatókat, természetesen szem előtt tartva a saját érdekeiket. Például a választási kampány előkészítésével kap­csolatos tanfolyamunkra főleg a pártap­parátusban dolgozó tagokat küldtek, de vannak olyan kurzusaink, amelyeken neves politikusok, miniszterek adnak elő, ezekre természetesen egy-egy párt vezető személyiségeit, országgyűlési képviselőit küldi el. Milyenek az akadémia működésének eddigi tapasztalatai? — Eddig négy tanfolyamot szervez­tünk Az első az ökoszociális piacgazda­ságról szólt, a második a keresz­ténydemokrácia alapelveiről, a pártépí­tésről. A harmadik tanfolyamunk témája a XX. század eszmetörténete, ezeknek máig érződő hatása volt, a negyedik pedig az európai politikai integráció, illetve a biztonságpolitikai vákuum a térségben. Az előadók szempontjából azt hiszem azok az előadások sikerültek igazán, amelyeken szakemberek voltak Mi min­den tanfolyam után kiértékeljük mind a szervezést, mind az előadások színvona­lát, a résztvevők aktivitását. Előfordult már olyan eset is, hogy a hallgatók az előadók diplomatikus válaszaival elége­detlenek voltak Mi minden észrevételt megvizsgálunk s azokat a hibákat, ame­lyeket esetleg elkövettünk igyekszünk a következőkben kiküszöbölni. Egy tanfo­lyam költsége harminc—harmincöt ezer márka körül mozog. Tehát joggal várják el azok a pártok alapítványok amelyek ezeket a költségeket viselik hogy a hallgatók az egyhetes tanfolyam vala­mennyi előadásán aktívan részt vegyenek. Természetesen az csak a jövőben derül ki, hogy a résztvevők a tanfolyamokon hallottakat mennyire hatékonyan tudják majd felhasználni politikai munkájukban. Kamoncza Márta A HÉT 7

Next

/
Thumbnails
Contents