A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-07 / 10. szám

OTT JÁRTUNK

• Kényszerhelyzetben •

Vízlépcső-csapdák

A magyarországi sajtóban nemrégiben elemi erejű fölismerésként tálalták azt a már messze nem friss hírt, hogy a szlovák oldalon folytatják a bősi erőmű építését. Hogy folynak az ún. C változat munkálatai, amelynek értelmében a magyar féllel való együttműködés nélkül, kizárólag csehszlovák területen akarják befejezni az erőmű építését.

Az már a tervezés időszakában is nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen lépést a magyar kormány egyoldalú lépésnek tart, amelyre "szerinte ugyancsak egyoldalú lépéssel kell válaszolni." Már csak azért is, mert a "C variáns" nem csak gazdasági ügy, a Duna elterelése nemcsak belügy, hanem Magyarország területi épségét, szuverenitását is sérti.

A csapda tökéletes. Adott egy a'múlt rendszertől örökölt bonyolult, szövevényes, megoldhatatlannak látszó problémahalmaz, amellyel egyik fél sem tud mit kezdeni. Talán jobb lett volna, ha korábban elkészül a mű, hisz az eredeti tervek szerint a bősi és a dunakiliti rendszer csak egymást kiszolgálva működhetett volna, eleve

föltételezve az együttműködést. A C variánssal pedig mindkét "kulcs" szlovák oldalon lenne.

Tudjuk, hogy történtek kísérletek a tárgyalásos megegyezésre. S hogy ezek eredménytelenek voltak. S tudjuk, hogy a magyar fél számára legalább olyan kínos dolog folytatni, mint abbahagyni az építkezést, s hogy ebben az ügyben (is) a belpolitika foglya a kormány. S hogy a szlovák fél is presztízskérdésként kezeli a vízlépcső ügyét, s nem teljesen oktalanul. És azt is tudjuk, hogy ennek ellenére ez a kérdés csak tárgyalások útján oldható meg. Nincs más út.

Akkor mi ez a lázas építkezés? Ez a görcsös akarnokság az egyik oldalon, s a hallgatás a másikon? Fölfoghatnánk a tárgyalások kierőszakolási kísérleteként is, de a dunacsúnyi építkezésnél nem csak látszat a zsilip alapozása. S úgy tűnik, kényszerpályára került a dolog. És miért nem akarja a

magyar kormány tudomásul venni, hogy valóban gőzerővel dolgoznak a szomszédban? Csak egy magyarázat lehet: hallgatólagosan lemondott a Szigetközről Nagymarosért cserébe! Mert a Szigetköz így elpusztult ugyan, de a Dunakanyar — közelebb van Pesthez! — megmarad. S valami majd csak történik.

Ebben a sakkjátékban Pest és Pozsony között ugyancsak szerény parasztocskák azok, akik engedély nélkül belopakodnak az építkezés területére, s megpróbálnak hinni a szemüknek. Egy január végi napon három kollégámmal, egy amerikai környezetvédővel és egy a vízerőművekhez értő szakemberrel jártunk a C variáns színhelyén. A felvételek ott készültek.

Böröndi Lajos (Mosonmagyaróvár)

A HÉT 3