A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-14 / 7. szám
SZABADIDŐ történt White Woodban. Ez nem az ón utolsó hívásom, talán megegyezünk... — Várjon... Buck lecsapta a telefonkagylót. Elégedetten vigyorgott. Néhány nap múlva megint felhívja Valmontot. Végül is — mennyit kérhet? 10 000 dollárt? De mit csináljon a pénzzel, és mi lesz Sharon-Lois-szal? Megszabadulok tőle? Gyilkosság útján, igen, gyilkosság, de olyan, amely szerencsétlenségre, balesetre hasonlít. Nem rossz, mi? A következő napokban Buck szorgalmasan böngészte az újságokat. Az újságírók nem adtak sok esélyt Mrs. Valmontnak, úgyszólván leírták. Buck vérszemet kapott, és újra meg újra rátelefonált Valmontra. Minden alkalommal azt súgta a készülékbe, hogy "megszólalt a lelkiismerete, uram", és lecsapta a kagylót, hadd verje ki a frász a milliomost. Minden rendben van tehát, de Sharon-Lois él és virul. Álmatlanul forgolódott az ágyában, de a megoldás egyre késett. Szombaton délután zuhogott az eső. A volán mögött ücsörgött, és arra gondolt, mi lenne, ha egyszerűen elgázolná a nejét? A ház előtt lefékezett és megnyomta a sziréna gombját. Az ajtóban megjelent Sharon- Lois. — Gyere ide — parancsolta Buck. — Segíts, siessl Sharon-Lois lelépett az aszfaltra. Buck abban a pillanatban gázt adott. Minden néhány másodperc alatt történt. Sharori- Lois annak rendje és módja szerint átszenderült a másvilágra. Buck görcsösen rángatta a kormányt. A neje mozdulatlanul hevert az úttesten, igen, de a következő pillanatban előmásztak azok az átkozott tyúkok, a Hölgyek Klubjának négy tagja. Úristen! Ezek mindent hallottak, mindent láttak! A törvény emberei ezúttal nem sokat haboztak. Néhány nappal a gyilkosság után megtartották a tárgyalást. Az ítélet: kötél általi halál. A Hölgyek Klubjának tagjai egyértelműen ellene vallottak. Buck a cellában a balszerencséjét átkozta, dühében elsírta magát. Mr. Valmontnak a haja szála sem görbül meg, ő pedig... Miért? Miért van ilyen ostobán elrendezve a világ? Buck hirtelen a homlokára csapott. Hogy erre nem gondolt! Nincs minden veszve! Valmont élet-halál ura a környéken, a kormányzót is sakkban tartja. Igen: Valmont életéért az ő nyavalyás élete! Azonnal magához hívatta az ügyvédjét. — Most felhívja telefonon Valmontot — mondta Buck. — Elmondja neki, hogy az egyik barátját halálra ítélték. Mondja azt, hogy mindent tudunk a White Woodban történtekről. Ha ezt meghallja — biztosra veszem, azonnal felkeres... Az ügyvéd összevonta a szemöldökét. — Mi az? Mi történt? — Az lesz a legjobb, Buck, ha elfelejti az egészet! — Miket beszól?! — Semmi értelme! — Emberi Valmont megmenthet! — Nem, Buck, senki sem ad kegyelmet magának. Valmont öngyilkos lett. Szétlőtte a koponyáját. Éppen most mondták be a rádióban. Egy levelet hagyott maga után, amelyben beismeri, hogy ő ölte meg a nejét. Megszólalt a lelkiismerete... /-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Gorbacsov költözik Kétszáz testőrt és háziszemélyzetet kért Jelcin csak húszat adott "Hol talál hajlókra Gorbacsov? — vetette fel a kérdést legutóbbi számában a januártól már 26 millió példányban megjelenő moszkvai hetilap — az Argument i Fakti (Érvek és Tények) —, s rögtön válaszolt is: ezt még pontosan nem tudják, de arról megbízható értesüléseik vannak, hogy a Szovjetunió első és egyben utolsó elnöke már költözködéshez készülődik. A felszabaduló Koszigin utcai lakásról Borisz Jelcin lemondott, s ennek egyik magyarázata csak, hogy nem akar Jazovók szomszédja lenni. Gorbacsov Moszkva környéki ‘különleges rendeltetésű” dácsájára, vagyis nyaralójára viszont Oroszország elnöke nagyon is igényt tart, hiszen itt egy szupermodem hírközpont található, ahonnan az ország, a hatalmas katonai gépezet is irányítható. A Gorbacsov család egy kisebb, de nem sokkal rosszab dácsát kap cserébe.. Az exelnök rendelkezésére bocsátanak még két Volga személygépkocsit (illetve egy ZIL-t és egy Volgát, ha úgy tetszik Mihail Szergejevicsnek). Nyugdíjként korábbi fizetését kapja majd Gorbacsov, sőt, húsztagú szolgáltató gárdát is "kiutaltak" számára, mégpedig a Borisz Jelcinnel folytatott, kilenc óráig tartó alkudozásuk után. Gorbacsov eredetileg kétszáz fős testőr- és kiszolgáló személyzetre tartott igényt. Megtagadta az orosz elnök Gorbacsovtól azt is, hogy deklarálják sérthetetlenségét. "Ha valami miatt aggódik, gyónja meg most, amíg még nem mondott le elnöki posztjáról" — mondta Jelcin a hetilap értesülése szerint. Mihail Szergejevicsre és Raisza Makszimovnára nem vár valami derűs jövő — szögezi le az Argumenti i Fakti. Meglehet, leendő lakhelyük az Egyesült Államokban vagy Svájcban lesz, ahol az exelnök egyetemi tanárként működhet, könyveket írhat, sőt, társadalmi-politikai tevékenységet is kifejthet, propagálva a szocialista eszméket a jóllakott és szívélyes külföldiek körében. ŕ-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Kell a kikapcsolódás! Állunk a falusi buszmegállóban, lessük a városba tartó autóbuszt, de az csak nem jön. A várakozást minden utazni vágyó nézelődéssel, komótos sétálgatással tölti. A megálló mögött emeletes családi ház, majdhogynem palota áll, az egyik földszinti szoba ablakát középkorú asszony mossa szorgalmasan. Nagyokat szuszog közben, nem fiatal már, meg bárki láthatja, a lábát vastag gumifáslis kötés burkolja. Egyszercsak megáll a ház előtt egy szintén korabeli, fejkendős asszonyság, s hamarosan hangos beszédbe kezdenek. Fülelés nélkül is mindenki hallhatja diskurzusukat. — Jaj, Irmuskám, nem neked való ez a munka, mit vesződsz vele! — szól fel ez az ablakban tüsténkedőre. — Nem hát, de mit tegyek, ezt is meg kell valakinek csinálni. Olyan piszkosak ezek az ablakok, itt megy el előttünk a rengeteg autó, busz, miegymás, gyakran kell mosni! Mondtam is az uramnak, minek kellett ezt a nagy házat építeni! Látod, a gyerekek itt hagytak, csak a legkisebb, Ildikó van itthon, az is, ki tudja, meddig?! De hát most már mindegyl — mondja nagy hangon az asszony. — Tényleg, hát miért nem az Ildikó mossa az ablakokat, miért neked kell a fájós lábaddal kínlódni? — folytatja a fejkendős. — Ildikó nincs itthon, elment Pestre, egy kicsit kikapcsolódni — legyint nagyokat a néni. — Kikapcsolódni? Olyan nehéz a munkája, hogy szüksége van rá? — kérdi csodálkozva lentről az aszszonyság. — Áh, dehogyis! Most éppen munkanélküli, már két hónapja itthon van, és rettenetesen unatkozik, folyton nyavalyog, ezért ment el kirándulni — válaszolja Ildikó anyukája kicsit szégyenkezve. Hirtelen megfagyott körülöttük a levegő, valóoszínűleg mindketten érezték a helyzet visszásságát. Hogy később aztán mit beszéltek, nem tudható, mert közben megérkezett az autóbusz, és mindannyiunk legfőbb gondja az volt, hogy a hidegből mielőbb a meleg buszba jussunk. Benyák Mária _____________________________/ A HÉT 31
