A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-21 / 12. szám
Gy./.: Ami a porcelánt illeti, el kell mondanom, hogy 1990 őszén kaptunk egy kedvező ajánlatot a karlsbadi porcelángyártól. Magunk is úgy tapasztaltuk, hogy igény lenne a porcelánra, hiszen Dél-Szlovákiában a legtöbb szaküzletben már évek óta nem láttak Karlovy Vary-i porcelánt. Úgy véltük, ebben van fantázia, megegyeztünk a gyárral, és az áru 1991 tavaszán be is futott. Sajnos időközben megemelkedtek az energiaárak, ez rányomta a bélyegét a porcelán árára is. Mi eredetileg nem végleges árban egyeztünk meg, hanem egy előrelátható árban, amely aztán előre nem láthatóan magasabb lett a reméltnél. Eredetileg exportra szántuk a porcelánt, de Magyarországot időközben elárasztotta a kínai, a spanyol, a francia porcelán, méghozzá kiváló minőségű áru, a középkategóriába tartozó karlsbadi porcelánunk iránt így nem mutatkozott, még olcsósága ellenére sem, igazi kereslet. Ezért a karlsbadi porcelán nagy része egyelőre raktáron maradt. Úgy véljük azonban, hogy később még értékesíthető lesz, hiszen nem romlandó áruról van szó. — Az iménti példák is jól szemléltetik, hogy a külkereskedelemben milyen bonyolult helyzetek adódhatnak. A dolgot tovább komplikálja, hogy számos országban újabban olyan törvényeket hoztak, amelyek nehezítik vagy megakadályozzák a hadiiparban is hasznosítható termékek behozatalát. Hogyan ítéli meg a Csemart külkereskedelmi tévékenységének a lehetőségeit? M.B.: Sajnos a világkereskedelem pang. Én bízom benne, hogy ez egy átmeneti állapot, csak éppen azt nem tudjuk még, mennyi ideig fog tartani. Mindenesetre keressük az újabb piacokat. Úgy tűnik Szlovénia és Horvátország felé érdemes nyitni. Már előtárgyalásban vagyunk építőanyagról, üvegről és élelmiszerekről. Romániából is kaptunk megrendelést élelmiszeripari cikkekre. Brazíliai cukrot szállítanánk, illetve közvetítenénk, s mivel állami megrendelésről van szó, remélem nem hiúsul meg az üzlet. A közelmúltban Moszkvában jártam, hogy felmérjem azt a lehetőséget, amelyről a kocsmákban, sör mellett is annyi szó esik, hogy nagy-e valóban az orosz piac. Tény, hogy kiterjedt piaci lehetőség mutatkozik, de akik biztonságra törekszenek, azok egyelőre ne menjenek oda... — Sok pletyka kering a Csemart és a Pik Art viszonyáról. Gy.l.: Ez a viszony megszűnőben van, mégpedig az új gazdasági szabályzók és a megváltozott politikai helyzet miatt. A Magyarországi Pik Kft-vel tulajdonképpen én szorgalmaztam a vegyesvállalat létrehozását, ebből lett a Pik Art, amely a Lutra albumok terjesztésében volt érdekelt, és így vált országos hírűvé. Tulajdonképpen a nacionalista hullám nem tesz jót egy olyan vállalatnak, amelyben valahogy az itteni magyarok is érdekelve vannak, mondjuk a Csemart révén... — Tehát te ezzel magyarázod, hogy a Csemart gyakorlatilag kilépett ebből a vegyesvállalatból? Egyáltalán mi a valódi tényállás? Gy.l.: A Csemart 30 százalékos részesedéssel vesz részt a Pik Art tevékenységében, de sajnos már az induláskor is csak úgy tudta befizetni a saját részét, hogy hitelt kapott a Pik Kft-től. Átvettünk egy bizonyos mennyiségű árut, ezt értékesítettük, s ebből törlesztettük a kölcsönöket. — Azért talán a Csemart is hozzájárult a Lutra-albumok dél-szlovákiai sikeréhez, tehát a Pik Kft számára is hasznos volt ez az együttműködés... Gy.l.: Valóban. De a terjesztés oroszlánrészét egy önálló hálózat végezte, a Csemart már csak ezután lépett be, ahogy a Media Print és végeredményben a PNS is. El kell mondani, hogy a Csemart egy válságos időszakában lépett kapcsolatba a Pik Kft-vel, és ennek köszönhetően sikerült a helyzetét egy kissé megszilárdítania. — Térjünk vissza a Csemadok és a Csemart kapcsolatára. Hogy is áll ez jogilag? Gy.l.: A Csemart még mindig a Csemadok által alapított vállalat. Igaz, az ilyen típusú vállalatoknak 1992-től fokozatosan meg kellene szűnniük. Ahogy az új kereskedelmi törvény értelmében nem létezhetnek konzorciumok, úgy nem létezhetnek politikai pártok vagy társadalmi szervezetek által alapított vállalatok sem. A Csemadok még akkor hozta létre a Csemartot, amikor ez lehetséges volt, de a törvény értelmében a Csemartot privatizálni kell, mégpedig legkésőbb a második hullámban. Volt egy olyan elképzelés, hogy a Csemart részvénytársasággá alakul át, de egy szerencsétlen cikk az Új Szóban ezt rossz fényben tüntette föl, összekeverve az adósságainkat a veszteségekkel. Még a csődeljárás gondolata is felvetődött. Pedig az az igazság, hogy a múlt évet nullszaldóval zártuk, tehát a kiadásaink és a bevételeink egyensúlyban vannak. A raktárkészleteket én nem veszteségnek tekintem, hanem realizálható árunak. — Sajnos azonban eladhatatlan cikkek is találhatók a raktárkészletben, például könyvek vagy újságok... Gy.l.: Hogy nehezen lehet értékesíteni, ez attól függ, hogy vásárlóink mennyire veszik komolyan tevékenységünk küldetését. Ha mi nem vállaltuk volna pl. Popély Gyula vagy Gyönyör József könyvét, lehet, hogy el sem jutnak ide, vagy egyáltalán ki sem adják őket. — Nem vitás, hogy missziót is teljesített a Csemart, de ugyanakkor egy kicsit naivitás is a részéről, hogy ÍNTERJÚ Mozgay Béla figyelmen kívül hagyta az üzleti szempontokat. Most tehát jön a privatizáció. Ezt hogyan képzelik el a Csemart vezetői? Gy.l. : Tulajdonképpen a Csemart jövője háromféleképpen is alakulhat. Kft-vé vagy kft-kké alakul át, esetleg részvénytársaságot hoznak létre, vagy ami szintén nem kizárt: csődeljárást indítanak ellene. Ez utóbbira szerintem nincs semmiféle jogalap, hiszen a cég működik, pénzt termel. Az a fontos, hogy valahogy levegőhöz jussunk. Az adósságainkat folyamatosan csökkenteni tudjuk, az elmúlt két hónap során is több mint 1,2 millió koronával csökkent a tartozásunk. Sajnos azt kell mondanom, hogy a Csemadok OV Vezetősége türelmetlen volt, és dramatizálta a helyzetet. Nem ismerte föl, hogy a normális működtetés megszervezése időbe telik. — Azt hiszem, a Csemartot is felelősség terheli amiatt, hogy nem tájékoztatott részletesebben a helyzetéről, elképzeléseiről. Gy.l.: Én ismételten azt mondom, hogy a Csemadok OV Vezetősége csak az adósságot látta, ettől megriadt és elhamarkodottan döntött. Meggyőződésem, hogy új gondolkodást hoztunk a Csemadok munkába, rávilágítottunk arra, hogy a régi módon már nem lehet dolgozni. A Csemadok alapszervezetei mint önálló jogi személyek létrehozhatnak vállalatot, ebben ón fantáziát látok, s talán velük akár részvénytársasággá is átalakulhatnánk. M.B.: Mégis az látszik reálisnak, hogy két kft-vé alakulunk át: egy külkereskedelmi és egy belkereskedelmi kft-vé, amely természetesen szorosan együttműködne egymással. (Itt félbeszakítom az interjút. A legközelebbi alkalommal a Csemadok illetékesei nyilatkoznak arról, hogyan látják ők a Csemart helyzetét és jövőjét.) Lacza Tihamér A HÉT 7
