A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-12-20 / 51. szám

helyzet, hogy a lánya szlovákhoz ment férjhez, a saját férje, tehát a nagypapa is keleti szlovák, így hát kénytelenek szlová­kul beszélni a családban, hogy megértsék egymást. A kicsinyek már nem tudnak magyarul, nincs aki megtanítsa őket. Az iskolában egy szót sem hallanak magya­rul... Újra visszahajtottunk Menyhére, de nem volt szerencsénk, mivel a polgármester­nek halaszthatatlanul Nyitrára kellett utaz­nia. Sajnáltuk, hogy nem találkozhattunk a szorgalmasnak és igyekvőnek mondott Bend'ák József polgármesterrel. A magyarság hanyatlása a Zobor-hegy túlsó oldalán már a Zrínyit követő korok­ban megkezdődött, de különösen a máso­dik világháború utáni korszakban volt érezhető, amikor bezárultak, illetve nem nyíltak magyar iskolák. A három község lakossága megérti egymást, hiszen a csa­ládok annyira keveredtek, hogy igen ne­héz eldönteni ki kicsoda és melyik nemzet­hez húz a szíve úgy igazán. Az elnyomó-OTT JÁRTUNK kát, a nemzetiségi villongások szítóit soha ne a nép soraiban keressük, azok máshol teremnek, de sajnos sokszor elérik célju­kat, melyet a bosszúvágy is kísért. A Zoborvidéki Kulturális Napok célja és érdeke a hagyományőrzés, a népi szoká­sok, népdalok felelevenítése, az anya­nyelv ápolása, amelyre különösen a Zo­­bor-hegy túlsó, északi oldalán is. nagy szükség van. Motesíky Árpád Fotó: a szerző Egy klub működéséről Interjú Schnieremé Wurster Ilonával, az Esterházy János Klub vezetőjével Mikor és kiknek a kezdeményezésére jött létre az Esterházy János klub? — Az előkészítő munkálatok után 1990. november 28-án ünnepélyes keretek kö­zött — szentmise a pozsonyi ferencesek templomában Esterházy János és tíz már­tírhalált halt társáért—, alakult meg a klub az egykori Szakszervezetek Házában. Az alapítók között a Magyar Ifjúság Érdekeit Védő Szövetség (MIESZ), a Magyar Ke­resztény Demokrata Mozgalom (MKDM) Pozsony városi bizottságát és a független tagokat említhetjük meg. Milyen tevékenységet fejtett ki a klub egyéves fennállása alatt? — Az Esterházy János Klub minden hónap utolsó szerdáján tartotta az össze­jövetelét a már említett székházban. Eze­ken az összejöveteleken neves külföldi és hazai tudósok, filmrendezők, jogászok és parlamenti képviselők tartottak értékes el­őadásokat. Az előadások után a megjelent vendégek és tagok kérdéseket intézhettek az előadókhoz. A kérdésekre minden esetben kimerítő és megnyugtató választ kaptak. Legkiemelkedőbb rendezvényünk ez év március elején volt: az I. Esterházy János Napok, melynek híre és jelentősége olyan nagy volt, hogy még a határainkon Schniererné Wurster Ilona üdvözli a megjelenteket túlra, sőt, a tengeren túlra is eljutott. Ezen a nagy rendezvényen, mely Esterházy János születésének (március 14.) és halá­lának napja (március 8.) alkalmából volt, a hazai előadók és vendégeken kívül külföl­di előadók és vendégek is szép számmal voltak jelen. Erről a rendkívül nagy ese­ményről akkor az A Hét és más sajtóter­mék is beszámolt. Az elmondottakon kívül még szeretném hangsúlyozni, hogy klubunk alapítása napján megkezdtük Esterházy János és tíz mártírhalált halt rabtársának, valamint az élőknek a rehabilitását. Több kérvényt nyújtottunk be: az elsőt a Szlovák Köztár­saság Igazságügyi Minisztériumába, ahol tárgyalásokat is folytattunk. Továbbá a Szlovák Köztársaság Főügyészségéhez is folyamadvánnyal fordultunk, ahol ugyancsak tárgyalás formájában is kifej­tettük kérésünket, éspedig nemcsak Es­terházy Jánost és tíz mártírhalált halt rabtársának, hanem az egész csehszlová­kiai magyarságnak a rehabilitálását is kér­tük. Ez ügyben jártunk a Szlovák Parla­ment elnökénél, František Mikloško úrnál is, aki szívélyesen fogadott, meghallgatta kérésünket, továbbította óhajunkat, és el­vállalta az ünnepi beszéd megtartását a Dóm-templomban. Ezután a rehabilitálás már a család kompetenciájába ment át, sajnos ők sem értek el eredményt. A fentebb említett rehabilitációs eljárá­sokról a dokumentumok nálam vannak. Hány tagja van a klubnak és hogyan lehet a klub tagjává válni? — Esterházy János mindenkié! — ezt az elvet tartottuk szem előtt, amikor a klubot megalapítottuk. A klub önálló, nincs sehol regisztráltatva. A klubot tizenegytagú ta­nács irányítja, melynek élén a szóvivők állnak. Az ifjúság irányába más és más a szóvivő, általános és egyik szóvivője a klubnak én vagyok. Klubunk nyitott, azaz a rendezvényeinkre, melyek nyilvánosak, mindenki eljöhet, akit érdekel Esterházy János és tíz mártírhalált halt rabtársa. Támogató tagnak számít az, aki megjele­nik az előadásainkon, mi azokat szóban és emlékezetből tartjuk nyilván, nem aka­runk fejfájást okozni azoknak, akik talán félnének megvallani klubtagságukat, ugyanis Esterházy János még mindig nincs rehabilitálva. Mi, tanácstaook vállal­juk a klubért a felelősséget. Azt szoktuk mondani, hogy kis klub vagyunk nagy rendezvényekkel. És ez igaz is. Kompe­tens egyének az évfordulón kifejtették nézetüket, hogy nagy jelentősége van az Esterházy János Klubnak. Tagsági díjat, belépőjegyeket, illetve díjakat nem sze­dünk, de anyagi támogatást szívesen elfo­gadnánk, azonban eddig még nem lop­tunk. Kiadásainkat részben a MIÉSZ, részben pedig a saját pénztárcánkból fe­deztük. Reméljük, hogy Esterházy János reha­bilitálása után javul majd a helyzet, megol­dódnak majd az ilyen és hasonló jellegű problémák. Rendezvényeinkről minden esetben a napi sajtó (Új Szó, Szabad Újság) útján és szórólapok formájában, melyet a templo­­moknál.osztunk, tájékoztatjuk a nyilvános­ságot. így szereztek tudomást az ország­ban a mi kis klubunkról, és bizony még Kassáról is eljöttek tiszteletüket kifejezni Esterházy Jánosnak és tíz mártírhalált halt rabtársának. Milyen tervei vannak a klubnak a jövőre nézve? — Az Esterházy János Klub politika­­mentes, az egyetemes erkölcsi értékek, elvek szerint működik. Ezt a múltban is, és a jövőben is be akarjuk tartani. Továbbra is megtartjuk havonta egyszer nívós ren­dezésben az előadást vagy párbeszédes formában a vélemények cseréjét. A ha­gyományokat akarjuk ápolni és a magyar­ságtudatot akarjuk ébrentartani. 1992 márciusában megrendezzük a II. Ester­házy János Napokat, melyek előkészüle­tei már most folynak. írásban javasoltuk az egyes magyar kulturális szerveknek és mozgalmaknak, hogy a főváros területén hangoljuk össze és koordináljuk a magyar rendezvényeket, hogy támogassuk egy­más igyekezetét, továbbá ne forduljon elő, mint ez év március 9-én történt, hogy ugyanarra a napra négy (!) magyar ren­dezvényt is meghirdettek, s a kedves érdeklődők nem tudták mitévők legyenek, hová menjenek, mert minden rendezvény érdekelte őket. Végezetül hadd jegyezzem meg, hogy klubunk működését a rendezvényeink iránt tanúsított érdeklődés tartja fenn, illet­ve biztosítja. Eddig minden rendezvé­nyünk iránt volt érdeklődés. Reméljük, hogy a jövőben is megtalálják klubunkhoz az utat azok, akiket érdekli mindaz, amit meghirdetünk. Köszönjük mindazoknak, akik eddig is eljártak rendezvényeinkre, köszönjük az erkölcsi támogatást és a segítséget a közönségszervezésben. Kamoncza Márta A HÉT 3

Next

/
Thumbnails
Contents