A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-21 / 12. szám
Levél Václav Havel köztársasági elnöknek A Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége (Csemadok) Országos Választmányának Vezetősége megelégedéssel vette tudomásul: Ön fontosnak tartja, hogy Szlovákia legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbségének helyzetéről a helyszínen tájékozódjék. Az általunk lakott területek lakosságának fogadtatásából az Ön számára ismét egyértelművé válhatott, hogy nem szítunk nemzetiségi súrlódásokat, hogy az ország demokratikus átalakulásának vagyunk a hívei. Nyilván nem kerülte el Elnök úr figyelmét az sem, hogy elvárásaink között meghatározó szereppel bír a ránk kollektív bűnösséget kimondó Kassai Kormányprogram és a minket emberi méltóságunkban sértő beneši dekrétumok eltörlése. A Csemadok nem politikai párt és nem politikai mozgalom. Szervezetünk mintegy százezer tagot tömörít az általunk is lakott szlovákiai településeken, s anyanyelvűnk megőrzését, kultúránk fejlődését, anyanyelvi iskoláink eredményességét, nemzeti önazonosságtudatunk megtartását tűzte ki célul, ápolva egyben a közös hazában élő népekkel-nemzetekkel való jó viszonyt is. Nem óhajtunk határrevíziót és nem törekedünk az ország felbomlasztására. Tisztelt Elnök Úr! A bársonyos forradalomtól kölcsönös megbecsülésen alapuló, s nem feltételekhez kötött jogokat vártunk. Helyette "kaptunk" egy nyelvtörvényt, mely ellentétben áll az emberi jogokról szóló alkotmánylevéllel, egy restitúciós törvényt, mely kizárja a kárpótlásból a magyar nemzetiségűek túlnyomó hányadát, viszont a magyar felsőoktatási intézményre tett törvényjavaslat még a parlamenti bizottságokon sem jutott át. Az elmúlt években iskoláink erőszakos összevonására került sor (az alapiskoláktól a Nyitrai Pedagógiai Kar magyar tagozatáig). Egyre jobban korlátozódik anyanyelvűnk használata a közéletben, megmásítják őseink, történelmi személyiségeink neveit, akadályozzák keresztneveink anyanyelvi használatát, s a népakaratot visszautasítva meggátolják községeink eredeti nevének visszaállítását... Tudomásunk szerint az alkotmánybírák között sem lesz nemzetiségünk képviselve, mint ahogy az Ön által létrehozott Masaryk-díj több mint száz kitüntetettje között sem akadt magyar. A parlamentek által a nemzeti kisebbségeknek megszavazott — a külvilág felé sokatmondó — anyagi támogatás reális értéke messze elmarad attól, amit az ország nemzeti jövedelméhez való hozzájárulásunk aránya feltételezne. Nem is szólva az ennek felhasználását akadályozó gyakorlatról. Tisztelt Elnök úr, értékeink megőrzése céljából kulturális és oktatásügyi önrendelkezést kívánunk, és olyan közigazgatási elrendezést, amely meggátolja, hogy szülőföldünkön diaszpórává váljunk. Abban az esetben, ha megvalósulnak a nemzetiségünk létét fenyegető terület-átrendezési elképzelések, regionális önrendelkezésre leszünk kénytelenek törekedni. A csehszlovákiai magyarság szeretné otthonának tudni szülőföldjét és nem óhajt másodrangú állampolgára lenni a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságnak, mint a totalitarizmus alatt. Mindezt azért tartottuk fontosnak közölni Önnel, mert mindeddig nem nyílt alkalma találkozni a magyarságot összefogó szervezetünk országos vezetőivel. Tisztelt Elnök úr, további eredményes munkájához abban a reményben kívánunk Önnek erőt és egészséget, hogy mielőbb tisztelettel fogadhatjuk Önt pozsonyi székházunkban. Tisztelettel A Csemadok Országos Választmánya Vezetősége nevében BAUER GYŐZŐ SIDÓ ZOLTÁN elnök főtitkár Pozsony, 1992. január 25. TISZTELT BAUER GYŐZŐ ELNÖK URNÁK CSEMADOK A köztársasági elnök úr köszönettel fogadta az Ön 1992. január 25-én kelt levelét. S mint az az Ön számára is ismeretes, az elnök úr betegsége miatt hosszasan tartózkodott hivatalán kívül, így nem válaszolhattunk előbb. Az elnök úr januári egynapos dél-szlovákiai látogatása különböző reakciókat váltott ki. Nem első alkalommal történt, hogy az elnök úr vegyes lakosságú területekre Tisztelt Elnök úr! látogatott el, hogy a helyszínen ismerkedjék meg a Szlovákiában élő nemzetek és nemzetiségi kisebbségek problémáival. Mivel a látogatás csak egynapos volt, nem nyílt lehetőség a kisebbségi szervezetek képviselőivel való találkozásra. Érsekújvárott azonban Csizmadia úr, a Csemadok alapszervezet elnöke tájékoztatójában plasztikus képet nyújtott az együttműködés problémáiról, valamint az eddigi pozitív eredményekről. Az elnök úr számára ismeretes, hogy a nemzeti és etnikai csoportok együttélése nem zökkenőmentes, s hogy az akadályok csak közös igyekezettel győzhetők le. S ebben természetesen számít a Csemadok aktív közreműködésére is. A köztársasági elnök úr nagyra értékeli és elismeri mindazokat a pozitív lépéseket, melyeket eddig az Önök szervezete tett. Üdvözlettel DR MARTIN BÚTORA, A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK ASSZISZTENSE Prága, 1992. február 28
