A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-27 / 52. szám
orr jártak itt#! tovább, ennfek ärbselfa magyarországi területe.szffófaiís követk&lnényei S. (Ugyanis még (Bn heijrÉSe a Bős—Na^frnaros amelynek a rendeltetése Hnát megoldaná... ró ^megszakította »na- következő komniÄárt kevésbé “ árvízvédelelL HeflS&tlin dolog, és kellj| píí'^pbst tekintsünk elflj Kn» opponensek sz»y fáz árvízvédelmet aaerq la nélkül sokkal olcsóbbá Jna biztosítani, s csak q rvnek szenteljünk figyelne |t a mű működési elve nai füstjében, s másutt is, Szlovákia-szerte. És a csehek? Őket az bántja, hogy a bősi erőmű hozzávetőlegesen annyi energiát fog termelni, amennyit Csehországból szállítanak Szlovákiának. A választás tehát Július Binder mérnökre, a Vízműépítő Vállalat igazgatójára, a Bős—Nagymaros Vízlépcső főberuházójára (egyben a Hydroconsult volt igazgatóhelyettesére, az erőmű fő tervezőjére esett). A Műről valamennyi védelmező közül ő beszélt a rádióban és a televízióban a legforróbb szeretettel. Olyan hatást igyekezett kelteni, mintha az ő csatornája nélkül Csallóköz népe már élni sem tudna — új háztömböket, utakat, kultúrházakat kaptak, rengeteg építőmunkás-barátra tettek szert... S mi több, ha a mérnök úr olykor nem mondott igazat, sőt, tudatosan hazudott, nem önző érdekből, hanem a betonszakember tiszta meggyőződéséből tette. A Duna nem Botié — a prágaiaknak tudatosítaniuk kell, hogy ez nem amolyan patakocska. A Dunán nem lehet kis, a folyamhoz méltatlan dolgot építeni. A beszélgetés ezzel a gondolattal kezdődött. El kell isnrrni, tömören és világosan fejezte ' vízmű körüli vita mai állapotát; v mennyi technokrata irracionalitásé vak « együtt, •'M** " * * * *" —Igazgató úr. On meg van győz ve a vízműrendszer történelmi jele ségéről. Tekintsük át azokat az e két, amelyek ezt a meggyőzőÖ igazolják. Július Binder mérnök: A Bős—Nagymaros Vizlépc' tése tényleg nem véletlénszer^kció, a világ legjobb szakembereinek tokévés tudományos kutatásán alapszik. Legfőb célja és feladata az á delem. A Dunán miriden húszon évben hatalmas víztömeg zúdul MA gondokat okoz a 0ak^ W r , és nagy károkat §>koz a ' szerű: a víz egy meder, mederben folyik majd, a osztják, egy része a régi mederl másik része a csatornán, J erőműn jön át. Tehát megnő a f< befogadóképessége és a viz áradhat ki. Csupán egy apn probléma marad még, a csaton zének, egyszer, vissza kell folynia az erre Szagnál kerül sor, illetve védőgátaknak, valamivel lejjebb, problémát a nagymarosi erőműnek kellett volna megoldania, csakhogy Nagymarosnál semmiféle erőmű nincs, és ném |s fesz. Ezért a mulasztásért a felelősség ugyan a budapesti feztem, meddig szokott tartailyen árhullám. Állítólag általánéhány napig, esetleg néhány érnök (az interjú ajózhatóvá kell ten|a szakaszát, hogy a legelőnyösebb [csak úgy lehetsépz kapcsolódó víz- Ha most néhány olvasók bizonyára ^nleg évente mindmillió tonna árut an. Ezer tonnakiloSZB megí< két iráni szállítanak mm m aíott árvíz ,ene védea ténytől, ásaiszeüfelépí- Teh etett űszaki E szeon egysemmirekellő szakembereket terheli, akik a nagymarosi erőművet -nem építették fel, ám tény, hogy a rendszer nem működik. Ha ez a téma szóba kerül, a vízmű pártolói azzal érvelnek, hogy azért van ott a körtvólyesi tározó, hogy felfogja a megnőtt vízmennyiséget. Első pillantásra ez logikusnak látszik. Másodikra inkább értelmetlenségnek vagy hazugságnak, mert ámbár nagy víztározó ez, a legeslegnagyobb egész Szlovákiában, tekintettel az árvízkor lezúduló hatalmas víztömegre, teljesen jelentéktelen. Elnézést kérek, de számoljunk csak egy kicsit! Például a húszóvenként bekövetkező árvízkor lefolyó hullám a statisztikai táblázat szerint másodpercenként kb. 8750 köbméter vizet hömpölyögtet. A tározó és az úgynevezett derivációs csatorna befogadóképessége 57 millió köbméter, ez azt jelenti, hogy 108 és fél perc alatt, tehát nem egészen két óra alatt színültig telik. Az árhullám érkezése előtt sikerülne a tározót teljesen kiüríteni — nem tudom műszakilag ez lehetséges-e — akkor is színültig telik 380 perc és ötven másodperc, tehát hat óra és húsz perc alatt. méteren négy liter gázolajat takarítanak meg. Ha a Rajna—Majna—Dunacsatornával is számolunk, amelyet 1992-ben helyeznek üzembe, továbbá meggyőződésem, hogy Csehországban is hajózhatóvá teszik a Morva folyót, akkor ezen a szakaszon is háromszáz millió tonna árut szállíthatnának évente. Nagyon mérsékelt számításaink szerint ez kétszázezer tonna nafta, azaz kétszázmillió márka megtakarítását jelenti. Ez csupán a gazdasági megtakarítás. Ugyanakkor itt van még az oxigónmegtakarítás, tehát a szállításkor kevesebb elégő oxigén, amely a szlovák erdők egyötöde oxigéntérmelésónek felel meg. {Az újságíró itt egy újabb rövid kommentárt fűzött a hallottakhoz; Nem tudom pontosan hogyan opponálhatnék, mert fogalmam sincs, hogy az igazgató úr hogyan, milyen számítások révén jutott el a kétszázmillió márkához és a szlovák erdők egyötödéhez. Akárhogyan is számítgattam, más eredményre jutottam.) A cikket kivonatolta: Zs. Nagy Lajos Fotó Gyökeres György A HÉT 3
