A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-04 / 14. szám
A PÉNZ LEHETNE TÖBB /5... Bizony nincs könnyű helyzetben a krónikás, aki a Csemadok Országos Választmányának egy-egy üléséről szeretne hitelesen és a részletekről sem megfeledkezve beszámolni. Az OV meglehetősen ritkán ülésezik (a mostani, március 7-i összejövetelt megelőző ülése tavaly szeptember 28-án volt), a megoldásra váró problémák és az elvégzendő feladatok viszont szinte exponenciálisan gyarapodnak, így az OV tanácskozása helyenként az athéni Agóra zsibongására emlékeztet. Szeretném azonban rögtön megjegyezni, nem elmarasztalólag írom ezt, hiszen épp attól szenvedtünk évtizedeken át, hogy nem mondhattuk el őszintén, mi fáj a legjobban, hol a legnagyobb a baj. Mégis úgy tűnik, mintha ez a ránk szakadt nagy lehetőség bénává tenne bennünket, de legalábbis tanácstalanná. Már jó ideje annak, hogy elfogadtuk az alulról építkező Csemadok koncepcióját, most mégis azt tapasztaljuk, hogy ez az alulról történő építkezés csak vágyálom maradt. Sok alapszervezet és jónéhány területi választmány is föntről várja továbbra is az ötleteket és az utasításokat; a központ mondja meg, hogy mi legyen a teendő. A központ azonban erre nem kapott felhatalmazást, feladata elsősorban a koordinálás és az információcsere biztosítása. Vannak aztán olyan vélemények is, hogy a központ (értsd: a Csemadok OV Titkársága) még mindig nagy hatalmat koncentrál a kezében és túl sok pénzt tart meg magának az állami dotációból. Nem véletlenül említem épp az anyagiakat. A Csemadok OV legutóbbi ülésén ui. a Csemadok tavalyi gazdálkodásáról és idei költségvetési tervéről volt szó. Bízvást elmondhatom, hogy az OV tagjai most kaphattak először olyan részletes tájékoztatást, amely áttekinthető és mindenki számára értető volt. Bauer Győző, az OV elnöke még egy vetítő berendezést is magával hozott, hogy vizuálisan is demonstrálni tudja a mondandóját. Sajnos még így is akadtak, akik értetlenkedtek, sőt a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának rendkívüli konferenciáján — amelyre egy héttel az OV ülése után került sor — olyan gazdasági jelentést tettek a küldöttek elé, amelyben hemzsegtek a valótlanságok és a szándékos csúsztatások. Mindenki tudja, hogy a pénz kevés; a Csemadoknak az idén beígért 10 millió csak az első hallásra tűnik soknak, ám ha figyelembe vesszük az inflációt és az árak rohamos emelkedését, akkor kiderül, hogy a tavaly kapott 8 és fél millió többet ért mint ez a mostani 10 millió. Elhangzott olyan vélemény is, hogy hathatósabban kellene anyagilag támogatni az alapszervezeteket. Ezzel a többség nem értett egyet, hiszen az alapszervezetek eddig is maguk keresték meg a működésükhöz szükséges pénzt, ráadásul az új alapszabály értelmében a tagilletmónyek 60 százaléka az alapszervezetnél marad. Néhány felszólaló rámutatott az alapítványok fontosságára és a területi választmányok együttműködésére szólított fel. Egyik-másik területi választmány sajátosan értelmezi a Csemadokalapítványok létrehozását; például Losoncon vagy Rimaszombatban egy olyan hibrid jött létre, amelyben a közösségi és a magánalapítvány egyszerre kimutatható és nem tudni pontosan, hová is mennek a pénzek. A hatékonyabb pénzelosztást célozta meg az az elképzelés is, hogy csökkenteni kellene a Csemadok fizetett alkalmazottainak a számát. A Csemadok OV főtitkára által kidolgozott javaslatot óriási felzúdulás fogadta, a területi választmányok levélben tiltakoztak a tervezett létszámcsökkentés ellen. Az OV sem szavazta meg a javaslatot, hanem úgy határozott, hogy minden titkár maga döntsön arról (természetesen a TV jóváhagyásával), hány munkatárssal kíván dolgozni, azt viszont tudatosítania kell, hogy csak annyi pénzt kap, amennyit az OV Titkársága az alapszervezetek és a tagok számának arányában adni tud. Ennek a látszólag demokratikus döntésnek sajnos van egy szépséghibája: épp a legjobban dolgozó titkárokat hozza hátrányos helyzetbe; a munkájukat elhanyagoló titkárok a magasabb fizetés csábításának könnyedén engedve elküldenek egy embert, de nem végzik el helyettük a munkát. Az OV ülésén hallottuk: kb. 10 ezer fővel csökkent a Csemadok tagjainak a száma. Ez részben a magyar politikai mozgalmak és pártok színrelépésével magyarázható, részben viszont a Csemadok TV titkárságainak felületes munkájával. Riasztó például, hogy a Rozsnyói járásban több mint 25 százalékkal csökkent a Csemadoktagok száma, vagy hogy a Rimaszombati járásban több alapszervezet nem volt hajlandó befizetni a tagilletményt, mondván, hogy ők ennek vagy annak a társulásnak fizettek tagdíjat. A Csemadok társulásairól egyébként is sok szó esett az OV ülésén. Többen kifogásolták, hogy a területi választmányok és a társulások között jóformán nincs együttműködés. Az országos rendezvények színvonalát emelendő a Csemadok OV minden központi rendezvény koncepciójának kidolgozására és szervezésének lebonyolítási módjára pályázatot ír ki, hogy 1993-ban már a beérkezett pályamunkák alapján lehessen előkészíteni ezeket a rendezvényeket. Az OV úgy határozott, hogy létrehoz egy gazdasági tanácsadói testületet is, amelynek az lenne a feladata, hogy segítse az állami támogatás hatékony és szakszerű elosztását, illetve ötleteket adjon arra vonatkozólag, hogyan lehetne további bevételekre szert tenni. A közelgő választásokkal kapcsolatban a Csemadok OV úgy döntött, hogy megőrzi pártsemlegességét és ahogy két évvel ezelőtt sem tette, most sem kíván egyik vagy másik politikai párt mellett korteskedni. Azt viszont fontos feladatának tekinti, hogy meggyőzze a Csemadok tagságát és a csehszlovákiai magyarokat: a saját jól felfogott érdekük, hogy résztvegyenek a választásokon. A Csemadok OV továbbra is szorgalmazza, hogy a kormányok és a parlamentek érvénytelenítsék a Kassai Kormányprogramnak a magyarokat sújtó pontjait, ugyanakkor elutasítja azokat a törekvéseket, amelyek ezt a kérdést bagatellizálják. Természetesen szóba került a kulturális és az oktatási önigazgatás problémája is. A témának a nemzetiségi sajtó és kultúra állami támogatása körül kialakult huzavona is aktualitást adott, s ezért csak üdvözölni lehet azt a döntést, hogy a Csemadok OV kezdeményezi ennek a kérdésnek a multilaterális megvitatását. Az OV ülésén vita bontakozott ki a magyar pedagógusképzésről is. Az OV nem támogatja a nemzetiségi kultúrák karának kialakítását, hanem amellett van, hogy hozzák létre a leendő nyitrai egyetem önálló magyar tanárképző karát. A krónikás szomorúan állapítja meg, hogy az OV üléséről ezúttal is több mint 30 tag maradt távol. Talán ezért is született határozat arról, hogy az OV Titkársága kimutatást készít az OV Vezetőségi ülésein és az OV ülésein való részvételről. LACZA TIHAMÉR
