A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-02-07 / 6. szám

Horne Čierna' Elvira Sihoie '\\VozoVanv fomášiUovo ropofový Yermeíov VeV/nešov m/Q Slovese ví Wý Nový mir Ourai! mlypi ÁLLJ MEG yÁNGOR--­Ä tallosi Tallóstól kót kilométerre, a Kis-Duna partján festői kép tárul elénk. A vén fűzfáktól szegélyezett folyó bal parti sávjában a sziget lábánál egy múlt századból "itt felejtett" lábas vízimalom tűnik a szemünkbe. Hatalmas kereké­nek széles lapátjai mintha integetné­nek: vándor, jöjj közelebb, s állj meg néhány percre, ismerkedj meg velem! A malmot Maticza János építtette 1893-ban, s most az ö nevéről Maticza­­malomnak hívják. Halála után a mal­mot fia, István örökölte. Szintén kitűnő molnár volt, a malom, a víz volt a mindene. A malommal együtt ezt a szeretetet adta tovább legidősebb fiá­nak is, a nagyapával azonos nevű Jánosnak, aki — miután "apácska" meghalt — a malmot még 1960-ig üzemeltette. 1982-ben a malmot a Galántai Honismereti Múzeum megvá­sárolta; megjavíttatta és hogy a látoga­tók kívánságára bármikor működésbe hozható legyen, villanymeghajtásúra alakíttatta át. A malomház egy kb. 9x4 m alapterü­letű, a tetőgerincig 4 m magas, zsin­dellyel fedett deszkaópítmény. Padló­zata a folyó medrébe vert akácfacölö­pökön nyugszik. A folyópartról egy 22 m hosszú, keskeny, szintén cölöpökön nyugvó fahíd vezet hozzá. Maticzamä‘orn A malomházba belépve a "kőpad­dal" találjuk magunkat szemközt. Ez nem más, mint egy vastag deszkából készített állvány, a padlótól kb. derék­­magasságban. A hozzátámasztott kis létrán juthatunk fel rá. A kőpad elülső részén volt a molnár fő munkahelye. A kőpadon van a hordószerű "kaloda", tetejében a "garattal". Valamikor a molnár ebbe öntötte a gabonát, ami innen a kaloda alján egymás fölött vízszintesen fekvő kövekre ömlött. A kövek közül kicsurgó őrlemény útja a "fölvonókon" keresztül a kőpad jobb oldalán, a malomház padlójára helye­zett zsákokba vezetett. A kőpadon történt a kövek "élesíté­se" is. Egy-egy kő általában 30-35 cm vastag és 1 m átmérőjű volt. Súlyuk nemegyszer elérte az 5 mázsát is. A jelenlegi vízikerók szélessége 2,5 m, átmérője 7 m, súlya pedig kb. 25 mázsa. Peremét két "vasabrincs" alkot­ja. Lapátjainak hosszúsága közel 2 m, szélessége pedig 38 cm. A régi vízike­­róknek — melyet "kalácsfának" nevez­tek — faabroncsa volt. Fűz- vagy jegenyefából készítették, mert az nem reped, s így jól tudták ékelni. Lapát­deszkáinak hosszúsága elérte az 5 m-t is. Közepes vízállásnál a molnár na­ponta átlag 24 q gabonát dolgozott fel. 1 q gabonából rendszerint 50 kg jó minőségű lisztet kapott; 65-70 kg-ot is ki tudott hozni belőle, de akkor már sok volt benne a korpa. Az őrleményből a molnár az előírá­soknak megfelelően kivette a vámot. Ez volt a munkája utáni bére. őrlésnél 14 százalék, darálásnál pedig 8 száza­lék volt a részesedése. November elseje után — még a tízes években is — a malmot télidőben mindig szétszedték, hogy megóvják a jégtől. Ilyenkor csak a cölöpök marad­tak a vízben, a malomházat berende­zésével együtt a partra vontatták. A téli hónapokban a molnárgazda alaposan átvizsgálta a malomszerkezetet, a hi­bákat eltávolította, s az elromlott szer­számokat is megjavította. Ezzel elké­szülve március első felében aztán nekifogott a malom összerakásának. A malom melletti vízszakasz ma a helybeliek kedves fürdőhelye. Roman­tikus szépségéről tanúskodik az is, hogy a Vivát, Benyovszky! című szlo­vák — magyar koprodukciós film egyes jeleneteit itt filmezték. Maticza János családjával a malom melletti folyópartrészen lakik. A múze­um megbízásából továbbra is ő és családja látja el a malom körüli teendő­ket. Az arra vetődő érdeklődőknek mindig szíves tájékoztatást adnak a malom múltjáról, küzdelmes életük egy darabjáról. Gágyor József V J

Next

/
Thumbnails
Contents