A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-13 / 50. szám
GYEREKEKNEK A veréb négy fia Négy fiával a veréb egy fecskefészekben lakott. Mikor a kisverebek fölcseperedtek, egy napon komisz kölykök törtek a fészekre, ki akarták szedni; de a veróbfiókákat szárnyára kapta egy hirtelen támadt szél. Az öreg veréb egész nyáron azon búsult, hogy fiókái úgy vetődtek ki a nagyvilágba, hogy még csak jó tanácsokkal se tudta ellátni őket. Eltelt a nyár, megjött az ősz. Egy napon az öreg veréb egy tarlón szemelget; egyszer csak surrogva leszáll mellé négy fiatal veréb. Az öreg nyomban ráismert a fiaira, és nagy örömmel hazavitte őket. Kérdi otthon a leg idősebbiket: — Hogy telt, hol telt, fiacskám, a nyár? — Kertekben laktam, kukacot fogtam, mikor beért a cseresznye, cseresznyefákon lakoztam, cseresznye után körtére kaptam, óhen-szomjan sose maradtam — felelte a veréb. — Aj, fiam — mondta az apja —, veszedelmes az ilyen élet! Könnyen megjárja, aki a máséból lakik jól. Azzal kérdi a második fiútól: — Hogy telt, hol telt, fiacskám, a nyár? — Udvarban éltem, arany, ezüst, pompa közelében, úri istállóban, zizegő szalmában, éhkoppot nem láttam, mert amikor abrakoltak, finom zabszemek potyogtak, telilaktam magamat, úgy éltem világomat. — Aj, fiam — mondta az apja —, veszedelmes az ilyen élet! Ahol nagy a gazdagság, sok a fondorlatosság, s minél kisebb valaki, annál jobban megihatja a levét. Kérdi a harmadik fiát: — Hogy telt, hol telt, fiacskám, a nyár? — Nekem az útfélen, s hulladékon éltem, nem is láttam rossz napokat, egy-két morzsa mindig akadt. — Aj, fiam — mondta az apja —, ez is kockázatos életi Míg a mások eihullajtott morzsáit szedegeted, sosem tudhatod, nem jön-e mögötted egy suhanc, aki kővel agyonvág puszta mulatságból vagy nem csap-e rád karvaly, keselyű a magasból. S kérdi végül a legkisebbik fiát: — Hát neked, fiacskám, hogy telt, hol telt a nyár? Te voltál a legkisebb, leggyámoltalanabb, érted aggódtam a legtöbbet. Feleli a legkisebbik verébfi: — Lombok közt laktam, erdőben tanyáztam, éltem vidám szabadságban, kárára senki fiának se váltam, ami kellett, megszereztem, a saját munkám gyümölcsét ettem, karvalyok elől lomb alá húzódtam, esőtől pillét szárnyammal óvtam, ahogy engem a lombok, s nem ismertem felest, gondot, magam ura voltam, s egész nyáron vigadoztam, tisztes szegénységben, de függetlenségben. — O, kedves fiam, sosem hittem volna, hogy leggyöngébb létedre a legokosabb leszel, és a legjobban fogsz élnil — mondta az öreg veréb, és büszkén nézett legkedvesebbik fiára, a büszke, szabad kisveróbre. (Grimm meséje) Varjúvita Varjúné és férje. Áron vitatkoznak valamin. Mondja Áron: — Legjobb nyáron, minden csupa vitamin! Télen éhezünk meg fázunk, csonka száraz ág a házunk, ráadásul reklamálnunk sem lehet. Szóval károghatsz akármit, én utálom, ki nem állom a telet. — Ha utálod, ki nem állód — szól Varjúné —, elmehetsz: felcsaphatsz vándormadárnak, fecskének vagy micsodának, de én akkor el is válók tőled, hogyha úgy utálod kedvencemet, a telet. — Én meg bizony el is megyek. Beállók vándormadárnak, nekivágok Afrikának, ott még nincsenek telek! — Hát csak menj! Vagyis hát, kár, kár... Van elég ága a fánknak: egymagámnak túlnagy lenne, s ha jönne a róka, medve, talán bizony meg is enne, ha látná, hogy egyedül gubbasztok az ágon... Szóval maradhatsz, de tudd meg: télen jobb, mint nyáron! — S így maradt ott a faágon, nem repült el Afrikába e télen sem Áron. V ________________________________/--------------------------------------------------------A gyermekrovat rejtvényeinek megfejtéséért könyvet nyertek: Kovács Gábor (Zsigárd) 37. szám Berek Gábor (Párkány) 38. szám Hátas Szilvia (Vágsellye) 39. szám Tesar Ferenc (Szepsi) 40. szám V _________________________ J A HÉT 27
