A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-07 / 6. szám
ÉGTÁJAK Esőerdőben hull a hó "Réges-róg meguntuk Szolzsenyicin, Lukács György és más kelet-európai szerzők véget nem érő politikai megszállottságát, elsősorban azt, hogy megmondják nékünk: mit gondoljunk és mit csináljunk. Megszállottságai Faludynak is vannak, de ezek egy nagyon-nagyon civilizált európai megszállottságai, nem pedig egy provinciális emberé... Prózája eleven, kemény és ellenállhatatlanul érdekes." — írja a Vancouver Sun kritikusa Faludy György: Jegyzetek az esőerdőből című könyvéről. Arról a könyvről, amely 1988-ban jelent meg Torontóban, s a magyar olvasó tavaly nyáron vehette kézbe. Szerencsére azon már túl vagyunk, hogy Faludyt be kelljen mutatni az olvasóknak, s hogy elmondjuk, a Villon balladák valahai átköltője az angol nyelvterület elismert írója. Hiszen 1988-tól folyamatosan megjelenhetnek munkái Magyarországon is, legelébb a Test és lélek című versfordítás-gyűjteménye, majd a Pokolbéli víg napjaim című költői önéletírása, amely nevét az angolon kívül dánul, németül és franciául is ismertté tette. 1990- ben 200 szonett és Erotikus versek címen adta közre két könyvét a Magyar Világ Kiadó. A Jegyzetek az esőerdőből Kanadában hatalmas sikert aratott, s e sikernek talán az is oka lehetett, hogy Faludy naplójegyzetei egy érzékeny, a világ dolgaira fogékony, sok mindent átélt és látott kelet-európai, de annak rögeszméi fölé emelkedett ember vallomásai az élet egyszerű dolgairól: irodalomról, kultúráról, nyelvről és politikáról. Bizonyára nem 'vagyok egyedül, akinek Déry jegyzetei jutnak eszébe a hetvenes évekből, aki a világ emberi jelenségeit szívta magába, s aki arra késztette az olvasót, hogy ne veszítse el az álmélkodás képességét. 1978 nyarán két hónapot töltött el Faludy egy kunyhóban Vancouver Island erdejében. Ez a sziget a Csendes-óceánban, Kanada nyugati partjai előtt lelhető. Délután verset írt, este olvasgatott és jegyzeteket készített. E könyv saját vallomása szerint "csak külső formája szerint napló. Valójában kommentár a jelenségek margójára". Az angol kiadáshoz képest a magyar vagy 80 oldallal vaskosabb, 1988-ban az olyan magyar problémákkal foglalkozó részeket, amelyeket az angolszász olvasó nem érthet meg, kihagyott. így a magyar helyesírás szabályainak 11. kiadását bíráló passzusait, amelyek méltán marasztalják el e kiadás "keservesen kiagyalt, basáskodó és bosszantó újításait". Eric Johson nevét is a könyv homlokára írta Faludy, hisz az ő szövegei, levelei is szerves részét képezik a műnek, s ő volt az eredetileg magyarul készült jegyzetek angol fordítója-A naplóforma csak összetartja a könyvet, Faludy György évezredekre visszamenően kalandozik az időben, összeköt hatalmas földrajzi távolságokat, följegyez napi örömöket. Ez a lazaformátlanság így látszólagossá válik, s ha hozzávesszük, hogy a stílus káprázatossága, a szerénység, s a gondolkodás korláttalansága írónak és olvasónak egyaránt örömet szerez, elmondhatjuk, a Faludy-élettapasztalat párlata ez a könyv. Aforizmák, maximák is lejegyződnek e két hónapban, bennük fanyar humor, önirónia sejlik. íme a legtalálóbb: "Anatol France: »Az emberek középszerűen gonoszak és középszerűen ostobák.« Ekkora jóindulattal az emberiségről csak a XIX. század végén nyilatkozhattak." Faludy György nem hagyja szó nélkül az egyetemes magyar irodalom "földarabolását" sem, egy torontói magyar kiadvány kapcsán arról elmélkedik, hogy létezik-e felvidéki, erdélyi, egyáltalán nem magyarországi magyar irodalom? Hogy ezek az elkülönítő fogalmak használhatók-e? Úgy véli, hogy irodalomkritikusaink szolgalelkűségből tagadták meg a segítséget a Magyarországon kívüli magyar nyelvű irodalomtól, s hogy ezeket "Novotný, Ceausescu, Tito és Tito utódai kedves gondjára bízták. A nyugati magyar emigráns írók könyveit pedig a látogatók bőröndjeiből kobozzák, vagy postán lopják el. így született meg az erdélyi-magyar, felvidéki-magyar, vajdasági-magyar és magyarmagyar irodalom. Ötágú síp, mint ahogy Illyés Gyula mondta; de Illyés nem öt sípra gondol, hanem ugyanannak a sípnak öt ágára." Feljegyzések? Naplójegyzetek? Nehéz Faludy könyvét kellő módon méltatni, visszaadni hangulatát, azt a megnyugtató érzést, amelyet olvasása kelt. Aki személyesen is találkozhatott a szerzővel, az hatványozottan élheti át könyvének varázsát, s az alázat az a szó, amivel legpontosabban megközelítheti azt a módot, ahogyan szerzője a világhoz közelít. S a hit, hogy a dolgok javíthatók, s hogy élni nem reménytelen. A Jegyzetek az esőerdőből talán a soha el nem veszített remény okán lett világhírű könyv. A Vancouver Island óriási erdei sötét, sűrű, hűvös erdők, s egészen a sarkkörig húzódnak. Nem igazi, trópusi esőerdők. De a könyv olvasása után mindez már csak puszta felszín. Az azonosuló olvasó azt is el tudja képzelni, hogy az esőerdőben hull a hó. Sűrű, nagy pelyhekben. Böröndi Lajos 16 A'
