A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-21 / 12. szám

GONDOLKODÓ és a kívülállóknak, a megfigyelőknek is alkalmuk nyílik megismerni őket. Évente há­romszor tartanak kongresszust: tavasszal, nyáron és ősszel. Ezeket területenként rende­zik. Június végéig huszonegy kongresszust rendeznek — Komáromban és Királyhelmecen magyar nyelvűeket. Szervezetük apolitikus jellegű, a nemzetiségi problémákat sem isme­rik. Nemzetközi kongresszusokat is szervez­nek, és a misszionáriusi munkában is több nemzet képviselője dolgozik együtt. Nyárra egy szlovákiai méretű kongresszust terveznek, amelyet szlovák és magyar nyelven szeretné­nek megtartani. Murin úr jó szívvel emlékezett vissza a tavalyi országos kongresszusra, amelyet a prágai strahovi stadionban tartottak. A rendkívül elhanyagolt stadion helyreállításán Jehova tanúinak százai munkálkodtak, teljesen önzetlenül. A kongresszus résztvevőit szerte az országból tizenegy különvonat szállította a helyszínre. Végezetül arról faggatom Anton Murint, mi is az az "úttörőszolgálat". — Ez a szolgálat a hírnöki szolgálat magasabb foka. Három típusa van: a kisegítő szolgálat, a rendszeres szolgálat és a különleges szolgálat. Ez már csaknem a misszionáriusi tevékenységgel azonos. Misszionáriusi iskola az Egyesült Államokban működik, de egyes ún. rendkívüli osztályok Európában is működ­nek. Feltétel, hogy a hallgató már előtte is úttörőszolgálatot lásson el. Az életkor felső határa 35 év. Feltétel még, hogy a jelentkező házaspárok gyermektelenek legyenek, a férfiak pedig nőtlenek. Egyedülálló nő nem jelentkez­het az iskolába, mert a világban eluralkodott erőszak miatt nem tudná magát megvédeni. A tanítási nyelv az angol. Bért nem kapnak, a közösség gondoskodik róluk. A szünetben újból összetalálkoztam Marta Bavlšíkovával. A magyarul is kitűnően beszélő Marta évekig élt a Csallóközben szüleivel. — Én talán nem vagyok tipikus eset, mert két—három éves lehettem, amikor szüleim megváltoztatták az életüket, és bennünket, gyerekeket is így próbáltak nevelni. Van, aki csodálkozott, hogy az iskolai ateista nevelés ellenére is vallásos maradtam. Ez azért van, mert minden kérdésre, amit feltettem — és a gyerekeknek rengeteg kérdésük van — a szüleim kielégítő választ tudtak adni a Biblia Vallásos irodalom Az "alámeritkezés" alapján. Felnőttem, és látom, hogy a próféták jövendölései teljesülnek — nincs tehát okom a kételkedésre. Martin Janitor és felesége, Vanda — fiatal huszonéves házaspár. Mindketten kémia—bi­ológia szakos tanárok, s a Komenský Egyetem Természettudományi Karán tanítanak. S mind­ketten egy-egy osztálytársuk révén kerültek kapcsolatba Jehova tanúival. Martin azelőtt hívő katolikus volt, de más vallásokkal is foglalkozott. Vanda ateistaként kezdett foglal­kozni a Bibliával. Családjukkal — sajnos — nem felhőtlen a kapcsolatuk, de igyekeznek a felmerülő problémákat türelmesen megoldani. Martin szereti a szépirodalmat, Dosztojevszkijt és Vonnegutot, Vanda inkább a vallásos irodalmat tanulmányozza. Kérdésemre, hogy mint egyetemet végzett emberek találnak-e maguknak megfelelőt az előttük látható kiad­ványok között, Martin kiválaszt egy tudományos kiadványt és egy rengeteg képpel illusztrált folyóiratot. Az előbbiről sok diplomás embertől elismerő szavakat hallottak, az utóbbi pedig Afrika lakóinak készült. A kiadványok igyekez­nek minden réteg igényeinek megfelelni. — Az embereket nem azért keressük fel, hogy rávegyük őket, hagyják el vallásukat más vallás kedvéért. Senkire sem akarjuk rákény­szeríteni, hogy úgy gondolkozzék, mint mi, de kötelességünknek érezzük, hogy megismertes­sük az embereket a Teremtő céljaival. Mert lehet, hogy nem volt erre idejük, lehetőségük, vagy más körülmények gátolták a megismerést. A lényeg az, hogy az emberek meghallgassák ezeket az információkat, s utána rajtuk múlik, mit tesznek. Szeretnénk, ha az emberek úgy vennék látogatásainkat, mint a részünkről megnyilvánuló szeretetet. Főleg az elmúlt években sok képtelenséget állítottak rólunk. Még olyasmit is terjesztettek, hogy gyanús szeánszokat tartunk. Mindez szemenszedett hazugság. Mi akkor nem védekezhettünk, mert "hivatalosan" tulajdonképpen nem is léteztünk. Az embereknek ma lehetőségük van eljárni a nyilvános összejöveteleinkre és megismerni bennünket — mondja befejezésül Marta Bavlšíková. Én kihasználtam ezt a lehetőséget, elmentem közéjük. S habár fenntartásaim vannak taní­tásaikkal szemben, nem tudom elfogadni vallásukat, nagyon jól éreztem magamat közöttük. Tudták, hogy "kívülálló" vagyok, mégis szeretettel fogadtak, figyelmesek, türel­mesek voltak, hangos szót, veszekedést köztük nem lehetett hallani. Napjainkban az embereket manipulálni igyekvő médiák — rádió, a televízió, az újságok — agresszív hirdetéseit, a horror- és pornófil­meket minden családban szinte természetes­nek tartják. De Jehova tanúi előtt a legtöbb lakás ajtaja becsapódik. Érthetetlen, hogy agresszivitást szülő és maximálisan toleráló korunkban miért éppen azoktól félünk, miért éppen azokat tartjuk erőszakosaknak, akik szeretettel közelednek felénk, s csak azt várják tőlünk, hogy türelmesen meghallgassuk őket. MELAJ ERZSÉBET Prikler László felvételei A HÉT 3

Next

/
Thumbnails
Contents