A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-20 / 51. szám
GYERMEKEKNEK A tizenkét hónap Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreganyó, aki gyógynövényeket gyűjtött az erdőben,. Egy nap egy barlangra lett figyelmes. Óvatosan, vigyázva bedugta a fejét, s uramfia, ugyancsak elcsodálkozott! Tizenkét egyforma kis suhancot látott ott egy padkán ülni egymás mellett, szép sorjában. Voltak köztük lányok és fiúk, az egyik fehérben volt, a másik zöldben, a harmadik aranysárgában: ők voltak a tizenkét hónap. Meg is kérdezték az öreganyót: — Mondd csak meg nekünk, melyik hónapot tartod a legszebbnek? Az öreganyó végignézett rajtuk, és ezt válaszolta: — Mind a tizenkét hónap igen szép. Januárban hull a hó, februárban esik az eső, márciusban bimbóznak a rügyek — mind a tizenkét hónap egyformán gyönyörű! Akkor a tizenkét suhanc felállt, és így szólt az öregasszonyhoz: — Gyere csak közelebb, kedves öreganyól Add csak ide nekünk a kosaradat és a kendődet! — Színültig telerakták őket ragyogó arany és ezüst pénzdarabokkal. Az öreganyó kedvesen megköszönte jóságukat, és elindult hazafelé. Ennek az öreganyónak a szomszédságában egy gonosz vénasszony élt, aki folyton ott sündörgött a házuk táján. Most is bekopogott hozzájuk. — Ejnye, ejnye, hogy jutottál, leikecském, ehhez a sok pénzhez? — érdeklődött ravaszul. Az öreganyó jószívű volt, és mindent elmondott a szomszéd vénasszonynak. A szomszédasszony azonnal útnak indult, és egy nagy-nagy puttonyt is kötött a hátára. Megtalálta a barlangot, s ott bent egymás mellett ült a lócán szép sorjában a tizenkét fiatal suhanc. Megkérdezték őt is, hogy mi járatban van erre, s arról is faggatták, hogy melyiket tartja a legszebb hónapnak. A vénasszony zsémbeskedve felelt kérdésükre: — Egyik sem ér fabatkát sem, rossz valamennyi hónap! — A suhancok erre elkérték a puttonyát, és megtöltötték valamivel. Hogy mivel, azt nem tudta a vénasszony, mert egy kendővel letakarták. Nagy nehezen sántikált haza a vénasszony, mert a puttony alaposan nyomta a vállát és a hátát. Ahogy hazaért, rikoltozva szólította valamennyi gyermekét. A gyermekek és a vénasszony mohón nekiestek a puttonynak, hogy könyökig vájkáljanak a drága ezüst- és aranypénzekben, de mindannyian sziszegve és jajgatva kapták vissza a kezüket, mert csak a tetején volt néhány aranypénz, a többi bogáncs volt, szamárkóró és tüske. A vénasszony méltatlankodva szaladt át az öreganyóhoz: — Mit tettél velem? Elmentem én is a barlangba, beszéltem én is a tizenkét suhanccal, megtöltötték az én kosaramat is, de pénz helyett nekem szamárkórót, tövist és bogáncsot adtak! Az öreganyó most már magyarázhatta a pórul járt vénasszonynak: — En azt mondtam, hogy mind a tizekét hónap egyformán gyönyörű, ezért adtak nekem pénzt. Te pedig azért kaptál bogáncsot, tövist és szamárkórót, mert azt mondtad, hogy rossz valamennyi hónap. Mert a tizenkét hónap mindenkihez jó vagy rossz — aszerint, hogy ki mit vár tőlük. < > Mária Jančová: A karácsonyi ajándék Megjött az igazi tél. Amikor a gyerekek hazatértek az iskolából, az öreg posztó cipőt a kemence mellé tették, és az ablakhoz térdeltek. Nézték, hogyan hull csendes egyhangúsággal a hó. — Menjünk, nézzük meg, vettek-e már nekünk valamit a karácsonyfa alá — mondta a fiú. — Menjünk! — örvendezett a kislány. Keresgéltek. Benéztek a szekrénybe, kinyitották az összes fiókot, bekukkantottak az ágy alá is — semmi. — Menjünk, nézzünk be a nagymama szobájába! — mondta a kisjány. Átfutottak a hátsó szobába, felemelték nagyanyó festett ládájának a fedelét. És ott volt, amit kerestek! A legtetején! Két pár fekete papucs, csillogó csattal, és meleg piros színű béléssel! Az ablak alatt ekkor megjelent a nagymama, karján aprófát hozott. Gyorsan bezárták a ládát, és újból a kanapéra térdeltek, az ablakhoz, mintha mi sem történt volna. — Miért vagytok olyan csendben? — csodálkozott nagyanyó. — Semmi... Mi csak nézzük, hogyan hull a hó — felelte gyorsan a fiú. Fordította: Sz. Manczal Erzsébet V____________________________/ A játékboltban (Újgörög mese, átdolgozta Végh György) Soha ilyen vevőt! Ezt gondolja joggal a kétségbeesett elárusítónő, miután Peti elhagyta mamájával a játékboltot. Amint a másik képen látod, a kis lurkó alaposan megnézett és kipróbált minden játékot, leírhatatlan rendetlenséget hagyva maga után. Ráadásul csupán egy tárgyat vett meg a mama. Vajon mit? A HÉT 27
