A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-21 / 12. szám

Stendhal, a 20. századi író

ÉGTÁJAK

Ezt a találó címet adta a 19. századi francia íróról írott monográfiájának Elisabeth Chabrun, és nem tévedett; Stendhal, aki 150 évvel ezelőtt, 1842. március 23-án hunyt el, éppúgy kortársunk lehetne, mint mai pályatársai. Két történelmi korszak, a napóleoni császárság és az azt követő Restauráció, Lajos Fülöp korának cselekvő részese, katonai és diplomáciai szolgálata révén kitűnően ismerte nemcsak a francia, hanem az olasz társadalmi életet és erkölcsöket. Stendhal, polgári nevén Henri Beyle, jómódú grenoble-i ügyvéd fiaként született 1783. január 23-án. Anyját korán, hétéves korában elvesztette, így anyai nagyapja, Gagnon doktor, és az apja által melléje fogadott Raillane abbé nevelték — egy kellemes modorú, okos ember, és egy royalista zsarnok, ahogy maga Stendhal említi őket. Apját szigorú elvei miatt nem szerette, s életrajzírói megemlítik, hogy

XVI. Lajos kivégzése után a lesötétített szobában gyászoló hozzátartozóihoz a kisfiú saját maga készítette trikolórt lobogtatva rontott be "Halál a zsarnokra! Éljen a forradalom!" kiáltással. A városi iskolában kitűnő eredményeket ér el, főként a matematikában jeleskedik, ezért apja úgy dönt, hogy a párizsi műegyetemen folytassa tanulmányait. A fiú felutazik Párizsba, de nem megy el a felvételire, helyette álmodozik, és az utcákon csatangol. így akar szabadulni az egyetemen rá váró katonai szigortól és a számára kellemetlen tanulmányoktól. Kalandos élete legalábbis egy rövid időre véget ér, mivel megbetegszik, de segítségére siet nagyapja ajánlólevele, mely a Daru rokonsághoz szól, s így Stendhal hamarosan bekerül a párizsi szalonok és a nagypolitika világába. Unokabátyjai a konzul Napóleont szolgálják a hadügyminisztériumban, és Pierre Daru hivatali állást szerez az ábrándozó ifjúnak. Mozgalmas évtized következik Stendhal számára: 1799-től 1812-ig hivatali s egyéb kötelességei miatt beutazza egész Európát, Bécsbe, sőt Győrbe is ellátogat. Napóleon bukása az ő sorsát is megpecsételi, Itáliába, Milánóba menekül, amelyet katonáskodása idején ismert meg. Milánó valódi menedéket, lelki és szellemi táplálékot nyújtott számára. Stendhalt fiatal kora óta vonzotta a művészet, de ez elsősorban a színházat, a tragédia művészetét jelentette neki: még Párizsban

16 A HÉT

megismerkedett Talmával, akit istenként tisztelt a francia színházlátogató közönség. Az olasz művészet óriási hatást gyakorolt rá. A kavargó, zajos társasági élet és a társművészetek — a zene, a festészet — olyan élményeket keltenek benne, amelyeket csak fokozatosan, hosszú évek múlva tud részletesen és mélyrehatóan feldolgozni. Néhány korai tragédiakísérlettől eltekintve innen datálható Stendhal írói korszaka. Ez előbb átdolgozásokat, kisebb tanulmányokat jelent, de nemsokára megjelenik a Haydn, Mozart és Metastasio élete, amely még nem eredeti munka. Jelentősebbek az utána következők: így Az itáliai festészet története (1817), majd útirajzai, melyek voltaképpen esszék, s az író műelemzéseit és olaszországi benyomásait ötvözik egybe. A Róma, Nápoly és Firenze ma is ugyanúgy elbűvöli az utazót és otthonmaradót, mint a kortársakat. Az útirajzok írásakor, csakúgy mint tanulmányain vagy regényein dolgozva, rendkívül alapos és mindenre kiterjedő kutatásokat végzett. Ezt bizonyítják a Firenzéről írottak: a város építészetét elemezve megjegyzi, hogy a paloták börtönszerű, erős külső falai az éjszakai rablásoktól védték meg a ház lakóit. Az útirajzokat A szerelemről című "fiziológiai" tanulmány, majd a kétszer átdolgozott Racine és Shakespeare követte. A Racine és Shakespeare Stendhal romantikafelfogásának

szócsöve. Két nagy példaképének alkotópályáját elemezve jutott el az Hugótól és Chateaubriand-tól eltérő romantika-eszméig. Stendhal elsősorban a tragédia szerepét hangsúlyozza, és romantikus irodalmon a nép számára vonzó, élvezetet nyújtó, érdekes irodalmat ért. Stendhal tanulmánya már a romantika kettéválásának idején íródott; a királypártiakkal szemben a zsarnoksággal való szembefordulást hirdeti. Ezek a gondolatok s a későbbi két remekműben, a Vörös és feketében és A pármai kolostorban megfogalmazott gondolatok természetesen nem tetszettek sem a klérusnak, sem a Lajos Fülöp korabeli polgárkirályoknak, ezért rövidesen erkölcstelenséggel vádolták, és később — rövid ideig tartó trieszti konzulsága után — Civitavecchiába "száműzték". Az osztrák rendőrség minden lépését figyeltette, ezért álnéven, rejtjelezve levelezett barátaival. Mindez azonban, bár megkeserítette, mégsem törte le életkedvét és irodalmi munkásságának is inkább használt, mintsem ártott.

A húszas évek közepén írja első regényét, az Armance-ot, melyben szándéka szerint korának erkölcseit szeretné bemutatni, s ezt követi 1830- ban az első remekmű, a Vörös és fekete, alcíme szerint "Krónika az

1830-as évekből". Stendhal Dosztojevszkijhez hasonlóan újsághírek, krónikák, megtörtént események, valamint szalonokbeli élményei alapján dolgozott. Egy megtörtént merénylet eseményvázára építette fel a regénykatedrálist. A plebejus Julien Soréi és A pármai kolostor főszereplőjének, Fabrizio del Dongo életének elbeszélése két életútváltozat példázata. Mögöttük ott magasodik a Stendhal által csodált és az egész korszakot meghatározó példakép, Napóleon alakja. Regényhősei, akik a republikánusok vöröse, a klérus feketéje, vagy a napóleoni korszakot követő iparűzés között választhattak, kivétel nélkül ellentmondanak a józan polgári ész diktálta életút-lehetőségeknek. írói nagysága a sokak által kiemelt és kevesek által elért lélekelemzésekben és a kortársak által gyakran bírált (száraznak nevezett) stílusában nyilvánul meg.

Stendhal, aki műveiben a szenvedély és az emberi akarat ábrázolását tűzte ki célul, A pármai kolostorban összesítette mindazt, ami egész életén át foglalkoztatta: a diplomáciai pályán tapasztaltakat és csodálatát az olasz jellem s az általa mintaképnek tekintett szabad, szellemes, szenvedélyes, szerető asszonyok iránt. A pármai kolostor meghozta számára a régen várt elismerést: Balzac kritikájában varázslatos könyvnek nevezte, olyan műnek, melynek bája minden részletében tetten érhető. OROSZ MÁRTA