A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-03 / 1. szám
kon kipróbált vakcína leghamarabb öt-hat óv múlva kerülhet csak felhasználásra az emberi gyógyászatban! Ami vigasztaló, a németek hagyományos konkurense, a francia orvostudomány is még 2000 előttre ígéri egy olyan, géntechnológiával előállítandó vakcina megjelenését, mely egyszerre fog védeni az AIDS s az ugyancsak nagyon elterjedt fertőző májgyulladás ellen. Reméljük, hogy e nemes versengésből a veszélyeztetettek mihamarabb profitálhatnak. Az oltás természetesen nem segíthet a már HIV-pozitív személyeken. Őket gyógyítani kellene, ám a gyógyítás terén nincs sok változás. Igaz ugyan, hogy olasz orvosok sikeresen HÍV mentesítettek egy AIDS-ben szenvedőt, ám módszerük — a csontvelóátültetós — bonyolultsága s költségessége miatt nem lehet egy járványméretű kór gyógyításának módszere. EGY CSÓK ÉS MÁS SEMMI... A számunkra legfontosabb téren, a megelőzés terén, szerencsére, a helyzet Híd Dánia A 17. században Dánia még imperialista nagyhatalom volt. Norvégiát, Svédország déli részét, Izlandot és Észak-Németország egy részét uralta, de a következő évszázadokban fokozatosan elvesztette ezeket a területeket. Most újra itt a lehetőség, hogy az egyik említett területet — Svédország déli részét — hozzácsatolják. Természetesen nem valamiféle hadjárattal, hanem egy híd segítségével. A dán parlament tavaly augusztus 14- ón, harmadszori kísérlet után, végül is jóváhagyta a Dániát Svédországgal öszszekötö hid törvénytervezetét. Ezzel lehetővé vált, hogy a dánok 17 milliárd dán koronát (kb. 4,4 milliárd márka) fektessenek be az építkezésbe. Az ilyen hatalmas beruházásoknak azonban a pártolók mellett ellenzőik is jócskán akadnak. Érdekes dolog, hogy a hidat érintő különféle tárgyalások során gyakran olyan gondok merültek fel, amelyek a Bős—Nagymarosi Vízlépcső problémáira emlékeztetnek. Hiszen ebben az esetben is egy nemzetközi MINERVA valóban változatlan. E "szerencsét" arra értjük, hogy 1992-ben is érvényesek a korábban leírtak: az AIDS nem sorscsapásszerű, elkerülhetetlen betegség, hanem egy szerzett kór. "Beszerzési" módjai: az óvszer nélküli, partnert nem válogató, alkalmi nemi kapcsolat, illetve az érbe adott kábítószerrel való élés. Nem terjeszti az AIDS-t a szúnyog, a kullancs, sem az AIDS-es beteggel való szokványos, napi kapcsolat (kézfogás, együtt étkezés, utazás stb.). Nagy port kavart fel a legutóbbi AIDS-világkonferencián az a bejelentés, hogy a szenvedélyes csókolódzás terjesztheti a HIV-et. Mielőtt fiatal, e tevékenységet olykor sportszerűen űző olvasóink pánikba esnének, szögezzük le: A csókkal csak akkor kaphatunk AIDS-betegséget, ha a partnerünk HIV-pozitív és a csókolódzás oly heves, hogy közben a száj, nyelv nyálkahártyája is bereped. Vagyis az AIDS vírusát ez esetben is a vér terjeszti. A tanulság: már a csókolódzás előtt érdemes odafigyelni, ki is a partnerünk s szerelmünk, akarom mondani csókolódzásunk ne "első vérig" menjen. Végezetül a kötelező optimista zárszó. Országunk még mindig a HIV-vel kevésbé fertőzött területek közé tartozik. A HIV-pozitív esetek száma köztársaságunkban 200 körül mozog. A magyarlakta vidék, tudtunkkal, még HIV-mentes. Déli szomszédunk helyzete is kedvező, bár az orvosi szaksajtó éppen a minap közölt két szomorú esetleírást. Romániából Magyarországra gyógyulni hozott két kisdeden HIV-pozitivitást állapítottak meg. Mindkettejük Ceausescu "paradicsomában" vérátömlesztést kapott — minden valószínűség szerint HIV-vel fertőzött vórkonzervből. Remarque idézésével kezdtük, így is fejezzük be 1992-es AIDS-jelentésünket. Szerelem és halál órája — ez a címe egy másik híres Remarque-regénynek. Tegyünk meg mindent azért, hogy a gyönyör órája csak a szerelem órája maradjon, s nem a ma még biztos halált jelentő AIDS- fertőzés órája. Dr. Kiss László és Svédország között beruházásról van szó, itt is "találkoznak" gazdasági és ökológiai érdekek, és itt is olyan döntéseket hoztak, amelyek a lakosság egy részének a véleményével merőben ellentétesek. Az Öresundon áthaladó Dániát és Svédországot összekötő híd terve legelőször több mint száz évvel ezelőtt, 1886-ban merült fel, de a dán politikai pártok csak tavaly szánták rá magukat a döntő lépésre. A 15 km hosszú híd (a leghosszabb Európában) a svéd Malmot kötné össze a Koppenhágától mintegy 2 km-re mesterségesen kialakított szigettel. Úgynevezett kombinált összeköttetésről van szó, vasúti és közúti közlekedés egyaránt lesz a hídon. 1990 áprilisában a hatalmon levő svéd Szociáldemokrata Párt is a híd mellett foglalt állást, és a nyáron mindkét ország abban egyezett meg, hogy a hidat érintő tárgyalásokat meggyorsítják. Eközben egyre gyakrabban hallatták hangjukat a környezetvédők, ugyanis a híd nem csupán a Koppenhága és a Malmö közötti összeköttetést jelenti, hanem erre vezet maid a tranzitforgalom legnagyobb része is Skandinávia és Európa többi része között. Úgy tippelik például, hogy a hídon évente mintegy 3 millió személygépkocsi halad át, így tehát nagyon valószínű, hogy a híd veszélyezteti a jelentős madárrezervátumot is. A környezetvédők továbbá arra is felhívták a figyelmet, hogy a híd miatt csökken a vízáramlás az Északi-tengerből a Balti-tengerbe, s ennek katasztrofális következményei lehetnek. A híd megépítése mellett kardoskodok meg azzal érvelnek, hogy a környezeti károk elhanyagolhatók azzal szemben, amit a Dániát és Svédországot összekötő ( híd hoz majd a "konyhára". Szerintük ezzel kialakul egy új — Koppenhága— Malmö — Észak-Európa — centrum, amelyik Skandinávia és Északkelet-Európa kapuja lesz. A közlekedés megkönnyítése turisták és külföldi beruházók ezreit fogja vonzani, ami jelentősen felélénkíti a gazdaságot és új munkahelyeket teremt. A híd ellenzői népszavazást követeltek. Ez ugyan nem valósult meg, de a felmérések azt bizonyították, hogy az Öresundon áthaladó bármiféle összeköttetést a dánok 45 százaléka ellenzi. Mindez azt támasztotta alá, hogy a politikusok nem az egész társadalom érdekében cselekszenek, hanem Svédország és azok nyomására, akiknek gazdasági érdekük a híd megépítése. Pár héttel később Svédország és Dánia közlekedésügyi miniszterei ünnepélyes keretek között aláírták az ún. kombinált híd megépítéséről szóló szerződést. Az építkezés 1993-ban kezdődik. A szerződést a svéd parlament június 12-én hagyta jóvá. Meg kell még említeni, hogy a hídépítést Svédországban nem kísérte akkora felháborodás, mint Dániában, mert itt a környezeti gondok nem annyira ógetőek. Mindenesetre azt, hogy kinek volt igaza, annak a 117 képviselónek-e, aki a híd mellett szavazott, vagy annak a 42 képviselőnek, aki ellene — csak 1999 után fogjuk megtudni, amikor is a hidat átadják a közlekedésnek.-te-A HÉT 21
