A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-03 / 1. szám

ÁLLJ

MEG.

VÁHOOB;

'Jelšovcey

......

Soko/niky

W/Y

/ Ntfile/io

s

Wl

A'

MnKhemcjYt,

Jiüiil

Ködverő napfényes téli délutánon kaptattunk fel a Zobor-hegy végső nyúlványán épült ősi kápolnához, amely a XII. században, az Árpádházi királyok korában emeltetett. Az égtájak minden irányából, messziről látni ezt a román stílusban épült kápolnát. Igaz, keleti oldalát kissé eltakarja a Zobor-hegy erdeinek koszorúja. Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték, egyike a Zobor vidék és a Nyitra völgye legrégibb templomainak.

A kápolnát tisztás veszi körül, a kemény sziklatetőn nem fognak gyökeret a fák és cserjék. Miután fölérünk a tágas sziklapadra, körüljárjuk az ősi korokból fennmaradt kápolnatemplomot, a vidék gyöngyszemét, sok-sok hozsannát hallott szent otthont. Kissé tépázott állapotában is szívet melengető a közelsége, máladozó falainak tapintása. Bizony ráférne már a javítás, a tetőzetéről is lehullott egy-két cserép.

Körültekintünk az alattunk húzódó, hegyek, domborulatok közé szorított völgyön. Dél felől a soktornyú Nyitra, püspöki vára integet felénk, nyugati irányban a Nyitra vize igyekszik dél felé, vonalzóval kicentizett medre nemigen emlékeztet a kanyargós ősi Nyitra folyócskára. Északról Csekej, Egerszeg és Vicsápapáti faivak felől fújdogál a szellő. Keleten Szalakúzt, Menyhét és Bédet sejtjük — ma közös nevük Podhorany —, mivel a látóhatárt eltakarja a zobori rengeteg erdőkoszorúja. Lévén a Zobor-hegy északi oldala, egykoron magyarok lakták e vidéket Darázstól, egészen Apponyig.

Alattunk húzódik az országút Ta-V L/ U

Wirk

J2Č4 ’%=^’/ HítU, ^ / - / A

né

394

/Žiranyy \^ľ

dfiorany

^ ''■ľíbnca~t

J'ttb rolka a

I;í7

í- '

•.t75', /1 A, A «»

WOVČE { j J y

AwÄA W 393 Aŕ

rar

. '3íy"

iij

7 V-A

V

iKTMru

Sír /

' A/

v .rrS vTl

/K o r y t n i PI ŠTITÁReV

c PX

j !d<io.A"C

A

Í99

A

<0

luíL- 249

* Ä/

■ x;* *

v

e ľ k á

I ii k a A

NITRA J

_ v -A// " Ok "W» "E3 ^ -/// 3

lAy

IJnlnň M/ilnnUľz /

. nová y j

\ .11 I /Jágerská pustatina

\ v T y \ '

a \ y \ ^ -4

Í %Šiklol A

’ Pri kaplnke

/vitérM *»Lw.jĽ 'J^janíkoVcf ^

J Horné . J ú k y ’ ^

á S;» a K,,SKAŕ>"% c

'»Ví w «

Úy NÄJ*!

$

\ A

i

A nyitradarázsi kápolna

polcsány felé, amely a kőbánya tövében jobbra elágazik. Az elágazást követem tekintetemmel Felsőelefánt irányába, ameddig a szem ellát. Közben arra gondolok, hogy ezen az úton vitték a felsőelefánti Pálos kolostorba a hazafias költőt Ányos Pált (1756—1784), ámde érzékeny lelke nem bírta elviselni a rideg kolostori életet, a remeteséget és a magányt. Még a pompázó hegyek koszorúja sem enyhített testi és lelki fájdalmán. Vissza, délre vágyott, a rónaságot kívánta lelke, ahol távolabbra haitik az estharangszó, melegebben süt a napsugár. Sajnos, megkésve költöztették vissza igazi hazájába, Székesfehérvárott a vidámabb gimnáziumi légkör sem tudta meggyógyítani...

Darázs község nevét 1113-ban említik az okiratok, "Drasej" néven jegyezték be a zobori apátság birtoklevelébe. Egyházi birtok volt, dűlői közül hangzatosán cseng a "Saffran Kert", ahol a barátok sáfrányt termesztettek festékanyagnak és fűszernek. A "Disznóhegyen" virultak a szőlőskertek és termett a zamatos bor. Onnan töltötték fel az apátság kiapadt pincéjét szüret után. Aki nem szerette a jó bort, az a "Szent Király" forrásból üde, hűsítő vizet ihatott.

A kápolnahegyröl távoztunkban letekintettünk az alattunk tátongó, meddő kőbánya felé. Ugyanis a háború után az ősrégi kápolna majdnem pusztulásra ítéltetett, tövében kőbányát nyitottak. Csupán méterekre voltak már a kápolnától,

amikor döntött a józan ész és leállították a sziklafalak robbantását. A Zobor hegy sebei begyógyulni sose fognak, a tátongó üreg bántja a szemet és egy letűnt rossz korszakra emlékezteti az arra járó vándort.

Ám voltak vidámabb korszakai is a vidéknek. Erről tanúskodik a soksok népdal; Kodály Zoltán és Bartók Béla mentették meg az utókor számára, vetették kottapapírra. Bartók Darázson készült fonográfos fényképe, amint népdalokat gyűjt a darázsi póri nép között, bejárta az egész világot. Talán azóta sem járt ott magyar népdalgyűjtő, de még fonográfus sem. Most megcselekedtük...

MOTESÍKY

ÁRPÁD