A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-21 / 8. szám
P k 5 O o o 970322 A vagyonjegyes privatizáció heteken át az egyik legfontosabb beszédtéma volt szerte e hazában. Eleinte amiatt aggódtak az elindítói, hogy nem lesz kellő számú érdeklődő; már vészesen közeledett a vagyonjegykönyvek bejegyeztethetőségének végső dátuma (1991. december 31.), de az akcióba alig egymillióan kapcsolódtak be. Komoly fiaskó fenyegetett, ezért az illetékesek egy hónappal meghoszszabbították a vagyonjegykönyvek bejegyeztetésének lehetőségét, s egyidejűleg fokozták reklámkampányuk intenzitását az addig csak bóbiskoló befektetési alapok ügyintézői is. Meg kell hagyni, nem válogattak a módszerekben: lepedőnyi újsághirdetések adták a tétovázó és tanácstalan állampolgár tudtára, hogy X alap azért a legjobb, mert szakemberei nyugaton tanultak; Y alap viszont azért a legnagyszerűbb, mert az ezer koronából egy év alatt tízezer koronát csinál. Csak természetes, hogy Z alap ezt nem hagyhatta annyiban: ő már tizenötezret ígért, W alap még erre is rátett egy lapáttal, akarom mondani néhány ezerrel, s most, midőn e sorokat írom (február 5-én), már akadt egy olyan alap is, amely — írd és mondd! — ötvenezer koronát ígér az álmodozó állampolgárnak egy esztendő múltán, ha belé helyezi a bizalmát. Egy ilyen csábításnak bizony nehéz ellenállni, különösen akkor, ha a mi boldogításunkra szövetkezett csapat — néhány elegánsan öltözött idősebb úr, számos mosolygós ifjú hölgy és komoly képet vágó fiatalember — bátorítóan a szemünkbe néz az újság lapjáról. Hogy mit keres a hátuk mögött a százsípú orgona és fejük fölött az impozáns kristálycsillár, csak a jóég tudja. Sorompóba álltak a különböző állami bankok és takarékpénztárak is. Hitelt ígértek azoknak, akiknek nem akadt hirtelenében ezer koronájuk. Megtehették, elvégre a mi pénzünkkel szórakoznak. Szlovákia, talán a nacionalista körök és a kommunisták ellenpropagandájának hatására is, eleinte bizalmatlanul figyelte az egészet. Egyesek azt duruzsolták a kisemberek fülébe, hogy tulajdonképpen a csehek járnak jól ezzel a vagyonjegyes privatizációval. Januárban aztán váratlanul taktikát változtattak. Gombamódra elszaporodtak a különböző szlovák befektetési alapok, még a Matica slovenská is létrehozott egyet, amelynek ki más is lehetne az elnöke, mint az SZNF téri nagygyűlések megfélemlíthetetlen szónoka és a megnyomorított lelkű szlovákok gyámolítója: Jozef Markus. Summa summárum: a kampány túl jól sikerült; a végére több mint 8 millió 300 ezer ember személy jegyeztette be a vagyonjegykönyvét a két országrészben, kétszer annyian, mint ahogy azt eredetileg várták. Ezzel viszont — szerintem — teljesen komolytalanná vált az egész. Hiszen a 260 milliárdnyi privatizálandó állami vagyonból így egy személy legföljebb 30 ezer korona értékben részesedhet (természetesen átlagosan számítva), ami nem sok. Ma már egyre több szó esik arról is, hogy a rámenős befektetési alapok mögött tulajdonképpen nyugati tőkések állnak, akik potom pénzért vennék meg Csehszlovákia vállalatainak egy részét. Az igaz, hogy az egyszerű állampolgár is részvényes lesz, de az ügyek folyásába nem sok beleszólása marad, mert pontjaival a befektetési alap fog majd gazdálkodni. Igazából azok fognak megtollasodni, akik egy-egy sikeres befektetési alap igazgatótanácsában ülnek. Bárki nem kerülhet ebbe a tisztes testületbe, elvégre nem jótékonykodásra szövetkeztek a tagjai. Vagy legyen tőkéje, vagy legyenek megbízható információi. Az a legjobb, ha mindkettőnek bővében van. Tessék csak jól szemügyre venni, ki mindenki vállal tanácsadói, csendestársi és még nem tudom miféle szerepet egy-egy befektetési alap igazgatói tanácsában! Magasrangú állami hivatalnokok és kormánytisztviselők, befolyásos kapcsolatokkal rendelkező pénzemberek — ők az igazi mozgatói a vagyonjegyes privatizációnak, és ők lesznek a valódi haszonélvezői is. A húsosfazekak közelébe kerülni és ott maradni! — ez a jelszó és a cél. Vállalkozhatunk persze egyénileg is; a pontjaink sorsáról magunk dönthetünk, s ha szerencsésen választunk, talán még komoly összeg is ütheti a markunkat. De mennyivel könnyebb a dolga annak, aki hivatalából kifolyólag első kézből jut megbízható információkhoz. Hogy ez nem etikus? Netán törvénybe is ütközik? No de kérem! Hány törvényt nem tartanak be nálunk, illetve értelmeznek úgy, hogy az éppen megfeleljen valakik céljainak. Csalók, ügyeskedők csak tessék, tessékl A kapuk (s olykor nemcsak a kiskapuk) tárvanyitva. Mire a kisember felocsúdik az ámulatból, addigra ismét kisemmizték és átverték. Igaz, az ezer korona, kivált a mai inflációs időkben már korántsem ér annyit, mint tavaly ilyentájt, vagy akár még néhány hónappal ezelőtt. Ha elvész, nem történik olyan nagy tragédia, ennyi pénzt szerencsejátékra vagy haszontalan csecsebecsére is elköltünk igen gyakran. De ez az ezer korona vagy az ezer pont egy kicsit belépőjegy is volt egy új, más és talán a korábbinál jobb világba. Helyesebb lenne talán feltételes módban mondani: belépőjegy lehetett volna, ha valamennyien őszintén és becsületesen gondoltuk volna az egészet. Végül is szemfényvesztés lett belőle, amit igazán sajnálhatunk. Lacza Tihamér MENNYIT ÉR AZ EZRES BANKÓ? V.
