A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-07 / 6. szám
Horne Čierna' Elvira Sihoie '\\VozoVanv fomášiUovo ropofový Yermeíov VeV/nešov m/Q Slovese ví Wý Nový mir Ourai! mlypi ÁLLJ MEG yÁNGOR--Ä tallosi Tallóstól kót kilométerre, a Kis-Duna partján festői kép tárul elénk. A vén fűzfáktól szegélyezett folyó bal parti sávjában a sziget lábánál egy múlt századból "itt felejtett" lábas vízimalom tűnik a szemünkbe. Hatalmas kerekének széles lapátjai mintha integetnének: vándor, jöjj közelebb, s állj meg néhány percre, ismerkedj meg velem! A malmot Maticza János építtette 1893-ban, s most az ö nevéről Maticzamalomnak hívják. Halála után a malmot fia, István örökölte. Szintén kitűnő molnár volt, a malom, a víz volt a mindene. A malommal együtt ezt a szeretetet adta tovább legidősebb fiának is, a nagyapával azonos nevű Jánosnak, aki — miután "apácska" meghalt — a malmot még 1960-ig üzemeltette. 1982-ben a malmot a Galántai Honismereti Múzeum megvásárolta; megjavíttatta és hogy a látogatók kívánságára bármikor működésbe hozható legyen, villanymeghajtásúra alakíttatta át. A malomház egy kb. 9x4 m alapterületű, a tetőgerincig 4 m magas, zsindellyel fedett deszkaópítmény. Padlózata a folyó medrébe vert akácfacölöpökön nyugszik. A folyópartról egy 22 m hosszú, keskeny, szintén cölöpökön nyugvó fahíd vezet hozzá. Maticzamä‘orn A malomházba belépve a "kőpaddal" találjuk magunkat szemközt. Ez nem más, mint egy vastag deszkából készített állvány, a padlótól kb. derékmagasságban. A hozzátámasztott kis létrán juthatunk fel rá. A kőpad elülső részén volt a molnár fő munkahelye. A kőpadon van a hordószerű "kaloda", tetejében a "garattal". Valamikor a molnár ebbe öntötte a gabonát, ami innen a kaloda alján egymás fölött vízszintesen fekvő kövekre ömlött. A kövek közül kicsurgó őrlemény útja a "fölvonókon" keresztül a kőpad jobb oldalán, a malomház padlójára helyezett zsákokba vezetett. A kőpadon történt a kövek "élesítése" is. Egy-egy kő általában 30-35 cm vastag és 1 m átmérőjű volt. Súlyuk nemegyszer elérte az 5 mázsát is. A jelenlegi vízikerók szélessége 2,5 m, átmérője 7 m, súlya pedig kb. 25 mázsa. Peremét két "vasabrincs" alkotja. Lapátjainak hosszúsága közel 2 m, szélessége pedig 38 cm. A régi vízikeróknek — melyet "kalácsfának" neveztek — faabroncsa volt. Fűz- vagy jegenyefából készítették, mert az nem reped, s így jól tudták ékelni. Lapátdeszkáinak hosszúsága elérte az 5 m-t is. Közepes vízállásnál a molnár naponta átlag 24 q gabonát dolgozott fel. 1 q gabonából rendszerint 50 kg jó minőségű lisztet kapott; 65-70 kg-ot is ki tudott hozni belőle, de akkor már sok volt benne a korpa. Az őrleményből a molnár az előírásoknak megfelelően kivette a vámot. Ez volt a munkája utáni bére. őrlésnél 14 százalék, darálásnál pedig 8 százalék volt a részesedése. November elseje után — még a tízes években is — a malmot télidőben mindig szétszedték, hogy megóvják a jégtől. Ilyenkor csak a cölöpök maradtak a vízben, a malomházat berendezésével együtt a partra vontatták. A téli hónapokban a molnárgazda alaposan átvizsgálta a malomszerkezetet, a hibákat eltávolította, s az elromlott szerszámokat is megjavította. Ezzel elkészülve március első felében aztán nekifogott a malom összerakásának. A malom melletti vízszakasz ma a helybeliek kedves fürdőhelye. Romantikus szépségéről tanúskodik az is, hogy a Vivát, Benyovszky! című szlovák — magyar koprodukciós film egyes jeleneteit itt filmezték. Maticza János családjával a malom melletti folyópartrészen lakik. A múzeum megbízásából továbbra is ő és családja látja el a malom körüli teendőket. Az arra vetődő érdeklődőknek mindig szíves tájékoztatást adnak a malom múltjáról, küzdelmes életük egy darabjáról. Gágyor József V J