A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-02-21 / 8. szám

A kassai Miklós-börtön két gótikus ház összekapcsolásából keletke­zett. A XVI. század végétől 1909-ig szolgált városi börtönként. 1940 és 1942 között Lux Kálmán tervei szerint restau­rálták, és megmentették a végső pusztu­lástól. Azóta már sor került egy újabb felújításra is. A bal oldali ház eredetileg kétszintes volt, és faragott kövekből épült. A ké­sőbb befalazott nagy gótikus kőosztású ablakok tanúskodnak arról, hogy a kas­sai építészek nemcsak a kolozsvári Szt. Mihály-templom építésénél dolgoztak, hanem más kolozsvári épületek is őrzik gondos kezük nyomát. A jobb oldali ház eredetileg egyszin­tes volt. Ezt hasított kövekből építették. A XV. század második felében emelték a következő szintet. Emeletén két késő­gótikus ablak nyoma található. A helyreállítások sok érdekes részle­tet tártak föl a negyvenes évek elején. Kőből faragott griffes, virágdíszes címe­rek és díszek, 15 000 darab cseréptöre­dék, 450 teljesen ép edény, 50 lábas és 120 festőtógely, mind-mind beszédes tanúi e falak között működött fazekas­műhelynek. A kettősópületet a későbbiekben a börtön céljainak alakították át. Az abla­kokat befalazták, illetve rács került rájuk. A cellák, kínzókamra, a személyzet közös helységei, a falbakarcolt rabraj­zok, a XVI—XVII. század korát tárják elénk. A földalatti kamrák szervesen fonódnak össze a hajdan hatalmas város alatti folyosórendszerrel. Nevét Miklósról, II. Rákóczi Ferenc hírhedt hóhéráról kapta, akinek állítóla­gos portréja az egyik helyiség falán látható bekarcolva. Ma a város középko­ri életének, a céhek és a rabólet megma­radt dokumentumainak múzeuma. A Miklós-börtön és a Rákóczi-emlékház Az elítélt rabokat a Hóhér-bástya (XV. századi barbakáneród) udvarán kínoz­ták meg és végezték ki. Innen kapta nevét. Ennek a bástyának udvarán áll a Rodostói-ház. 1991. június 21-én nyílt meg ebben az épületben II. Rákóczi Ferenc emlékháza. Rákóczi rodostói házának faburkola­tát és fából készült részeit 1905-ben hozták 29 ládában Kassára. Ezek után csak 1937-ben, véletlenszerűen kerül­tek elő. A rodostói ház építésének befejezésére csak 1939 és 1943 között került sor a már említett Lux Kálmán tervei alapján. 1944-ben állítólag egy rövid időre a múzeum megnyitotta kapuit, de azután voltaképpen hozzáférhetetlen maradt a nagyközönség számára. 1968-ban megint napirendre került megnyitása, de azután, Husák országában Rákóczi újra csak száműzött lehetett. A nemzeti elfogultság akkor és ma sem akar hallani a fejedelemről. Ennek ékes tanúi lehetünk, ha belelapozunk a Rodostói­­ház emlékkönyvébe. Az emlékház megnyitása dr. Pollák Róbert nevéhez fűződik. Löffler Bélánó meg egy kis Rákóczi-domborművet ado­mányozott, amelyet férje mintázott. Az emlékház falán nyert elhelyezést, így a látogatók itt helyezhetik el a kegyelet virágait. Kedvcsinálóként röviden vázoljuk a tárlatot. Az első helyiségben a fejedelem nagyméretű festménye ragadja meg figyelmünket, amelyet Édes Gyula ké­szített. A következőkben az 1906-os temetéssel kapcsolatos tárgyak, plaket­tek, érmék, fényképek, könyvek és nyomtatványok tekinthetők meg, majd Edvi Illés Aladár festményeiben gyö­nyörködhetünk, amelyeket Tekir-dag­­ban, vagyis Rodostóban készített. Mi­kes Kelemen szobájának mennyezete alatt eszünkbe jut, hocjy Mikes itt terem­tett egy új irodalmi műfajt. Kétségkívül az ebédlő — díszítései­vel, faragásaival, melyek az orientálisat ötvözik a magyar díszítőelemekkel — a tárlat csúcspontja és egyben utolsó állomása. Ebben a helyiségben ravata­lozták föl a bujdosók II. Rákóczi Ferenc fejedelmet. Abban a helyiségben vettek tőle végső búcsút, amelynek egy részét állítólag maga faragta és festette. Balassa Zoltán j

Next

/
Thumbnails
Contents