A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-14 / 7. szám
HÍRMONDÓ Vendégségben Tornaiján Dobos László a Bodrogközben Január első napjaiban a Mécs László Népfőiskola és a Csemadok királyhelmeci szervezete baráti találkozót rendezett Dobos László íróval, a város köztiszteletben álló szülöttével, aki parlamenti képviselői minőségben tartott előadást a városházán. A megszokottnál több érdeklődőt vonzó esemény a kora esti órákban kezdődött. Dobos László mindenekelőtt beszámolt mozgalmának az elmúlt két évben végzett munkájáról, amely nem minősíthető egyértelműen jónak vagy rossznak. A politikai események alakulását, illetve az Együttélés Politikai Mozgalom helyét és szerepét 1989 novemberétől kezdve ecsetelte. Az író-képviselő szerint az 1990-es esztendő igazi tűzkeresztséget jelentett a fiatal szlovákiai magyar politikusok számára, akiknek meg kellett tanulniuk, hogy a politikában sohasem szabad megalkudni, s a szélsőségekkel szemben a józan emberi higgadtság szokott győzedelmeskedni. Szerinte a demokrácia vívmányai alapjában véve nem felelnek meg korábbi elvárásainknak. Pozitívumként értékelte viszont a nemzetiségi alapon való szerveződés lehetőségét és az önkormányzatok szerepét. Fájlalja és egyúttal a hazai magyar politikai reprezentáció kudarcaként könyveli el, hogy az elmúlt két év során sem sikerült az itt élő magyarságnak az évtizedekkel ezelőtt rásütött kollektív bűnösség vádjától megszabadulnia, továbbá elítélően szólt a politikában eluralkodó harcmodorról, amely az emberi értékek eltaposásán alapszik. Kérdésekre válaszolva Dobos László elmondta: szeretnék elérni, hogy a nemzetiségi iskolaügy önálló tételként szerepeljék a kormány költségvetésében, s a mindenkori kormány a nemzetiségi önigazgatás elvét vállalja fel. Dobos László ismételten kijelentette, amit már a Panoráma egyik közelmúltban sugárzott adásában is kifejtett: a szlovák önállóság megoldása a nemzetiségig kérdés megkerülésével lehetetlen. Ő személy szerint egy nagy szlovák—magyar kiegyezés megvalósulásában látja a megoldás kulcsát. Egyetértett azzal a felszólalóval, aki elítélte a magyar pártok és mozgalmak egymással szembeni acsarkodását. Szerinte kizárólag az emberi, anyagi és erkölcsi értékekre épülő politika hívei lehetünk, s ő csakis a pártok olyan társulását tudja elfogadni, amely elsősorban ezek tiszteletét tartja szem előtt. ZSEBIK ILDIKÓ A múlt év végén a Szlovákiai Magyarok Folklóiszövetségének kezdeményezésére a Csemadok Tornaijai Alapszervezete a budapesti Honvéd Művészegyüttes tánckarát fogadta egy esti előadásra. Merész vállalkozásához az adott bátorítást, hogy 1990 nyarán az erdélyi Maros Állami Székely Népi Együttes szerepelt náluk igen nagy sikerrel. Ködös, esős őszi idő volt, de a tornaijai kultúrházban fényes ragyogás fogadott Az előadás, a tánc valódi művészi élményt jelentett. A műsor első fele Szophoklész Antigonéja volt. Az együttes megrázó, mély érzelmeket felkavarva tolmácsolta a hatalom, a hatalmi vágy, a mindenek felett és mindenáron uralkodás tragédiája. Aid olvasta, ismerte a művet, valamikori élménye újból megelevenedett, mához szólóan elmélyült, aki pedig most találkozott először a történettel, az a táncművészek tökéletes alakításának eredményeként egy életre szóló élménnyel gazdagodott. Az est másik felében Petőfi A helység kalapácsa című komikus eposza alapján megfogalmazott vérbő tánckomédia került bemutatásra. A koreográfus Novák Ferenc, aki egyben az együttes művészeti igazgatója is, bőkezűen szórta a frappánsabbnál frappánsabb ötleteket. O is a szerelmetes Erzsók, a széles tenyerű Fejenagy kovács és a lágyszívű kántor figuráira építette gondolatait, gazdagon megtűzdelve újabb és újabb játékos, komikus, szatirikus hangvételű ötletekkel. A karakterek tökéletes ábrázolása, az egyes ötletek alapos kidolgozottsága, eltáncolása a közönség számára egyéni élménnyé tette a bemutatót. Figyelve a színpadi játékot, lelki szemeim előtt párhuzamosan a látottakkal leperegtek életem fonák, hasonszőrű komikus, nevetséges pillanatai. így volt, így lehetett ezzel a közönség is, mert úgy kacagni, ahogyan ott kacagott a nézősereg, csak ilyen élmény hatására lehet. Az előadók, a táncosok közül nem tudok kit kiemelni — de nem is akarok —, mert azzal, hogy minden szereplő, táncos tudása legjavát nyújtotta, nagy és tökéletes előadást láthattunk. Annak tudatában, hogy Tornaiján ilyen jellegű, tartalmú és művészi színvonalú műsor még nem volt — dicsérnünk, de ugyanakkor kissé el is kell marasztalnunk a szervezőket, a város és környéke magyar (de nem csak magyar) lakosságát. Dicsérni kell azok fáradozását (Balajti Lajos, Barsó Kati stb.), akik a helyieken kívül a vidék mozgósítását is vállalták, akik felismerve a műsor, a várható művészi, nevelési, nemzeti tudatot erősítő élmény jelentőségét, igyekeztek 'behozni" a közönséget. Dicsérni kell a színháztermet háromnegyed részt megtöltő közönség magas szintű kulturáltságát, az előadással való azonosulását, és el kell ítélni a távolmaradókat, főleg a nevelőintézetek igazgatóit és a környék Csemadok alapszervezeteinek a vezetőit; félreállásuk, nemtörődömségük pótolhatatlan élménytől fosztotta meg a rájuk bízott lelkeket. A budapesti Honvéd Táncegyüttes a szó legnemesebb értelmében vendégszerepelni jött Tornaijára. Előadásával bizonyította, hogy az általa tolmácsolt művészet a népben gyökerezik. Gömör palócainak hagyományos népi kultúrája — akárcsak a Felvidék magyarságának hagyományos kultúrája — az együttes műsoraiban jelentős helyet foglal el. Számukra küldetés az egységes magyar népi kultúra ápolása, színpadi feldolgozása és terjesztése, bemutatása a világban. Küldetésként járnak hozzánk Szlovákiába is. Tavasszal ugyanezzel a műsorral voltak Pozsonyban, Dunaszerdahelyen, Galántán, nyáron más műsorral Zselizen, az országos népművészeti fesztiválunkon, de felléptek már Somodiban és több Kassa környéki faluban is, most pedig Gömörbe látogattak el. Köszönet érte. TAKÁCS ANDRÁS 8 A HÉT
