A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-20 / 51. szám
SZABADIDŐ Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közzétett adatai szerint 1991 júliusáig az egész világon 9-10 millió ember fertőződött meg HIV-virussal. Természetesen nem ismert minden egyes fertőzött személy, úgyhogy ezek a számok jóval magasabbak lehetnek. A HIV-pozitívak közül több mint 2,5 millióan már AIDS-betegek. A statisztika szerint naponta mintegy 5000 ember fertőződik meg a HIV-vírussal. Csehszlovákiában 1991 szeptemberéig 212 HIV-pozitív személyt tartottak számon, valószínű azonban, hogy a tényleges fertőzöttek száma ennek három-ötszöröse. Szlovákiában hivatalosan 30 embernél mutatták ki, hogy HlV-pozitivak. Ebből ketten már meghaltak, és hárman már AIDS-betegek. Feltételezhető, hogy kétezerben a HIV-pozitívak száma a világon eléri a 30—40 milliót, az AIDS-betegeké pedig a 12—18 milliót. Valószínű, hogy hazánkban '95-ben már 1000 HIV-pozitív lesz, és körülbelül százan halnak meg ebben a súlyos és gyógyíthatatlan betegségben. Meg kell még említeni, hogy Afrikában már most 6 millió fertőzöttet tartanak nyilván, és pár év múlva mintegy 10—15 millió gyermek marad árván! Az AIDS terjedéséről dr. Margita Šulcová egészségügyi miniszterhelyettes tájékoztatta az újságírókat. A betegség lényege, hogy a fertőződés után körülbelül 3 hét — 3 hónap múlva lehet kimutatni vérvizsgálattal, de már ebben az időben is fertőzhet másokat. A fertőzött és egyúttal fertőző személy ezt követően évekig élhet tünet- és panaszmentesen. Ebben a stádiumban még nem is beszélünk AIDS- ről, csak arról, hogy az illető HIV-pozitív. Felnőtteknél a betegség tünetei 5—10 év után jelentkeznek, és halálos végűek. A fertőzött tehát egészségesnek érezheti magát, miközben a HIV-vírussal több embert fertőzhet meg! A vírusfertőzés leggyakoribb formái? 1. nemi úton történő fertőzés — homoszexuális és heteroszexuális kapcsolat révén; 2. a kábítószer-élvezők sterilizálatlan fecskendők által fertőződhetnek; 3. transzfúziókor (hazánkban minden egyes vérkészítményt ellenőriznek); 4. a fertőzött anyától a terhesség alatt átkerül a virus a magzatra, illetve szülés után (perinatális átvitel). A fertőzés módját illetően ki kell még emelni, hogy a fertőzött (HIV-pozitív) személy vére és minden váladéka tartalmaz HIV-vírust. A szinte láthatatlan sebeken, repedéseken keresztül, márpedig közösüléskor keletkeznek ilyenek, a vírus behatolhat a szervezetbe. A nemi úton való fertőződést óvszer használatával lehet megelőzni. Természetesen az olyan partner, akinek meggondolatlan nemi kapcsolatai vannak, a veszélyeztetett csoportba tartozik. Annak ellenére, hogy hazánk még egyelőre az enyhén fertőzöttek országához sorolható, csak idő kérdése, és az AIDS ugyanolyan méreteket ölthet mint Nyugaton. Orvosaink már most figyelmeztetnek arra, hogy a kábítószer-élvezők száma hazánkban is egyre több. Riasztó az az adat, amely szerint Lengyelországban a HIV-pozitivak 70 százalékát a kábítószer-élvezők teszik ki. Az előrejelzések szerint a narkósok között Európában így alakul az AIDS-betegek száma: 1987-ben 1340 (23,4 százalék); 1989-ben 4547 (36,6) és 1991-ben már elérheti a 13 000-t! Jelentős veszélyt jelent az egyre növekvő prostitúció is. A prostituáltak a kábítószerélvezőkkel együtt az ún. potencionális vírushordozók csoportjába tartoznak. Hazánkban tehát már most meg kell tenni mindent, hogy az AIDS terjedését korlátozzuk. Sajnos az orvostudomány egyelőre nem találta meg a megfelelő gyógymódot, illetve oltóanyagot. A legfontosabb, hogy a lakosság tudatosítsa, súlyos és gyógyíthatatlan betegségről van szó, és a legfontosabb a megelőzés. A felvilágosító munkát már az iskolákban el kell kezdeni, különféle előadások, AIDS-szel foglalkozó filmek, videofilmek vetítésével, a szexuális nevelés óra keretén belül. Dr. B. Slávka Castiglione pszichiáter-szexológus szerint nagyon fontos lenne az óvszerautomaták elhelyezése, de ez még önmagában nem elég, szükség van a megfelelő tájékoztatásra is az óvszer használatáról. Véleménye szerint a kábítószer-élvezők számára biztosítani kell az egyszer használatos injekciós tűket. A katolikus egyházzal való együttműködést még szorosabbá kell tenni, hogy az egyház nagyobb mértékben kapcsolódjon be az etikai nevelésbe, hasonlóan mint például Lengyelországben vagy Olaszországban. A HlV-pozitivaknak és AIDS-betegeknek pedig sürgősen szükségük van további klubokra, gyógyintézetekre. Az egészségügyi minisztérium természetesen támogatja a Ganymedes klubban tömörülő homoszexuálisok elképzelését, mely szerint egy Help klubot szeretnének létrehozni, hogy biztosítsák az állandó tájékoztatást, információcserét, különféle kiadványok, előadások, szemináriumok és telefonügyelet segítségével. Nagyon fontos tehát, hogy a lakosság a megelőzés érdekében minél több információt kapjon erről a ma még gyógyíthatatlan és súlyos betegségről. Tóth Edit Pálszegi Tibor Szegény hot-dog hányattatásai Ma már sok mindenre másképp tekintünk, mint évekkel ezelőtt. Itt az ideje elmondani az igazat még egy olyan szürke, a múltban gyakran hátrányosan megkülönböztetett honpolgárról is, mint amilyen a hot-dog. A kifli és a virsli között a burzsoá köztársaság idejében még nem volt semmiféle kapcsolat. A virslit kizárólag kenyérrel ették. A kiflire lekvárt kentek. Mindenkinek jutott elegendő. Akkoriban a virsli és a kifli is eszközei voltak a jólét általi elnyomásnak. Aztán kitört a világháború. A kifli meg a virsli a pultokról lekerülvén illegalitásba vonultak. Időnként jelentek csak meg a fáradt, éhes partizánoknak mondott esti mesékben. Ismét béke lett. Az ellenállásban tanúsított passzivitásuk ellenére a virsli és a kifli viszonylag biztos helyre leltek a háború utáni gyomrokban. Ezt annak köszönhették, hogy a háború utolsó napjaiban Pilsen mellett részt vettek a szovjet és az amerikai hadsereg baráti találkozóján. Ezen az emlékezetes összejövetelen az amerikaiak mustárt öntöttek a kiflibe a puskacsővel mélyített lyukba. És be a lyukba a visrlivel! Ez volt tehát a hot-dog csehszlovákiai megjelenésének történelmi pillanata. A háborút követő lelkes étrend sztárja a hot-dog lett. De pályafutásának hamarosan vége szakadt. A személyi kultusz idején hamis vádak alapján öt évre raktárba vetettek. Kiszabadulása után az ismét kiflire és virslire szakadt hot-dog hányattatásai folytatódtak. Az ötvenes évek végén, részleges rehabilitálásuk ellenére sem találták helyüket az okos élelmiszerprogramunkban. Az étlap perifériájára szorultak. Alkalmi éhségűzésből tartották fenn magukat. Egyszer csak valami megváltozott. A hatvanas évek diákmozgalmai és a szexuális forradalom a virslit visszadugták a még kissé ijedt kiflibe. Az újjászületett hot-dog a marihuána és a Beatles mellett a házibulik kedvenc vendége lett. A szabadság és szex szimbólumának szerepébe a hot-dog gyorsan beleszokott. Hamarosan megjelent a prágai tavasz aktivistáinak bendőiben is. A tavasz után nyár jött, nyár végén meg a sűrűszemöldökű Brezsnyev apó. A normalizáció időszakából a hot-dog hozzávalói közül csak a mustár került ki ép bőrrel. A virsli meg a kifli több mint egy évtizedig együtt nemigen mutatkozhattak. Ha mégis, akkor is csak papírtálcán a szeplőtlen mustár társaságában. De a mustár egyre inkább tudatosította, hogy a hot-dogban jobban érezhetné magát, mint csak úgy tálcára löttyintve. Irt hát az étlap összeállítóinak. Megpróbálta őket meggyőzni, hogy vessenek véget a diszkriminációnak, a stagnációnak. Érvei mint falra hányt borsó peregtek le az étlapdiktátorokról. Eljött azonban a nap és a jóllakni szerető tömegek a sarkukra álltak. Hamarosan a hot-dogot is rehabilitálták. Most szeretett hot-dogunk kicsike, bátortalan, a történelem viharai megviselték, de fölemelte már mustáros fejecskéjét. Bízzunk benne, hogy az út, mely csupa forrókutyaárussal van szegélyezve, a helyes, a megálmodott jövőbe vezető út lesz. A HÉT 31
