A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-03 / 1. szám
SORSOK természetes úton, például hagymából, céklából előállított festékanyagokkal fogjuk pótolni. Komoly, nemzetközileg elismert hazai tudósokkal együtt egy újabb vállalatot alapítunk, amelynek a lényege a giliszta testének felhasználása lesz. Bizonyított tény, hogy a giliszta testéből olyan enzimeket, fehérjét és egyéb anyagokat lehet nyerni, amelyet fel lehet használni a gyógyszeriparban. Most van alakulóban a Biopol vállalatunk, amely kizárólag külkereskedelmi tevékenységet folytat majd. Egyelőre Lengyelországba, Bulgáriába, Ukrajnába viszünk ki biohumuszt és egyéb biotermékeket. • Önt hallgatva nyilvánvaló, hogy a BIOTERRA Kft tevékenysége sikeresnek mondható. Elárulná, mi ennek a sikernek a titka? — Nézze, mi amikor kezdtünk, mindent egyedül csináltunk. Tehát, öten alapítottunk egy kft.-t, mind az öten kivettük a részünket a manuális és az adminisztratív munkából is. Aztán fokozatosan terjeszkedni kezdtünk. Mint már említettem, ha nyereséghez jutottunk, azt azonnal újabb vállalkozásba, üzletbe fektettük be. Világos, hogy egy ember egy személyben nem lehet jó jogász, jó bérelszámoló, jó szervező, jó közgazdász. Embereket kellett felvennünk. Arra mindig ügyeltünk, hogy olyan munkatársakat alkalmazzunk, akik már letettek valamit az asztalra, elismertek a szakmájukban. Természetesen, a jó szakembereket meg is fizetjük. Nálunk egy ember hat-nyolc ezer korona körül keres, de a felelősebb beosztásban lévő munkatárs megkapja a tízezret is. Ezért a pénzért megköveteljük a munkatársainktól, hogy becsületesen, tisztességesen végezzék a munkájukat. Sajnos, volt arra is példa, hogy néhány munkatársunk visszaélt a bizalmunkkal, nekik azonnali hatállyal búcsút mondtunk. • Végezetül hadd kérdezzem meg, hogy Ön, mint — divatos szóval élve — jól menő magánvállalkozó, mit ajánl, milyen tanácsot adna a kezdő váltakozóknak? — Mindenekelőtt azt mondanám nekik, hogy ne féljenek, vágjanak bele. S ha jön az első kudarc vagy kudarcok, ne hátráljanak meg, hanem menjenek tovább. Biztos vagyok benne, hogy a kitartóan végzett kemény munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. • Köszönöm a beszélgetést, és további sikeres vállalkozásokat kívánok. Kamoncza Márta Fotó: Král Péter Kortünet vagy kórtiinet? Ha máshol és máskor hangzik el ez a telefonbeszélgetés, alighanem napirendre térek fölötte azzal, hogy barátnőm pillanatnyi elmezavarának tudom be az elhangzottakat. De mivel itt élek, és jó ideje gyakran vagyok tanúja ehhez hasonló kirohanásoknak, a tűrésküszöböm megemelkedett, és bár látszólag higgadtan reagálok, a valóságban nagyon rossz érzést váltanak ki belőlem, s hajlamossá tesznek a rám nem jellemző gyanakvásra Mindez azt bizonyítja, hogy a társadalmi kiima mennyire befolyásolja az embert. Amikor letettem a kagylót a dühöm már elszállt, s helyette keserű csalódás lett úrrá rajtam, amelyet egy közismert mondással jellemezhetnék: Te is fiam Brutus? Mert ezt a számomra indokolatlan kirohanást tudtommal semmivel sem érdemeltem ki barátnőmtől, akivel együtt nőttünk fel és váltakozva beszéltünk egymással hol magyarul, hol szlovákul. Ô az utóbbit tekintette anyanyelvének, bár valójában csak az apja volt szlovák. Anyja, haláláig sem tanulta meg hibátlanul a szlovák nyelvet. Sorsunk úgy alakult, hogy életünk során mindig egymás közelében maradtunk. Együtt éltük át egymás életének sorsfordulóit, örömeit és bánatait. Készséggel segítettünk egymáson, s ha olykor nem is voltunk egy véleményen, elfogadtuk ezt a másságot, és óvakodtunk attól, hogy egymást megbántsuk. így barátságunk minden életkorban felhőtlen maradt, eddig a bizonyos telefonbeszélgetésig. Az elmúlt évtizedekben nagyon ritkán esett szó közöttünk politikáról, és ha mégis, akkor azért, hogy immáron hoz záedződve a régi rendszer sajátos groteszkségeihez, keserűen megmosolyoghassuk azokat. Ebben bizonyos változás akkor következett be, amikor barátnőm nyugdíjba ment. Egyszerre rengeteg lett a szabadideje, s nem lelvén magának tartós elfoglaltságot, egyre több újságot olvasott és egy idő múlva — alighanem ennek következtében —■ megnövekedett a politika iránti érdeklődése. Ez odavezetett, hogy ma már egy szélsőséges elveket hirdető párt lelkes agitátora lett, s nem hiányzik annak egyetlen nyilvános rendezvényéről sem. Járja az országot és politizál. Nehéz eldönteni, hogy mennyi ebben a látszólag lelkes tevékenységben a szilárd meggyőződés és mennyi a még munkaképes nyugdíjas asszony pótcse lekvés iránti igénye. Az egészben a legmegdöbbentőbb az a változás, amefy ebből az intelligens, a múltban általában higgadt, cselekedeteiben megfontolt asszonyból, elcsépelt szólamokat hangoztató s látszólag ezekben hivő embert formált. Én minderről mit sem tudtam, amikor a napokban, több hónapos távoliét után, barátnőm felhívott. Közös ismerősünk címét kérte, s amint megadtam, máris a hazai politikai élet eseményeivel kapcsolatos véleményem iránt érdeklődött. Kérdésére őszintén válaszoltam, mert legutóbbi találkozásunkkor nézeteink még viszonylag közel álltak egymáshoz. De akkor még ilyen témát csak mellesleg érintettünk. Most viszont olybá tűnt. mintha hívásának valójában ez a kérdés lett volna a fó célja, valamint az, hogy közölje velem: életének új értelmet adott a2 önmagára lelés. amelyet egy, bizonyos politikai párt nyújtott neki. Szavaiban nyoma sem volt az eddig rá jellemző higgadtságnak. Mintha nem is ó lett volna a vonal másik végén, amikor szavait nem válogatva, kioktatott nézeteim helytelenségéről. Erőt véve magamon felhívtam figyelmét arra, hogy nemzetiségünk különböző, s Így nyilván nem vallhatom az ó szélsőségesen nacionalista nézeteit. Mire azután elszabadult a pokol. Kioktatott, hogy nemzetiségi hovatartozásom csupán szüleim téves beidegződésének káros következménye, mint ahogy az ó anyjánál is az volt. Engem szóhc2 sem engedve, fejemre olvasta mindazokat a valós, vagy valósnak vélt bűnöket, amelyeket a magyarok követtek el a múltban nemzete ellen A szóáradat egyre gyorsult, miközben a gyűlölet a vonal másik végéről csak úgy áradt felém. Fel-feilobbanó haragomat fékezve, megpróbáltam észérvekkel vitába szállni vele, de hiába. Rájöttem, hogy fékevesztett indulatokat logikus érvekkel lecsillapítani nem lehet, és ezért a szóáradat közben letettem a kagylót. Ezzel a beszélgetés fogalmát ki nem merítő, minősíthetetlen kioktatással egy több évtizedes barátság szakadt meg. Ez eddig csak magánügy, de sajnos, hogy mindazt, amit barátnőm a fejemhez vágott, az elmúlt másféi év során számtalanszor olvashattuk különböző szélsósé ges beállítottságú újságokban és hallhattuk egyes politikusok szájából a TV-ben, rádióban. Ez már nem magánügy. Nehéz ityen légkörben higgadtan mérlegelni az eseményeket. Nehez még akkor is. ha a nyilak pillanatnyilag nem felénk szállnak. Mégis érdemes elgondolkozni azon, hogy ebben a fekevesztett nacionalizmusban, amelynek magva hajdan józan embereket is meg tudnak fertőzni, nincsen-e valami beteges? Nem hordoz2ák-e magukban ezek a jelenségek egy súlyos, esetleg járványos kór csíráit, amelyek országhatárokon is áljutva, sok kínt, szenvedést hozhatnak emberek millióira? És vajon lenne-e mindennek hosszú távon haszonélvezője?! Lörincz Kató A HÉT 3
