A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-14 / 11. szám
MAGYAROK AMERIKÁBAN LÁNYI SÁNDOR UTAZÁSA MEXIKÓBA v,, A függetlenségi ünnepnek egyébként is fényes lefolyása volt. Lányi addig kérte a császárt, hogy bocsássa vissza édes szülőföldjére, míg az hosszas ellenkezés után október elején elbocsátotta. A búcsúkihallgatásnál a felség még mindig marasztotta Lányit, azzal végezvén kegyes szavait: "Ha valami szerencsétlen állapotba kerül, gondoljon reám és írjon, én minden esetre segítője leszek. " Október 15-én Verakruzba érkezett Lányi, de a hajó, melyre számított, már eltávozott. Miután pedig akkor e városban erősen dühöngött a sárgaláz, a hegyvidékhez közelebb fekvésű és egészségesebb Kordó városba utazott vissza. November 12-én a császárné Kordobán keresztül Verekruzba utazott, hogy ott hajóra szállva, Jukatan tartomány egy-két helyét megszemlélje; 20-án hajóra is szállt. Lányit eközben ismét visszaédesgették Mexikóba, hová december 2-án meg is érkezett, és előbbi helyét a császár személye körül ismét elfoglalta. December 28-án a császár a Jukatanból visszaérkező császárné elé utazott. A főváros kikerülésével Kuernavakába mentek, ahol a császár mindig szívesen időzött; — 1866. évi januárius 6-án levél érkezett oda, hogy a császárné atyja (Lipót, Belgium királya) meghalt. Erre az egész udvar gyászt öltött. A császárné és a császár minduntalan könnyeket hullattak. — 1866. évi július 3-án a császárné visszautazott Európába. 1866. évi októberben Orizábába ment a császár, hogy egészségét helyreállítsa. Ezenkívül azonban az Európába való visszatérés gondolata is mindinkább elhatározássá érlelődött benne. Orizába ugyanis (hová október 27-én érkezett), a fővárosnál sokkal közelebb lévén a tengerhez, a tervezett elutazásra alkalmas hely és azért is ajánlatos volt, mert a lakosság ragaszkodott a császár személyéhez. Azt hiresztelték az udvar főbb emberei, hogy a császár Európából visszatérő neje elé utazik. Schaffer alezredes viszamaradt a fővárosban, hol a testőrsóget feloszlatta és a szolgaszemélyzetet is elbocsájtá. A testőrök Orizábán keresztül utazva, elbúcsúztak Lányitól, aki még ott maradt abban a reményben, hogy — amint őfelsége mondái ",Karácsonyra Miramáréban leszünk!" Nemsokára megérkeztek Havannából Miramon és Marquez. Naponta értekeztek a császárral. Azon voltak, hogy csak térjen vissza a fővárosba; jóvátesznek mindent, őfelsége azonban vonakodott visszamenni. Eközben, vagyis 1866. évi november 7-én Schaffer alezredes jelentette őfelségének: hogy Mexikóban és Csapultepekben már mindent elcsomagoltatott és Verekruzba küldetett, hol is akkor két ausztriai hadihajó volt: a Dandolo és az Elisabeth. November 9-én azt mondja őfelsége: "Lányi, csomagoljon össze mindent ami itt van és küldje le a hajóra; hagyjon vissza három napra fehérruhát; a felső ruha marad ami rajtam van; két nap múlva megyünk lóháton Pázo del Macsóig, onnan vasúton Verakruzig. Este már a hajón vagyunk, és azt mondjuk: Adios Mexikó!" Eltelt három nap és azt mondja őfelsége: "Lányi! Még három napig itt maradunk." Mire Lányi azt válaszolá: "Felséged! nincs tiszta fehérruhánk továbbra." "MosassonI Amint lesz, úgy lesz" — volt a császár válasza. Ismét eltelt három nap. Ekkor beszélték reá őfelségét, hogy mégegyszer visszatérjen a fővárosba. Erre az elhatározásra legnagyobb befolyást gyakorolt páter Fischer, ki a császár titkára volt. Őfelsége ezután azt mondá Lányinak: "Ön lemegy Verakruzba és a hajóról visszahoz ruhát, amit majd diktálok. November 14-ón le is ment Lányi Verakruzba, és visszahozott ruhát három ládában. November 18-án felszólítá a császár Lányit, hogy készüljön a fővárosba való visszautazásra, mire ő ezt válaszolta: "Felséged! Azért nem hoztam vissza saját ruhámat és egyéb holmimat a hajóról, mert végképpen elhatároztam, hogy vissza többé nem megyek a fővárosba." A császár erre felkiáltott: "Az Istenért — mit gondol?! Nincs senki a háznál és még ön is itt hagyna; ígérem: nemsokáig maradunk ott." Lányi erre engedelmeskedett és megmaradt: mexikói polgárnak neveztetett ki és Guadeloupe-rend lovagkeresztjét kapta. Lányin kívül Orizábában ekkor az egész belső udvari személyzet a következő volt: Házmester, házmesternó, 1 kertész, 1 kocsis és 1 szakács... Orizábában a császár naponta reggel 3 órakor kelt föl és este 9-kor feküdt le. Reggel 7 órakor őfelsége kikocsikázott a kertek közé, hol Belimek tanárral és Basch orvossal pillangókat, bogarakat, pókokat stb. fogdosott. Az öreg professzor dobozokba rakta és gombostűvel letűzte ez állatkákat, hogy egy gyűjteményt szerezzen és ezt valamely európai zoológiái múzeumnak átengedje. így tartott ez 1866. óv végéig. A legnagyobb egyszerűségben töltötte Orizábában a császár a Karácsont, sőt az 1867-iki újév napját is: januárius 3-án azonban útnak indult a főváros felé. Ötnapi utazás után oda is érkezett a császár, de fogadtatás sehol sem volt. Nem is ment be mindjárt a fővárosba, hanem néhány napig egy közelében lévő majorságban lakott. A palotába való visszatérés után a felség hamar teljesítette a mexikói politikusok kérelmét, és feloszlatta az osztrák és a belga légiót. A franciák is kihúzódtak az országból. Az osztrákokat felszólították a mexikói hadseregbe való önkéntes belépésre; 900 ember jelentkezett, többnyire magyar huszár. Ezekből az úgynevezett vörös huszárezredet alakították. Azért nevezték így őket, mert zubbonyuk is nadrágjuk is vörös volt. Januárius 25-én Lányi ismét kérte elbocsáttatását. Őfelsége azonban még mindig vonakodott beleegyezni. Februárius 1 -jón azonban így szólt a császár Lányihoz: "Azt hittem, hogy már eddig Európában leszünk. De nékem itt kell maradnom, történjék velem aminek történnie kell. Sajnálnám, ha elmenne — de nem akarom, hogy valaki általam szerencséden legyen." "Könyörgök felségednél, én megyek" — mondta Lányi, ki ekkor elbocsáttatott, február 4-én pedig mindenkorra el is utazott a fővárosból. Ugyanazon a napon távozott el onnan Bazaine tábornagy is, nejével együtt. Lányi végre 1867-ik évi februárius 14-ón elutazott Verakruzból. Hajója útközben Havannában és Martinique-ben kötött ki, március 16-án S. Nazairebe értek. Onnan Párizsba ment Lányi, hol ismerős francia tisztek öt napig kalauzolták; ezután Dél- Németországon és Becsen keresztül Triesztbe, illetőleg Miramarebe utazott, hol a magával hozott fontos iratokat Sarolta császárnénak átadta. Ezzel Lányi végképpen kilépett a mexikói szolgálatból és örömtől dobogó szívvel sietett imádott hazája és 11 éve nem látott édes szülőföldje felé. (Vége) A HÉT 13
