A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-14 / 7. szám
GYERMEKEKNEK A gazdag szegénysége Volt egyszer egy szegény ember, annak folyton az járt a fejében, milyen jó lenne, ha egyik napról a másikra meggazdagodnék. Egyszer is ezen morfondírozott a házában, mikor váratlanul kinyílt az ajtó, és beosont rajta egy öregember; csúcsos süveg volt a fején, ebből lehet gondolni, hogy varázsló volt. Azt mondja a varázsló a szegény embernek: — Tudom, min töröd a fejedet: szeretnél gazdag lenni. Itt ez az erszény, egy szem aranypénz van benne. Az a tulajdonsága az erszénynek, hogy ha kiveszed az aranyat, nyomban másik terem a helyén. Tessék, vedd el; csak aztán ügyelj rá, hogy jól használd föl a gazdagságodat. Köszönte a szegény ember az ajándékot, de nem volt kinek köszönnie, mert,a varázsló abban a pillanatban eltűnt. A szegény ember azt hitte volna, hogy csak álmodta az egészet, ha nincs ott a kezében az erszény. "No, jól van — gondolta —, mindjárt kipróbáljuk." Kikattintotta az erszényt; ott mosolygott benne egy szép sárga aranypénz. Kivette az aranyat: nyomban egy másik termett a helyén. — No, most aztán már sebaj! — rikkantotta a szegény ember, és elkezdett töprengeni rajta, mit csináljon ezzel az ölébe hullott gazdagsággal. Töprengett, tűnődött, azt gondolta: "Először is, veszek megamnak kocsit, lovat, és többet egy lépést se járok gyalog. Másodszor, pallérokat hozatok, és rendbe szedetem velük a házat, mert alaposan ráfér. Aztán veszek magamnak jóféle ruhát, szép formás asztali edényt, a kamrámat meg teletöltöm minden jóval, s hordókat is guríttatok a pincémbe, színig nemes borral." Közben szedegette ki az aranyakat; amit kiszedett, tornyokba rakta, s mór torony torony mellett állt az asztalán. Elég lett volna kocsira, lóra, ház helyett akár palotára is. Hanem a szegényből lett gazdag így gondolkodott: "Csak nem fogom elherdálni ezt a szép vagyont mindenféle haszontalanságokra? Tovább gyűjtök, amíg annyi nem lesz, hogy a fél országot megvehessem magamnak." Lett aztán annyi, hogy megvehette volna a fél országot; de ő még mindig nem vett semmit, mert most már annyit akart, amennyiből egy egész ország ára kitelik. Tele volt már arannyal a ház minden zuga, de ő még egy jó falatot nem evett, egy jó korty italt le nem nyelt, hanem csak gyűjtött, gyűjtött, már maga se dudta, mire. Eltelt közben az élete, haja megőszült,, bőre összeaszott, teste megroggyant, szeme hályogos lett, s a nagy fukarságban úgy lesoványodott, hogy már inkább volt csontváz, mint ember. Ott lelték a szomszédok egy napon holtan az aranyain; és ahogy hozzáértek az aranyhoz, egyszeriben porrá-füstté változott az egész. Akkor azt mondták: — Bizony jobban járt volna, ha eszikiszik, s vígan éli világát, s a sokat, amije van, másokkal is megosztja, mint hogy itt gubbasztott az aranyain, s odalett öröm nélkül a zsugoriságában. (Grimm meséje) Károlyi Amy Tik-tak, szól az óra Tik-tak, tik-tak, szól az óra, zsebóra és falióra, karóra és toronyóra, körbe jár, körbe jár, körbe jár a mutatója. ... Nem múlhat el félórácska nem múlhat el pillanat, amit nem mér meg az óra, kismutató, nagymutató minden percen áthalad. Megméri, hogy mennyit füttyent hajnaltájban a rigó, megméri, hogy mennyit alszik Pétiké meg Anikó. Megméri, hogy mennyit tanul, ir és rajzol a gyerek, mennyit mosdik, sétál, játszik, segíteni, hogy szeret? Azért jól figyeld az órát; minden perce színarany, ne légy rest és ne légy lomha, töltsd a napot hasznosan! <____________________________> Segítség, eltévedtem! Marci bajban van, fogalma sincsen, hogyan lehetne ezen a sűrű útvesztőn átjutni. Pedig több lehetőség is van. Találsz legalább egyet? A megfejtők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. A HÉT 27
