A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-20 / 51. szám
A hatvanas évek legelején Meleghegyen, Gömör megyében vadászgatással, olvasgatással és pihenéssel töltöttem a nyarat. Ámde mind a mai napig fülembe csengnek a környék, a vadászberkek, dűlők ősrégi, hangzatos nevei: Bornyústó, Feketetó, Balogkapu, Lujzapark és a Várhegy. Az utóbbi, ha jól emlékszem rejtelmesen, borongósan, romantikusan, árnyalatnyiig feketén integetett felém. Egy szép napon aztán sikerült felkaptatnom a Várhegyre, ahonnan a bokros fák takarása mögül szép kilátás nyílott a vidékre. Elüldögéltem, megpihentem a vár romjai között. Az emlékek valahol mélyen elraktározódtak bennem, és kellemesen újra felbukkantak, amikor Ladislav Noel fotóművész, Szlovákia várairól szóló kiállítását nézegettem Nyitrán. Ott tudtam meg, hogy a vár nem meleghegyi — mint azt emlékeimben őriztem —, hanem balogi, azaz nagybalogi, vámosbalogi vár. A községek — Felső- és Alsóbalog — egykoron a várhoz tartoztak. A balogi vár már Róbert Károly idejében fennállt. Az első írásos feljegyzés, okirat a várról 1323-ból való, a Balog nemzetségből származó Szécsiek birtoka lett, de a csehek elfoglalták tőlük. Node, az ifjú Mátyás király nem hunyt szemet a rablótámadások felett, és 1459-ben a cseheket kiszorította Gömör megyéből és a várat visszavette. A Szécsiek hűtlenségük miatt nem kapták meg a várat, hanem 1460-ban ajándékként került Rozgonyi Sebestyén birtokába Rimaszécs városával együtt. Amint változtak az idők, változtak a vár gazdái is, 1500-tól, száznegyvenhat éven át (1646-ig) ismét a Szécsiek lettek a vár urai. A török a tizenhatodik században ugyan gyakran portyázott a vár körül, de soha nem tudta elfoglalni, ezért a vár a magyarok igen fontos hadászati pontja lett. A vár történelméhez tartozik, hogy a "Murányi Vénus", Szécsi Mária gyakran volt a vár lakója, amely később a "vénusz" kezével együtt Wesselényi Ferenc nádor birtokába került. A várhegy alján Wesselényi kastélyt is építtetett, de a vár és birtokai 1671-ben, Wesselényi hűtlensége miatt a kincstárra szálltak vissza. Sajnos a várat a Rákóczi-szabadságharc idején lerombolták... A Koháryak 1691 -ben lettek a vár és a hozzá tartozó uradalom birtokosai. Úgy hírlik, hogy a múlt század végén a kastélyban őriztek egy széles, mennyezetes ágyat, amely Szécsi Máriáé volt. A Koháryak után a Koburg (Coburg) hercegi családra szállott a balogvári uradalom, akik a juh- és sertéstenyésztés mellett nagy gondot fordítottak az erdőgazdálkodásra, vadászatra és vadnevelésre. Állítólag fehér (albínó) szarvasokat is tenyésztettek, de az erdőségekben gazdag volt az őz-, dámvad- és vaddisznóállomány. Motesíky Árpád
