A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-31 / 5. szám
GONDOLKODÓ Népegészségi gondok Nagykaposon és környékén (...avagy egy lépés előre, kettő hátra) Az egészségügyi gondoskodás Nagykapos és környéke lakosságáról nem kielégítő. Nőnek a fejlődési aránytalanságok Nagykapos és a többi város között. Az I. Csehszlovák Köztársaság és a Horthy-féle Magyarország alatt a legközelebbi, de a kornak megfelelően teljesen berendezett kórház Ungváron volt (távolság 17 km) megfelelő vasúti közlekedéssel. A II. világháború és Kárpátalja elszakadása után a Csehszlovák Köztársaságtól, a legközelebbi kórház Nagymihályban volt (távolság 30 km) bonyolult vasúti közlekedéssel. Nagykaposon 1952-ben kórház épült két osztállyal: nőgyógyászatszülészet, és gyermekosztály. Az önálló Nagykaposi járás megszüntetése és a nagykaposi területnek a Tőketerebesi járáshoz való hozzácsatolása után a sebészeti és belgyógyászati betegeinket kórházi kezelesre Ágcsernyőbe küldtük (távolság 33 km). 1964-ben a királyhelmeci kórház felépítését követően (tőlünk 20 km), Nagykaposon megszüntették a gyermekosztályt és a nőgyógyászatot a szülészettel együtt. Mivel feltételezhető volt, hogy a királyhelmeci kórház belgyógyászatának befogadó képessége nem lesz elegendő a környék lakosságának, Nagykaposon belgyógyászatot nyitottak 37 férőhellyel, ami később az elfekvő betegek kezelését is szolgálta. Tegyük hozzá, hogy 1964-ben Nagykaposon 3500, míg ma 10 000 ember éli 1981-ben egy bürokratikus döntés alapján ezt az osztályt is megszüntették a lakosság kárárai A kialakult helyzetbe Nagykapos és környéke lakossága nem nyugodott bele a mai napig, már csak azért sem, mert a királyhelmeci belgyógyászat befogadó képessége egyértelműen nem megfelelő. Pl. az átlagos kórházi kezelés itt 10 napig, míg Tőketerebesen 17—20 napig tart. Tőketerebes II. típusú kórháza tőlünk 44 km-re van, úgyhogy a heveny (akut) eseteket a távolság miatt kockázatos átszállítani. Ezért úgy véljük, hogy a lakosság követelése alapján a belgyógyászat esetleg más osztályok megnyitása teljesen jogos és megalapozott lenne. Említést érdemel, hogy a nem természetesen kialakított "mamut járásokra" a kisebb városok fizettek rá, melyek sem anyagilag, sem kulturálisan nem fejlődtek. Annak ellenére, hogy Nagykaposon és környékén nagy ipari üzemek létesültek (EVŐ, Slovnaft, Tranzit), melyek tönkretették a lakóterületet, elvettek sok hektárnyi nagyon jó termőföldet, az ún. "járulékos szolgáltatások" (pl. népegószsóg, kulturális és sportolási lehetőségek stb.) a járási székhelyen létesültek. Nagykaposon fokozatosan a járási egészségügyi intézményből (OÚNZ) csak körzeti rendelőintézet maradt (OZS). A lakóterületek helyzetének jelentős rosszabbodásával megnövekedett a lakosság megbetegedésének aránya, és adott helyzetben mi nem mindig tudunk megfelelő ellátást biztosítani, sokszor "kéregetésre" kényszerülünk a kórházba való felvételkor, főleg a krónikus betegek esetében — állapotuk rosszabodásakor. Jelenleg legalább már van elismert státusunk "területi poliklinikára", így tehát néhány szolgáltatás, melyek idáig csak "feketén" működtek, ma már hivatalosan elismertek. Van 8 körzeti, (ebből 3 üzemi), 4 gyerekgyógyászati, sebészeti, belgyógyászati, nőgyógyászati rendelőnk, melyek naponta rendelnek. Az idegorvos háromszor, a tüdőorvos, az orr-fül-gégész és a bőrgyógyász kétszer hetente, a szemész azonban csak egyszer rendel hetente, ami nagyon kevés, és a lakosság okkal elegedetlen. Emellett a rendelők mellett csupán 2 laboránsnő dolgozik. A laboratóriumi eredményekre (melyek nagy részét Királyhelmecen végezik) 4-5 napot várunk (kinek a kárára?). Márpedig 3-4 helyi laboránsnő ezt a munkát elvégezné, betegeink és orvosaink megelégedésére, akik gyakran a bizonytalanságban tapogatóznak, és emiatt késik a helyes diagnózis felállítása. Felelősségérzettel hozzátesszük, hogy az utóbbi 15 évben a járási egészségügyi intézmény anyagi keretéből a mi részünkre nem vettek egyetlen új műszert sem. Pl. a röntgenkészüléket is már kiselejtezés után kaptuk más kórházból. Gépparkunk is hiányos. Annak ellenére, hogy a jelenlegi helyzetben rá vagyunk utalva betegeink kórházi kezelésére, vagy egyéb szakvizsgálatra két kórházban (5 éve már a műveseközpontban Kassára is) — 1981 -ben a mentőkocsik számát 11-ről 9-re csökkentették, ami nem elegendő (főleg nem a ügyeleti szolgálat alatt — amikor csak 1 mentőkocsi működik). A mi területünk (régiónk) keményen ráfizetett a járási "hatalmaskodók" megalomániájára, a Tőketerebesi járás aránytalan fejlődésére — főleg a népegészség, de más szolgáltatások területén is. A lakossággal együtt bizakodtunk, hogy eltörlik az erőszakosan kialakított járásokat, és hogy minden terület aszerint fejlődik majd, mennyi értéket termel. Bizakodásunk megalapozott volt, hiszen Nagykaposon és környékén az ipari termelést tekintve az értékek kb. 62 százaléka járási méretű. Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy álmunk egyelőre még álom marad. Továbbra is rá leszünk utalva a "kéregetésre"?... Dr. Lakatos Vladimír Dr. Ferkó Barnabás Illusztrációs kép: Gyökeres György 4 A HÉT
