A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-24 / 4. szám
álmát. Ezek közül mutatunk be hármat, akik a magyar irodalom és a kulturális élet jelesei közé tartoztak. Ki ne ismerné Kármán Józsefet, a Fanni hagyományai szerzőjét, a magyar felvilágosodás irodalmának egyik legnagyobb ígéretét. Kármán Losonson született (1769), édesapja itt volt református püspök. Ő Pesten jogot tanult, s közben a felvilágosodás lelkes hívévé vált. Célul tűzte ki, hogy Pesten magyar Három fej fa irodalmi központot teremtsen, ezért barátaival együtt megalapította az Urania című irodalmi folyóiratot, mely elsősorban a női olvasókat akarta megnyerni, hogy megszeressék a magyar irodalmat. A csinos kiállítású negyedévi folyóirat ezért csak eredeti műveket ígért. Itt jelent meg Kármán két legjelentősebb műve: a Fanni hagyományai, szentimentális naplóregénye, valamint A nemzet csinosodása című tanulmánya. A folyóiratnak csupán három száma jelent meg — az ok elsősorban az érdektelenség. (Mindössze 289 előfizetőt tudtak szerezni!) A Fanni hagyományai irodalmunk első lélektani regénye, melyet abban a korban senki sem múlt felül. Kármán mesteri művelője volt a korabeli szépprózának. A nemzet csinosodása című tanulmányában a magyar szellemi élet hanyatlásának, elmaradottságának okait kutatta. A folyóirat megszűnése után 1795 tavaszán hirtelen hazautazott Losoncra, ezt sokan később azzal magyarázták, hogy a magyar jakobinusok perével kapcsolatban cselekedte, mert félt az esetleges letartóztatástól, hiszen az elfogottak között számos barátja volt. Hazaérkezése után azonban pár hónap múlva váratlanul meghalt. Mindössze huszonhat éves volt! Ott nyugszik a losonci temetőben. Márványoszlop hirdeti emlékét. A magyar irodalomért küzdők ügyszeretete, a sokoldalúság jellemezte. Az európai horizontok felé tekintett. Sükey (Sükei) Károly költő, kritikus, Petőfi baráti társaságához tartozott. Bukarestben született (1824), és Losoncon halt meg (1854). Itt volt az utolsó éveiben a gimnázium tanára. Pesten 1848 márciusában ő is ott állt az események élén. Nyári Albert naplójában olvassuk: "Sükei volt az első, ki aznap fellépett. Jónak találta ugyanis a nála levő Ellenzéki Kör feltette 12 pontból álló programot az utcára kiragasztani... a kiváncsi népnek annak minden egyes pontjait magyarázgatni." Sükey később beállt katonának, és Perczel mellett teljesített szolgálatot. Ez a dadogó, gunyoros modorú, különös fiatalember egyike volt a legképzettebb magyar irodalmároknak. A francia felvilágosodás eszméi és Hegel tanai voltak rá hatással. Egyetlen versgyűjteményét vékony füzetben 1851-ben adta ki, melyből gyöngéd, mély érzelem áradt. Sokat fordított, főleg a francia és az angol irodalomból, számos kritikai cikket írt. A magyar irodalomtörténet megírásában korai halála akadályozta meg. Szabó Gyula (1907—1972) festőművész, grafikus, kortársunk volt. Sokszor meglátogattam, és néha hajnalig beszélgettünk az irodalomról, a művészetek emberformáló szerepéről. A "másképpen" fogalmazásban volt az ereje, egyénisége. — Az embert keresem, az embert akarom látni, életre hozni minden művemben — mondta sokszor. Mindig felelősséget érzett az emberért, a világért, a tájért, a természetért. Ránk hagyta az ember élni akarásának örök vágyát. Fekete sírköve messzire világít most a fehér hóban. A meztelen gesztenyefák úgy állnak felette, mint a hajnali siratóasszonyok. (ozsvald) V J
