A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-07 / 6. szám
TANÁCSADÓ Zsebpénz A modem családoknál a költőpénz—éppen úgy, mint az élelem és a ruha — természetesen jár a gyereknek mint a család egyik tagjának. A zsebpénz nem a jó viselkedés jutalma vagy a házi munkáért járó fizetség. Nevelési eszköz, amelynek megkülönböztetett célja van: tapasztalatot nyújtani a pénz használatával kapcsolatban, lehetővé téve, hogy a gyerek gyakorolhassa a választást, és növekedjék felelősségérzete. Ezért, ha túlságosan ellenőrizzük, hogy mire költi a gyerek a zsebpénzét, a zsebpénz adása célját veszti. Ehelyett arra van szükség, hogy a gyerek érezze, mire szánjuk a számára nyújtott zsebpénzt: autóbuszjegyre, uzsonnára, taneszközre. Ahogy növekszik a gyerek, úgy kell növelnünk a zsebpénzt is, hogy ezzel másfajta kiadásokat is ô maga tudjon fedezni, és így másfajta felelősséget is rá tudjunk ruházni: tagsági díjak fedezését, a szórakozás költségeit és bizonyos ruhadarabok vásárlását is. A zsebpénz bizonyos fokú helytelen felhasználásával számolnunk kell. Vannak gyerekek, akik nem tudják beosztani zsebpénzüket, és túlságosan hamar elköltik. Az ilyen helytelen felhasználást üzleti hangnemben beszélhetjük meg a gyerekkel, s ennek során kölcsönösen kielégítő megoldáshoz juthatunk. Ha a pénz túl korai elköltése gyakran megismétlődik, esetleg szükségessé valhat, hogy megosszuk a zsebpénzt, és hetenként kót-három részletben adjuk. Nem szabad, hogy a zsebpénz megvonása Damoklész kardjaként állandóan lebegjen a gyerek feje felett, mint valamilyen teljesítményre vagy engedelmességre buzdító nyomás eszköze. Harag idején a zsebpénzt éppen úgy nem szabad visszatartani, mint ahogyan nem szabad önkényesen növelnünk akkor, amikor jó kedvünk van. Mekkora a megfelelő mértékű zsebpénz? Erre a kérdésre nincs általános érvényű válasz. A zsebpénznek alkalmazkodnia kell saját költségvetésünkhöz. Helytelen, ha a környezetünk által ránk kényszerítőd szabványok miatt több zsebpénzt adunk gyerekeinknek, mint amennyit különösebb erőfeszítés nélkül megengedhetünk magunknak. Ha gyerekünk emiatt szólna, komolyan és együttérzően mondjuk meg neki: "Szeretnénk, ha több zsebpénzt adhatnánk, de ennél többre most nem futja." Ez sokkal helyesebb, mintha igyekszünk meggyőzni arról, hogy valójában nincs is több pénzre szüksége. Ha valakinek nincs kellő tapasztalata, könynyen előfordulhat, hogy rosszul használja fel a pénzt (csakúgy, mint a hatalmat). A gyerek zsebpénze ne legyen nagyobb, mint amennyit kezelni tud. Jobb, ha kicsi zsebpénzzel kezdjük, amelyet azután időről időre a szükségnek megfelelően növelhetünk, mint ha túlterheljük a gyereket a számára túl sok pénzzel. Legjobb, ha akkor kezdünk zsebpénzt adni a gyereknek, amikor iskolába lép, és megtanulja a pénz számolását, felváltását. Egy dolog feltétlenül lényeges a zsebpénzzel kapcsolatban: az a pénz, ami a zsebpénzből az előre meghatározott kiadásokból megmarad, a gyereké; ő dönti el, hogy megtakarítja vagy elpazarolja. NANSZÁKNÉ DR. CSERFALVI ILONA NEVELESI PROBLÉMÁK Értelmetlen az élet: — "Már többször felmerült bennem a gondolat, Igaz, magam sem tartom reálisnak, de néha pánik fog el. Úgy érzem, hogy félek, különösen a nemi élet megnyilvánulásaitól. Talán helytelenül neveltek?" Levélírónk csüggedését és bizonytalanságát megértjük, lehet hogy a nevelése folyamán nem kapta meg a helyes felfogáshoz szükséges kellő irányítást, és azért képtelen önmagát tovább irányítani. Nem mindenkor alakul ki igazi szülői szeretet — napjainkban sem —, mint ahogy jó férfi-nő kapcsolat sem. Egyre gyakoribb a haszonelvúségen alapuló téves értékelés és az autoritás helytelen alkalmazása. Ezért a fiatalok fejlődésük folyamán elbizonytalanodnak, s felmerül bennük az önmegsemmisítés gondolta is. A felhalmozódó agresszív erők tehetetlenséget és dühöt váltanak ki az egyénben. Különösen jellemző ez a megfelelő nemi nevelés elmulasztásakor. A nemiség kialakulásakor nemcsak a nemi ösztön megjelenése, hanem az egész személyiség formálódása a fontos. Ezért a nemi nevelésnek irányítottnak kell lennie, nem csak a tilalmakra, a gátlásokat előidéző nemiségi tagadásokra kell összpontosulnia, meit akkor személyiségzavart, kilátástalanságot, konfliktusos állapotot idéz elő. Sok esetben a nem megfelelő nemi nevelés mellett olyan párkapcsolatoknak is szemtanúja lehet a gyermek, amikor az egyik vagy a másik házastárs kötelességnek tekinti a nemi kapcsolatot. És nem ritkák az olyan kapocsolatok sem, amikor az élettársak között erőszakkal jön létre a kapcsolat. Ilyenkor a tartózkodó fél ridegen és undorral fogadja a másikat. A nemiség értékelésének a kialakítása a nevelés folyamán ugyanolyan fontos dolog, mint más, egyéb általános fogalmakra és szükségszerűségekre való tanítás. Különben az általános nevelési folyamat is zátonyra futhat, és az ilyen állapotoknál az egyén érzelmi világában csüggedés, csalódás, félelem és bizonytalanság lép fel. Tény az is, hogy a nemi élményeknek döntő szerepük lehet az életben mind a fejlődés ideje alatt, mind pedig a felnőttkorban. Felnőttkorban gyakori ugyanis a nemi képesség elvesztésétől való félelem. Különösen a labilisabb egyéniségúek tudnak nehezen belenyugodni az idő múlásába. Sokan pánikba esnek bizonyos szervi megbetegedéskor, például szívinfarktuskor, mert nincsenek kellőképpen felkészítve a betegség valós következményeire. Olvasónk félelme alaptalan. Nem értelmetlen az élete, ha a jövőben megfelelően viszonyul hozzá A HÉT 23
