A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-24 / 4. szám
FIGYELŐ SZEGEDY LÁSZLÓ Törzsneves falvaink és nyelvjárásaink A honfoglaló magyar törzsek neveit Biborbanszületett Konstantin bizánci császár, fiának 950 körül írt könyvéből, A birodalom kormányzásáról című műből ismerjük, de előfordulnak helynevekben is. Ezek a következők: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat (helynevekben Kürt és Gyarmat), Tarján, Jenő, Kór, Keszi. A magyar krónikák nem szólnak ezekről a törzsekről, csak a törzsek vezéreiről, akiknek neveit mindenki jól ismeri. Nem tudjuk, hogy az egyes törzseknek mely vidék volt a szállásterülete a honfoglalás korában. A történészeket elsősorban ez érdekelné. Eddig azzal a módszerrel igyekeztek eredményre jutni, hogy egy honfoglaló törzs szállásterületót olyan nagyobb területre helyezték, ahol bármely más magyar törzsnek volt nyoma helynevekben (falvak elnevezéseiben), csak annak az egynek nem, amelynek a vizsgált terület a honfoglaláskor szállásterülete volt. Tehát pl. a Nyék törzsnek ott volt a szállásterülete, ahol a többi hét törzsnév falvak neveiben előfordul egy nagyobb területen, egyedül a Nyék nem, mert a Nyék törzsbeli népesség a közéjük betelepített, idegen törzsből származó népességet azoknak törzsnevóvel nevezte meg. Tehát a Nyék szállásterületre betelepített Megyer törzsbeliek faluját Megyernek nevezték el, mert azokban az időkben még mindenki tudta, hogy ki melyik törzsből származik. Ilyen módszerrrel többen is kísérleteztek, de mindannyian más eredményre jutottak. Már többen gondoltak arra is, hogy a nyelvjárások vizsgálatából kellene következtetéseket levonnunk. Lássuk azonban először azt, hogy hogyan vélekednek a történészek a magyar törzsszövetség eredetét illetően. Az egyik elmélet Györffy György nevéhez fűződik, de előtte hasonló eredményre jutott már a nyelvész, Kniezsa István is. Szerintük az olyan falvak lakosságát, amelyek nevében törzsnevek találhatók, a X—XI. században telepítették mai helyükre, hogy ezen falvak lakosságának fegyveres erejével megtörjék azoknak a nemzetség- és törzsfőknek a hatalmát, akik Géza (972—997) fejedelem és Szent István (997—1038) király államszervező munkájával szemben ellenséges magatartást tanúsítottak (Ajtony, Gyula, Koppány stb.). Györffy szerint a krónikákban azért nem szerepelnek a törzsek nevei, mert azok a XIII. század elejére, amikor Anonymus művét Irta (1200—1210 körül), már feledésbe merültek. Véleményem szerint ez a magyarázat nem kielégítő. A magyar törzsszövetség emléke ekkor még eleven lehetett. Ezt bizonyltja a pogány vallás erős pozíciója még az Árpádházon belül is. Az ősi törzsi arisztokrácia 955 után maradék befolyását a pogány vallás támogatásával őrizte meg, ezzel tudott leginkább hatni a tömegekre a központi hatalommal szemben, amely az ő tartományi hatalmukat veszélyeztette. Többek között Koppány is az ősi pogány szokásra (a szeniorátus elvére) hivatkozva követeli magának a trónt Szent Istvánnal szemben, aki kénytelen fegyveres harcot folytatni a rivális törzsfők ellen (Ajtony, Gyula). A XI. század nagy pogánylázadások kora (Vata-féle lázadás 1060—1061-ben. Vata régi törzsfői nemzetség feje volt). A pogány vallás ellen törvényekkel kénytelenek védekezni első királyaink: Szent István 1001 körül, Szent László 1092-ben, Könyves Kálmán 1100 körül. De még a 15. században is előfordul pogány szokás szerinti temetkezés. Ide tartozik Anonymus vórszerződés-leírása is, ahol a honfoglaló vezérek az Árpád-házzal egyenrangú fejedelmekként szerepelnek. A másik elmélet, a magyar törzsszövetség eredetét illetően, László Gyula nevéhez fűzhető, aki ezt összefüggésbe hozta ún. "kettős honfoglalás" elméletével. Szerinte a törzsneves falvak lakossága a VII. század végén került mai lakhelyére, amikor az ún. utóavar népesség a Kárpát-medencébe települt. Ezt azzal támasztja alá, hogy a törzsneves falvak szinte kivétel nélkül olyan helyeken találhatók, ahol az utóavar lakosság nyomai (temetői) kimutathatók. Tudni kell ehhez azt, hogy a honfoglaló magyarok és az utóavarok nem telepedtek meg ugyanabban a faluban, hanem egymás mellett éltek. A törzsneves falvak eredetét azonban a fenti magyarázat értelmében sem lehet bizonysággal a VII. század végére visszavezetni, mert feltehetünk olyan magyarázatot is, hogy a törzsneves falvak népességét azért telepítették útoavar falvakba, hogy azok vezetőrétegét ellenőrzés alatt tarthassák. Ezek a települések később nagyrészt kisnemesi falvakká alakultak át, amelyekben a lakosságnak 20—30 százaléka rendelkezett személyi nemességgel. Minthogy a törzsneves falvak többsége várbirtokon helyezkedik el, ez annak vizsgálatát is szükségessé tenné, hogy a magyar várszervezet, és vele a megyerendszer is nem (utó)avar eredetű-e? Lássuk ezek után azt, hogy miben lehetnek segítségünkre mai nyelvjárásaink, hogy a magyar törzsek szállásterületeiről és nyelvjárásairól valamit megtudjunk. Feltételezzük mindenekelőtt azt, hogy honfoglaló törzseink más-más nyelvjárásokat beszéltek, tehát egy-egy szállásterület egy-egy nyelvjárásterületet is jelent. Néhányan már gondoltak arra, hogy a mai nyelvjárásokból kellene kiindulnunk, ezeket kellene visszavezetnünk a honfoglalás korába. Ennek azonban több akadálya is van: a nagy népmozgások és nyelvjárási keveredés (bár ennek jelentőségét gyakran eltúlozzák), az írásos emlékek hiánya a honfoglalás korát illetően stb. Itt vannak viszont törzsneves falvaink, amelyeket jól használhatnánk egy ilyen vizsgálathoz. A Nyék nevű falu például nevével jelzi, hogy ott egykor a Nyék törzs egy töredéke telepedett meg, tehát a honfoglaláskor (és a X—XI. században is) annak a falunak a lakossága a Nyék törzs nyelvjárását beszélte. Ha most összehasonlítjuk egy a Dunántúlon, egy az Alföldön és egy Erdélyben, stb. található Nyék nevű falu nyelvjárását, akkor figyelmesek lehetünk olyan nyelvjárási sajátosságokra, amelyek ennek a különböző három nyelvjárási területnek Nyék nevű falvaiban azonosak, de különböznek azoknak a mai anyanyelvjárásaiknak sajátságaitól, amelyeknek a területén találhatók. Ha tehát az egymástól több száz kilométerre eső Nyék nevű falvakban közös nyelvjárási sajátságokat találunk, akkor azokat nagy valószínűséggel úgy magyarázhatjuk, hogy azok még a honfoglaló Nyék törzs közös nyelvjárásából valók, és azért egyeznek meg minden Nyék nevű faluban, mert azok a Nyék törzs nyelvjárásának maradványai. Természetesen ugyan ez a helyzet a többi törzsneves falu nyelvjárásával is. (Megyer, Kürt, Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi.) A törzsneves falvak nyelvjárásának vizsgálatát 1991. II. 2-án kezdtük Németh Zoltán barátommal Csáb, Dacsókeszi, Kőkeszi, Sirak, Ipolynyék, Sajókeszi falvakban, és Lanstyák István tanár únral 1991. V. 3-án Feketenyéken végeztük el. Ezek folytatása más területeken hamarosan várható. Egy ilyen vizsgálat elvégzésének szükségességét az is indokolja, hogy már szinte a tizenkettedik órában járunk e tekintetben. A régi szokásokat már szinte csak az idősek ismerik, a falu nyelvjárását szinte csak ők beszélik. Ezért is van szükség arra, hogy saját faluja nyelvjárását senki se adja fel, hogy mindenki büszkén vallja magát saját falubelinek. Adatközlőinkkel a falu történetéről, életükről és sorsukról beszélgettünk, valamint a lótartás szavait, rokonsági szavakat, egyes hangutánzó és hangulatfestő szavakat, természeti jelenségek neveit, állat- és növényneveket stb. vizsgáltunk. Egy Nyék vagy egy Megyer falubeli ember — hacsak ősei nem betelepülők — szinte biztos lehet benne, hogy ő a Nyék illetve a Megyer törzs egykori tagjaként érkezett a Kárpát-medencébe. Ahhoz azonban, hogy a mai nyelvjárásokat törzsekhez tudjuk kötni, nyelvjárásainkat még alapos vizsgálatnak kell alávetnünk. Ezzel kapcsolatban szívesen látunk bármilyen támogatást vagy megjegyzést. A vizsgálatot a pozsonyi egyetem magyar tanszékén végezzük a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságának támogatásával. Miként a bajor ember büszke arra, hogy ő bajor (azonkívül, hogy német is), egy szász arra, hogy szász, miért ne lehetne egykor büszke egy magyar ember is arra, hogy ő a Nyék vagy a Megyer törzs tagja, netalán palóc. Miként a székelyek is büszkék székelységükre. Egy ilyen vizsgálat elvégzése tehát azt is magával hozhatja, hogy a jó értelemben vett lokálpatriotizmus érzése megerősödhet és kaphat lendületet. Vizsgálatunk egyik célja az is, hogy ezek a földrajzi egységek (nyelvjárások) az őket megillető ősi nevet visszakapják. A HÉT 15
