A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-14 / 11. szám

MAGYAROK AMERIKÁBAN LÁNYI SÁNDOR UTAZÁSA MEXIKÓBA v,, A függetlenségi ünnepnek egyébként is fényes lefolyása volt. Lányi addig kérte a császárt, hogy bo­csássa vissza édes szülőföldjére, míg az hosszas ellenkezés után október elején elbocsátotta. A búcsúkihallgatásnál a fel­ség még mindig marasztotta Lányit, azzal végezvén kegyes szavait: "Ha valami sze­rencsétlen állapotba kerül, gondoljon reám és írjon, én minden esetre segítője le­szek. " Október 15-én Verakruzba érkezett Lá­nyi, de a hajó, melyre számított, már eltávozott. Miután pedig akkor e városban erősen dühöngött a sárgaláz, a hegyvidék­hez közelebb fekvésű és egészségesebb Kordó városba utazott vissza. November 12-én a császárné Kordobán keresztül Verekruzba utazott, hogy ott hajóra szállva, Jukatan tartomány egy-két helyét megszemlélje; 20-án hajóra is szállt. Lányit eközben ismét visszaédes­gették Mexikóba, hová december 2-án meg is érkezett, és előbbi helyét a császár személye körül ismét elfoglalta. December 28-án a császár a Jukatanból visszaérkező császárné elé utazott. A főváros kikerülésével Kuernavakába men­tek, ahol a császár mindig szívesen idő­zött; — 1866. évi januárius 6-án levél érkezett oda, hogy a császárné atyja (Lipót, Belgium királya) meghalt. Erre az egész udvar gyászt öltött. A császárné és a császár minduntalan könnyeket hullat­tak. — 1866. évi július 3-án a császárné visszautazott Európába. 1866. évi októberben Orizábába ment a császár, hogy egészségét helyreállítsa. Ezenkívül azonban az Európába való visszatérés gondolata is mindinkább elha­tározássá érlelődött benne. Orizába ugyanis (hová október 27-én érkezett), a fővárosnál sokkal közelebb lévén a ten­gerhez, a tervezett elutazásra alkalmas hely és azért is ajánlatos volt, mert a lakosság ragaszkodott a császár szemé­lyéhez. Azt hiresztelték az udvar főbb emberei, hogy a császár Európából visszatérő neje elé utazik. Schaffer alezredes viszamaradt a fővá­rosban, hol a testőrsóget feloszlatta és a szolgaszemélyzetet is elbocsájtá. A testő­rök Orizábán keresztül utazva, elbúcsúz­tak Lányitól, aki még ott maradt abban a reményben, hogy — amint őfelsége mon­dái ",Karácsonyra Miramáréban leszünk!" Nemsokára megérkeztek Havannából Miramon és Marquez. Naponta értekeztek a császárral. Azon voltak, hogy csak térjen vissza a fővárosba; jóvátesznek mindent, őfelsége azonban vonakodott visszamen­ni. Eközben, vagyis 1866. évi november 7-én Schaffer alezredes jelentette őfelsé­gének: hogy Mexikóban és Csapultepek­­ben már mindent elcsomagoltatott és Ve­rekruzba küldetett, hol is akkor két auszt­riai hadihajó volt: a Dandolo és az Elisa­beth. November 9-én azt mondja őfelsége: "Lányi, csomagoljon össze mindent ami itt van és küldje le a hajóra; hagyjon vissza három napra fehérruhát; a felső ruha ma­rad ami rajtam van; két nap múlva me­gyünk lóháton Pázo del Macsóig, onnan vasúton Verakruzig. Este már a hajón vagyunk, és azt mondjuk: Adios Mexikó!" Eltelt három nap és azt mondja őfelsége: "Lányi! Még három napig itt maradunk." Mire Lányi azt válaszolá: "Felséged! nincs tiszta fehérruhánk továbbra." "MosassonI Amint lesz, úgy lesz" — volt a császár válasza. Ismét eltelt három nap. Ekkor beszélték reá őfelségét, hogy mégegyszer visszatér­jen a fővárosba. Erre az elhatározásra legnagyobb befolyást gyakorolt páter Fi­scher, ki a császár titkára volt. Őfelsége ezután azt mondá Lányinak: "Ön lemegy Verakruzba és a hajóról visszahoz ruhát, amit majd diktálok. November 14-ón le is ment Lányi Vera­kruzba, és visszahozott ruhát három ládá­ban. November 18-án felszólítá a császár Lányit, hogy készüljön a fővárosba való visszautazásra, mire ő ezt válaszolta: "Fel­séged! Azért nem hoztam vissza saját ruhámat és egyéb holmimat a hajóról, mert végképpen elhatároztam, hogy vissza töb­bé nem megyek a fővárosba." A császár erre felkiáltott: "Az Istenért — mit gondol?! Nincs senki a háznál és még ön is itt hagyna; ígérem: nemsokáig mara­dunk ott." Lányi erre engedelmeskedett és meg­maradt: mexikói polgárnak neveztetett ki és Guadeloupe-rend lovagkeresztjét kap­ta. Lányin kívül Orizábában ekkor az egész belső udvari személyzet a követke­ző volt: Házmester, házmesternó, 1 ker­tész, 1 kocsis és 1 szakács... Orizábában a császár naponta reggel 3 órakor kelt föl és este 9-kor feküdt le. Reggel 7 órakor őfelsége kikocsikázott a kertek közé, hol Belimek tanárral és Basch orvossal pillangókat, bogarakat, pókokat stb. fogdosott. Az öreg professzor dobo­zokba rakta és gombostűvel letűzte ez állatkákat, hogy egy gyűjteményt szerez­zen és ezt valamely európai zoológiái múzeumnak átengedje. így tartott ez 1866. óv végéig. A legna­gyobb egyszerűségben töltötte Orizábá­ban a császár a Karácsont, sőt az 1867-iki újév napját is: januárius 3-án azonban útnak indult a főváros felé. Ötnapi utazás után oda is érkezett a császár, de fogadtatás sehol sem volt. Nem is ment be mindjárt a fővárosba, hanem néhány napig egy közelében lévő majorságban lakott. A palotába való visszatérés után a fel­ség hamar teljesítette a mexikói politiku­sok kérelmét, és feloszlatta az osztrák és a belga légiót. A franciák is kihúzódtak az országból. Az osztrákokat felszólították a mexikói hadseregbe való önkéntes belépésre; 900 ember jelentkezett, többnyire magyar hu­szár. Ezekből az úgynevezett vörös hu­szárezredet alakították. Azért nevezték így őket, mert zubbonyuk is nadrágjuk is vörös volt. Januárius 25-én Lányi ismét kérte elbo­­csáttatását. Őfelsége azonban még min­dig vonakodott beleegyezni. Februárius 1 -jón azonban így szólt a császár Lányihoz: "Azt hittem, hogy már eddig Európában leszünk. De nékem itt kell maradnom, történjék velem aminek történnie kell. Sajnálnám, ha elmenne — de nem akarom, hogy valaki általam sze­rencséden legyen." "Könyörgök felségednél, én megyek" — mondta Lányi, ki ekkor elbocsáttatott, feb­ruár 4-én pedig mindenkorra el is utazott a fővárosból. Ugyanazon a napon távozott el onnan Bazaine tábornagy is, nejével együtt. Lányi végre 1867-ik évi februárius 14-ón elutazott Verakruzból. Hajója útközben Havannában és Martinique-ben kötött ki, március 16-án S. Nazairebe értek. Onnan Párizsba ment Lányi, hol ismerős francia tisztek öt napig kalauzolták; ezután Dél- Németországon és Becsen keresztül Tri­esztbe, illetőleg Miramarebe utazott, hol a magával hozott fontos iratokat Sarolta császárnénak átadta. Ezzel Lányi végkép­pen kilépett a mexikói szolgálatból és örömtől dobogó szívvel sietett imádott hazája és 11 éve nem látott édes szülő­földje felé. (Vége) A HÉT 13

Next

/
Thumbnails
Contents