A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-31 / 5. szám
HÍRMONDÓ A nép nyelvén mindörökké... Talán majd akad kutató, vallástörténész vagy néprajzos, aki felméri, feltérképezi és elénk tárja a más nemzetektől körülzárt, elszigetelt magyar falvak vallási szokásait, a vallásban való elmélyültségét, de főként azt, hogy milyen a vallás összetartó ereje, és mennyire védi a nemzeti identitást, s menti át nemzedékről, nemzedékre. A felsoroltak összegezésére talán nem akad alkalmasabb hely, mint a Zoboralja, ahol a lakosság a honfoglalási koroktól elszigetelten él nyelvében, szokásaiban és vallásában egyaránt. A zoboraljai magyarok nyelve elszigeteltségüknek köszönhetően sajátságosán palócos, és e nyelvszigeten szerencsére megmaradtak a népszokások, melyek zömében az egyházi ünnepekkel kapcsolatosak.. Most azonban másról van szó, egy templomszentelésen voltunk Nagycótónyben, a Zoboralja legdélibb csücskén fekvő faluban, ahol a falu összefogásának ereje, hívők és kevésbé hívók keze nyomán újjászületett az ősrégi katolikus templom. A közös munka novemberben fejeződött be, és a templomszentelőre egy borongós, de szivet melegítő szombat dólelőttön került sor. A szentelést dr. Filo Vladimír püspökatya végezte, aki egyébként tizennégy esztendőn keresztül szolgált a faluban pap-, majd esperesként. Azonban ejtsünk néhány szót a nagycétényi templom történetéről. Egyes megítélések szerint Nagycétény temploma az Árpád-házi királyok uralkodásának kezdetén épült, noha az okiratok 1307-ben említik először a gótikus templomot, amely Keresztelő Szent János tiszteletére volt szentelve, de a török pusztítások alapos károkat okoztak a templomon is. A későbbi korokban 1692-ben átépítették a templomot, majd 1776-ban nemcsak javításokat végeztek, hanem szentélyt is építettek. A templomdombra, vagy ahogyan a cétényiek mondják "cinterem partra" épült templom tornya szenvedett sokat, amely magasan kiemelkedik az egyébként sík vidékből. Hol a vihar tépázta meg, hol meg tűz pusztította. így volt ez 1863 márciusában is, amikor orkán száguldott végig a vidéken. Ám a lelkes hívek már október 18-án újra helyreállították az elpusztult tornyot, és új keresztet helyeztek csúcsára. Á krónika szerint 44 éven át állta az idők vasfogát, mígnem a századelőn 1907. május 30-án újra építették a tornyot és keresztjét. Az utóbbi eseményről már írott emlék is maradt fenn, amelyet a kereszt megáldásának napján borítókba zárva helyeztek el a toronyban. A szóbanfortjó levél érdekes Középen György Ferenc plébános és értékes helytörténeti adatokat tartalmaz, de zömében a templommal kapcsolatos eseményeket taglalja az utókor számára. A levél 1907. május 30-án íródott Úrnap ünnepén, litánia után, amelyet aláírásaikkal az alábbi tisztségviselők hitelesítettek: Simor Móric plébános, Druga László káplán, Holényi Ferenc templomatya, Vajda János bíró, Ravasz Ándrás törvónybíró és Presinszky József. Érdekes, hogy az okirat másolatát Presinszky Imre, a jelenlegi templomatya bocsátotta rendelkezésünkre. A századelőn végzett javítás óta a templommal kapcsolatban nem történt különösebb esemény, pedig azóta átélt két világégést és az országhatárok is cserélődtek felette. Kisebb-nagyobb javításokat mindig végeztek rajta, sőt, az ötvenes évek elején új, két manuálos orgonát is kapott a templom. De nem is volt rá mód, hogy alaposabb munkálatokat végezzenek az ismert okok miatt. A hatvanas években a templomot bekerítették, rózsákat ültettek köré. Úgy tizennégy esztendővel ezelőtt érkezett a községbe dr. Filo Vladimír tisztelendő úr, fiatal lóvén tette dolgát, és mihelyst lehetett, nagyobb tervekbe is belekezdett. Ám 1990-ben püspökké léptették elő, de nem kellett aggódnia, mert nyomdokába fiatal magyar lelkész, György Ferenc tisztelendő úr lépett, aki a vártnál is nagyobb lelkesedéssel látott munkához, és rövid idő alatt beletanult a szervezési és üzletkötési feladatokba. Honnan szerezték azt a rengeteg pénzt, amelyre a templom felújításához volt szükség? — kérdeztük —, mert felsorolni is sok, amit a templom gyökeres felújítására fordítottak. "Elsősorban a hívek adományaira kellett támaszkodnunk, de segített a községi hivatal is százezer koronával, ám a fő feladat a munka elvégzése volt, amelyben szakadatlanul részt vettek az emberek. A betegek, a tehetetlenek imával segítettek bennünket, küldték hozzátartozóikat" — mondta György Ferenc, a falu hívőinek lelkiatyja. Azután körülnéztünk a templomban. Szembetűnően friss illatot árasztó padok kerültek a templomba, Gyurián Lajos műasztalos műhelyéből. Az új festés és az ablakok kicserélése nyomán a templom belseje világosabb, szinte tágasabb lett. Öt új freskó, beleértve az oltárképeket is, került a falakra — Závori Zoltán festőművész alkotásai. A háromszárnyú oltárkép bal oldalán "Angyali üdvözlet", a középső, a fóoltárkóp "Sarlós Boldogasszony", a jobb szárnyon pedig Mária "Világkirálynője" látható. A századelőn vásárolt két szobrot (Jézus Szíve és Mária Szíve) Cérnák Miroszlav restaurálta. A kovácsoltvas munkákat Reicher János gútai kovácsmester végezte. Ámde a "keresztét" plasztikáit, kerámiáit a hazai cétónyi mester, Mészáros Miklós restaurálta... A templomszentelő bensőséges ünnepén, amelyen több száz hívó volt jelen (sokan a templom falain kívül rekedtek), úgy éreztük, hogy a vallásosságon túlmenően mély emberi kapcsolatokról és öszszefogásról van szó. Node, az is felmerült, hogy az igét vajon a nép nyelvén hirdetik-e mindenütt. Különösen a Zobor-vidók szigetbe zárt magyar falvaiban van nagy szükség magyar papokra, akik az igét a nép anyanyelvón hirdetik mindörökké. Motes íky Árpád KÖZLEMÉNY A Magyar Ifjúsági Szövetség az 1992-es évben megrendezendő táboraira helyszíneket keres Dól-Szlovákia egész területén. Várjuk olyan intézmények vagy magánvállalkozók ajánlatait, akik üzemeltetnek, illetve tudomásuk van táborozásra (szállás vagy sátorhely és kosztolás) alkalmas helyről. Várjuk ajánlataikat a következő címen: Magyar Ifjúsági Szövetség P. O. BOX 118. Kertész u. 16. 945 01 Komárno tel/fax: 0819/3760 A HÉT 9
