A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-14 / 11. szám
OTT JÁRTUNK tunk — veszi át a szót Aranka. — De úgy látszik azzal sem volt szerencsénk. Elég sokan jelentkeztek, de valamennyien csak a kalandot keresték, nekünk viszont tartós kapcsolatra van szükségünk. Olyan partnerre, akire bármikor lehet számítani. — Ettől az estétől mit várnak? — Hát csodát nem — válaszol nevetve Zsuzsa. — Mi már kiöregedtünk abból a korból, hogy herceget várjunk fehér lovon. — Csak kíváncsiságból jöttünk el — vallja Aranka. — Habár lehet, hogy sikerül kapcsolatot kötnünk. Szép leányok, ide jöjjetek! A két hölgytől nem messze három fiatalember kémleli félénken a terepet. István, Zoltán és Péter. Hárman egy faluból. István kicsit dühöng a tévéstáb miatt. — A legtöbb egyedül élő ember félénk, visszahúzódó. Kimondottan zavar a tévé jelenléte. Remélem, engem nem filmeznek majd. — Magányosnak érzik magukat? Rövid csend, majd Zoltán válaszol. — Nem hinném, hogy ebből tragédiát kellene csinálni. Egyedül élek az tény, de nem magányosan. Vannak barátaim, szüleim, akiket bármikor felhívhatok, akikre számíthatok. Igaz, ők már gyakran mondogatják, alapítsak családot, mert ha meghalnak, nem lesz senkim. Igyekszem hát ismeretséget kötni. Eddig azonban nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerettem volna. A reményt viszont még nem adtam fel — teszi hozzá kaján mosoly kíséretében. Én nem szívesen beszélek a magánéletemről — vallja be Péter. — így alakult és kész. Harmincöt éves vagyok, kétszer elváltam. Most mondjam azt: csalódtam a nőkben? Ez nem így van. Ketten átvertek, az igaz. De ezért még nem ítélem el az egész női nemet. Persze hogy azért vagyunk itt, hogy megismerkedjünk valakivel. Mindannyian azért vannak itt. Ha nem ez lenne a céljuk, el sem jöttek volna. — Vannak bizonyos normák, amelyeknek illik megfelelni — veszi át a szót István. — Ha egy ember még a harmincadik életéve után is magányosan ól, az már a külvilág számára gyanús. Mert addigra már a legtöbben családot alapítottak. Otthonuk van, gyerekeik. Én is igyekeztem, de nem jött össze. Most itt ülök, és reménykedem, hogy kinyílik az ajtó és bejön a nagy Ő, aki jó lesz, szép lesz, és pontosan olyan társat keres, mint Közben a színpadon elkezdődik a kultúrműsor. így egy darabig még elidőzök a három fiatalember társaságában. Figyelem, ahogy kémlelő pillantásuk lassan körbe járja a termet. Aztán kissé csalódottan a színpadra szegezik tekintetüket. Az est végén A kultúrműsort követően kezdetét vette a tánc. Először a galántai tánccsoport tagjai ropják, majd a jelenlévők perdülnek táncra. Emberek, akik többsége azért jött, hogy társat találjon magának. Sokan közülük sokszor és sokféleképpen csalódtak. Mások félénk, visszahúzódó természetük miatt még odáig sem jutottak. A rendezőség kétségtelenül minden tőle telhetőt megtett a jó hangulat érdekében. A párok tánc közben kedvesen mosolyognak, a szünetekben kialakult beszélgetésekből úgy tűnik, kapcsolatok szövődnek a vendégek között. Néhányan közülük talán éppen ezen az estén találtak rá arra, akiről egész eddigi életükben álmodoztak. KAMONCZA MÁRTA Prikler László felvételei jól tükrözik a szentpéterl művelődési házban uralkodó hangulatot A HÉT 3
