A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-13 / 50. szám
NEVELGETÓ Jutalmazni mindig kell, büntetni nem fontos állandóan rény lánnyal vagy elvált asszonnyal, aki hozzám költözne falusi lakásomba, és hűséges társam lenne. Gyermek nem akadály. Jelige: GA, DS előnyben A Hét 91/625 22/168 szőke hajú, zöld szemű, teltkarcsú, középiskolai végzettségű, vidám természetű, elvált fiatalasszony, 2 éves kislányával, ezúton szeretne megismerkedni kb. 180 cm magas, erősebb testalkatú, vidám természetű, független, ápolt fiatalemberrel 26—32 éves korig, aki nem rabja az alkoholnak, és komolyan is tudja venni az életet. Személyében szeretnék egy megértő, szerető társra és jó nevelőapára találni. Jelige: Igazi család, igazi boldogság A Hét 91/626 30 éves, 178/85 csendes természetű legényember vagyok. Szeretem a természetet, a zenét. Szabadidőmben szívesen olvasok és sportolok. Ezúton szeretnék megismerkedni hozzám hasonló beállítottságú, karcsú lánnyal vagy elvált asszonnyal, közös szimpátia esetén házasság céljából. Kérem csak olyanok jelentkezzenek, akik a hirdetést ósaz ismerkedést komolyan gondolják. Én minden levélre válaszolok. A KN és DS járásiak előnyben. Jelige: Bízom a jövőben A Hét 91/627 25 éves, barna, falusi legény vagyok, katolikus-keresztény vallású. Hasonló, vallásos hajadon levelét várom 23 éves korig. LV—NZ járásiak előnyben. Jelige: Karácsonyi ajándék A Hét 91/628 24/190 barna hajú, zöld szemű elektromérnök, szeretne megismerkedni természetet, utazást kedvelő szolid, nem dohányzó lánnyal. Jelige: Magányos farkas A Hét 91/629 Ha egyedül vagy, és fáj a magány, fogjuk meg egymás kezét. Üzeni: 39/165/58 világosbarna hajú, karcsú, fiatalosnak tartott elvált hölgy. Becsületes, őszinte, magas, barna férjet keresek 48 éves korig. Jelige: Mi ketten A Hét 91/630 23 éves, 165 cm magas szőkésbarna hajú férfi vagyok. Keresem azt a lányt vagy asszonyt, aki megosztaná velem a magányt, mert egyedül nagyon szomorú az élet. Jelige: Kettesben szebb a jövő A Hét 91/631 16 éves, 175 cm magas barna hajú és szemű srác vagyok. Szeretnék megismerkedni 15—16 éves lányokkal az Érsekújvári járásból, akik nagyon magányosnak és szomorúnak érzik magukat. Jelige: Minden levélre válaszolok A Hét 91/632 A gyerekeim nevelésében és a pedagógiai gyakorlatomban ebből a helyes és humánus pedagógiai elvből indultam ki. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy az iskolában, otthon a gyermek inkább vezényszavakat, egyszavas parancsoló mondatokat hall, mint kéréseket vagy magyarázatot. Hányszor látni az utcán gyerekét sétáltató fiatal anyukát, aki kifejezetten csúnya lesz, ahogy morcos arccal parancsolgat: "Hogy teszed a lábad!" — "Ne oda menj!" — "Hová nyulkálsz már megint?" Ez a probléma kettős. Egyrészt ez a hangnem kizárja az érzelmi közeledést, eldurvítja az érintkezési formákat. A gyermek társaival ugyanilyen hangnemben fog érintkezni, hiszen ezt tanulja meg. Azonban nemcsak a durva hangnem, a parancsolgatás a gyakori, hanem gyakrabban büntetnek, mint jutalmaznak. A jutalmazott cselekvéseket az ember hajlamos megismételni éppen az újabb jutalom reményében: míg a büntetett cselekvéseket hajlamos nem megismételni, elkerülni. Tehát a gyermek, aki szükségleteinek kielégítésére különböző cselekvéseket, viselkedéseket tervez és visz végbe, szemben találja magát a szülők által jóváhagyott valósággal. Ezt a valóságot a gyermek a szülők jutalmain és büntetésein keresztül ismeri meg. Vagyis mondhatjuk, hogy a nevelés nem más, mint a céltudatosan alkalmazott jutalmak és büntetések összessége. A büntetés szükségszerűen félelemérzéssel jár együtt. Gyakran csodálkozunk, hogy a gyermek az ún. igazságos büntetés után is különösen, megváltozottan viselkedik. Bizonyos embereket elkerül, bizonyos helyekre nem szívesen megy, egyes játékokkal soha többet nem játszik. A gyermek akkor is érzi, szenvedi a büntetéssel járó szükségszerű következményeket, ha tudja a büntetés okát, illetve elismeri a büntetés igazságos voltát. A büntetést kiszabó személynek — szülőnek, nevelőnek — figyelembe kell vennie, hogy a büntetés lelki következményeit befolyásolja a gyermek személyisége, a büntetés mértéke, a büntetés körülményei és a büntető személynek a gyermekkel való kapcsolata is. Tegyük szívünkre a kezünket! Ha visszagondolunk gyermekkorunkra, eszünkbe jut egy-két ilyen emlék: nagyon meg kell gondolni, hogy mikor, miért és milyen mértékben büntessük meg saját gyermekünket vagy iskolában tanítványainkat. Igen sok probléma forrása lehet az ún. halmozott büntetés. Az anya igy szól: "Ejnye, de rendetlen vagy, megint rendetlen és hanyag vagy." Egyik nap eltiltja a TV-nézéstól, másik nap a focitól, olykorolykor meglegyinti vagy komolyabban megveri. A leggyakoribb következménye a sikertelenség érzése. A tartós frusztádós helyzet, vagyis a kudarc ismétlődése ennél is kedvezőtlenebb következményekkel járhat a gyerek számára. Olykor a szülők dicsekszenek egymásnak: "Az ón fiam három napig nem ehet csokoládét, mert rossz volt." Vagy: "Megmondtam a fiamnak, addig szó sem lehet randevúzásról, amíg ki nem javítja osztályzatát." Vagy: "Folyton itt van a haverja, addig be ne tegye a lábát, míg ilyen tomposán, piszkosan jár." Ezek az esetek a gyermekben tartós feszültséget tartanak fenn, indokolatlan, agresszív kitöréseket, vagy éppen visszahúzódást okozhatnak. És most beszéljünk a jutalmazásról. Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy az embernek állandóan szüksége van rá, a jutalom sohasem elég. Elsősorban az ún. szodális jutalmakra van szükség, mint a gyermek simogatása, a gyengédség, a dicséret. Ugyanakkor nem mindegy, kitől származik a jutalom, attól, akit tisztelek, akinek a véleménye fontos számomra, vagy akitől valamilyen szempontból függök vagy ellenséges számomra. Meg kell említeni a halmozott jutalmazást is. Sok családban előfordul, hogy a gyereket gyakran, sőt, állandóan dicsérik. Olyan esetekben is, amikor éppen annyit tett, amennyit el lehet várni tőle. A gyerekben kialakul az a tulajdonság, hogy szinte minden tettéért elvárja a jutalmat, megfigyeli, hogy a felnőtt milyen magatartásformát kíván tőle, és úgy is viselkedik — vagyis a halmozott jutalom kifejleszti a konformizmust. A nevelés szempontjából fontos, hogy a család és az iskola nevelési módszerei, szodális normái megegyezzenek. Egyébként elveszti jelentőségét mindez, ami elsősorban erkölcsileg, etikailag, a humanitás szempontjából fejleszti az embert, a kedvesség, a gyengédség, a megértés, a dicséret, a jó teljesítmény elérésének igénye, a többlet teljesítmény tisztelete, a tudás, a műveltség előtérbe helyezése. A szodális jutalom mellett igen elterjedt a tárgyi jutalom adása, valami kedves, kívánt, többnyire várt érték jutalomként történő ajándékozása. Ez ugyanis kétértelmű dolog. Mást jelent jutalmazni és mást jelent ajándékozni. Az ajándékozás érdek nélküli, önzetlen, ellenszolgáltatást nem kívánó cselekvés: a szeretet, a hála, a megbecsülés kifejezése. A gyerekek ma többnyire akkor kapnak "ajándékot", amikor a szülő valamilyen cselekedetüket, viselkedésüket akarja megjutalmazni, vagy névnap, születésnap, karácsony alkalmával. Ezt szakkifejezéssel pozitív megerősítésnek nevezzük. Ebben az esetben a gyereknél örömszerző állapot jön létre, s örömet itt tárgyi jutalom vált ki. Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona A HÉT 23
