A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-05 / 27. szám

HÍRMONDÓ

Népművészeti alkotótábor

Oly rövid a szünidő, hát hogy egy kicsit hosszabb legyen, a dunaszerdahelyi regionális kulturális központ már júniusban négy napra — péntektől héttőig tartó hétvégére — "kiszabadította" mindazokat a gyerekeket az iskolából, akik óv közben kemény munkával érték el sikereiket. Ahogy Czóre Erzsébettől, az említett intézmény művészeti osztályának vezetőjétől megtudtam, táncosok, zenészek, kézművesek az idén együtt s egyszerre szórakoztak, no meg tanultak is, ki-ki a maga választotta művészetben tökéletesítve tudását.

Az elmúlt évben is szerveztek hasonló táborozást, de akkor külön a táncosok és zenészek számára Deákin — nem hiszem, hogy van, ki feledni tudja a résztvevők közül, oly jól érezték ott magukat a gyerekek — és más időpontban Nagymegyeren a kézművesek számára. Ez idén együtt s egyszerre tanult s szórakozott

160 gyerek, mert sikerült kibérelniük az eperjesi gyermektábort, ahol elég nagy a terület ahhoz, hogy mindenki elférjen.

Néptáncot tanítani az Erdélyből Magyarországra települt házaspárt, Muszka Györgyöt és Ilonát hívták meg, kalotaszegi táncokat tanultak tőlük a Csalisok és a Pántlikások. A zenekarok továbbképzéséről a Ghymes együttes gondoskodott. A nyárasdi citerásokat a szintén magyarországi, dunaszegi citerazenekar vezetője. Kozma László vette gondjaiba.

urf t rrrr ff ff rrfrr r-f *■*-•• ****************************.....................................................................

KÉPZELT BETEG

: I A Nagykürtösi járásban szép hagyományai vannak az öntevékeny színjét- :;

: szásnak. A Csemadok csábi alapszervezetének műkedvelő Thália papjai, |: I: az utóbbi hét évben megszakítás nélkül jelentkeztek bemutatóval. Az idén ;j ;; a világirodalom egyik klasszikusát, Molier-t választották. I

i: Zatykóné Piri Mária rendező talán azért is választotta a Képzelt beteget, 1j

;; mert egy jó, összeszokott gárdát tudhat maga mellett. Közülük többen ;; :: például Bojtos Ferenc, Simák József, Slávikné Vidó Ágnes vagy Vidó József ;: már évek óta oszlopos tagjai a színjátszó csoportnak. ;j

A Képzelt beteg c. háromrészes vígjátékot Csábon két alkalommal :; mutatták be nagy sikerrel a közönségnek. Hogy tényleg így volt, azt azzal j: j is tudom bizonyítani, hogy a második bemutató után egy fejkendős néni j | ; megjegyezte, ó bizony meg harmadszor is szívesen megnezne az előadást. :; : Nemcsak az igényes darabválasztás válik a csábi színjátszók dicséretére, < j

; hanem az is, hogy vállalták a mostoha körülmények között zajló próbákat, ;j I és a kultúrháznak kikiáltott nagy teremből álló helyiség alkalmi színpadán :: ; dolgozni a díszletekkel, valóban kész művészet. Es mégis, a csoport tagjai j: ennek ellenére is igénylik az évenkénti bemutatót, és tudnak is színdarabot ;; ; játszani.

BODZSAR GYULA ;

8 A HÉT

Érdekes és ma már ritkaságnak számító kézművességet — a tűzzománc készítését — Kovács Gábortól tanulhatták el a gyerekek, népi ékszer készítést, gyöngyfűzést és szövést Pongor Lászlónó — Margit néni, a lószőrókszer-kószítósónek tudományát pedig Németh György adta

gyerekeknek

tovább. A szabadidős programok szervezésében Baross Éva volt Czóre Erzsébet segítségére.

A felsoroltakkal, Kovács Gábort kivéve és az itt nem említett Csórni Orsolyát, aki a fazekasság rejtelmeibe vezette be a kisdiákokat, már Zselizen, az Országos Népművészeti Fesztiválon is találkozhattunk. Ott készültek a mellékelt fényképek is. Az egyes számún Czóre Erzsébet (jobbról) azt mutatja meg a kislányoknak, hogyan is készül a rongybaba, a kettes számú képen Margit nénit látjuk — illetve csak szép kontyba fésült haját és az őt körülvevő gyereksereget (középütt, napszemüvegben Szabó Géza, bőrdíszműves és népi ékszerkószítő már nem gyerek, de nagy érdeklődéssel és elismeréssel szemléli a gyöngyfüzóreket). A lószőr ékszerekről nem készült fénykép,-de az itt mellékelt grafika nagyon szépen bemutatja, hogy milyen is. Ez a mesterség mármár kihalt. Emlékszem, jó tizenöt évvel ezelőtt láttam a tévében egy rövid műsort, amelyben valaki — ma már tudom, hogy Bodrogi Sándornak hívták — figyelmeztetett, hogy ez az ősi tudományunk elveszőben van. Szavai olyan meggyőzően s buzdítóan hatottak, hogy mára feltámadt ez a mesterség. Németh Györgytől azt is megtudtam, hogy amikor Rózsa Sándor Kufsteinben raboskodott, lószőrókszer-kószítéssel töltötte napjait. A börtönhatóságok azt is megengedték neki, hogy amikor vásár volt a városban, kimenjen, s pénzzé tegye portékáját. Ma is őriznek néhány lószőr ékszert a kufsteini múzeumban.

Lehet, hogy az eperjesi táborban is készült olyan darab, amely bekerül a múzeumba? Ezt még nem tudni. Mint ahogy az is a jövő titka, hogy hány résztvevő gyerekből válik felnőtt korára a népművészet mestere.

Mivel e cél felé a legjobb úton haladnak remélhető, hogy többükből.

FISTER MAGDA Gyökeres György felvételei