A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-14 / 11. szám

Tükrös Kata A szeme szelídkék volt Tükrös Katának, a haja puha volt, mint a selyem, ragyogó, mint az arany. Azt is megmondom, miért hívták Tükrös Katának. Ha kinyitotta az ablakot, mindjárt azt nézegette az üvegjében: illik-e a kék szalag a hajába. Ha tejet forralt a konyhán, nem bánta, ha kifut is, csak megláthassa magát a kék mázos lábasban. Azt meg ki se lehet mondani, hogy mit csinált, amikor az új tavaszi kalapját meg­kapta. Igaz, hogy azt se lehet kibeszélni, micsoda szép kalap volt az! Olyan vadró­zsabimbók voltak rajta, hogy a vadrózsa­bokron se nőnek különbek. A méhecskék nem győztek csodálkozni, mikor először látták: — Nini, de korán kibimbózott idén a vadrózsa! No de Kata nem azt nézte, hogy a virág szép-e a kalapon, hanem azt, hogy a kalap szép-e őrajta. Sorra járta a tükröket, levet­te a kis falitükröt, de még a rézkilincset is megkérdezte: — Tükör, van-e nálam szebb? Kistükör, nagytükör, rézkilincs, vaslábas mind azt mondta: soha ilyen szépet! Ahogy a konyhaajtóba kiállt, liba azt gágogta, kakas azt kukorékolta, de Kata ügyet se vetett rájuk. Csak azon törte a csöpp fejét, miben nézhetné meg magát. — Nyisd ki a szemed, kutyus — rúgta meg az öreg Pajtás kutyát, aki a küszöbön szundikált —, hadd látom meg magamat benne! Pajtás megrázta kócos bundáját, és hamarosan rámordult: — Mire való ez a nagy tükrösködés, hékám? Lám, én sose nézek tükörbe, mégis nagy a becsületem a háznál. Bezzeg nem gorombáskodott a Cirmos cica. Az is olyan, hogy mindig csinosítja, nézegeti magát. Most is ott ül az esővizes hordó szólón, és nézegeti gömgölyű fe­jecskéjét a vízben. De még a gazdasz­­szonykáját is odaintette: — Gyere, két cica is megnézheti ebben magát egyszerre! Tükrös Kata nem is nagyon hívatta magát, egyszeriben ott termett a hordónál, és belekukucskált a vízbe. Lám, milyen szépen lengenek a rózsa­bimbók a kalapján! Öröm nézni, hogy göndörödik ki alóla az aranyhaja. Jaj, hátha még a selyemszalagot is megláthat­ná a nyakán! — Én látom az enyémet — kérkedett a Cirmos cica. — Most már én is látom az enyémet — mondta volna Tükrös Kata, de annyira belehajolt a hordóba, hogy belepottyant. Jó szerencse, hogy a Pajtás kutya oda­ugrott, és megkapta a szoknyácskáját. így csak a fejét mártotta meg az esővízben, hanem a rózsabimbós kalapnak az is egészen elég volt. Azt ugyan a fejére nem teheti többet senki kislánya! No de volt is nevetés! Még a libák meg a rucák is nevettek! Kislányok! Ti még nem estetek bele a vizeshordóba? Móra Ferenc meséje Fekete-fehér Csak az a kérdés, hogy fehér vagy fekete ceruzából van-e több? (Számolni tilos!) A helyes megfejtők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. '------------------------------------------------------->. Szabó Lőrinc Az ég az ablakon Szemközt, egy magas ablakon bukfencet vetve, fönt, a kék üvegtáblákon megjelent ma délelőtt az ég. Fönt, a legfelső emelet ablaka azt villogta le, mint egy periszkóp tükre, azt üzente le, ide a mély udvarba, ahová nem jutnak arany sugarak, hogy bár innen nem látni, van ég is és süt a nap. Egész lelkem az ablakon, az egész ablakon az ég: hogy került össze ily hamar ez a két messziség? Bántott, kigúnyolt az a kék? Vagy biztatás volt, üzenet? Nem is tudom, oly hirtelen jött és oly jólesett, hogy még alig találkozott szemünk az ablak üvegén, máris nevettünk csöndesen, az ég meg én. <____________________________> Kilenc mecset Az egyformának tűnő mecsetrajzok között apró eltérések találhatók, közülük csupán három teljesen azonos. Melyik ez a há­rom? A HÉT 27

Next

/
Thumbnails
Contents