A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-13 / 50. szám
Repül a mórtégla “ Hodos, 1829—1830 A dióspatonyi egyház- és oktatásügy történetét célzó kutatásaim során bukkantam arra a református egyházmegyei közgyűlési jegyzőkönyvre, mely az itt ismertetésre váró hodosi felekezeti ütközések egyikét rögzítette. 1830. november 23-án látogatott Hódosra Karika Pál apácaszakállasi és Vógh Mihály mocsi prédikátor, hogy a soros Canonica Visitatio keretében az anyaegyház és a filiák állapotát fölmérje, s protocollumban tegyen jelentést róla a Komáromi Ref. Egyházmegye közgyűlésének. A lelkész Nyikos József voJt, a hívek gyermekeit pedig rektoruk, a ragyogó Váli (Vályi) Ferenc távozása után Hetesi János pápai syntaxista, pedagógiai gyakorlaton levő felsős diák oktatta fényesen. "Nyári oskola és Őszi Examen rendessen van. Olvasás — írás — Vallás — História — Számvetés, a’ milyet tsak kívánni lehet. A’ Conjugisták bámulásra méltó promtitudoval (készséggel) resolváltak (feleltek). 1ső Classis Cum Eminentia" — értékelték a praeceptor (segédtanító) munkáját nagy elismeréssel a vizitátor atyák. Ez a teljesítménye azért is figyelmet érdemel, mert a fiatalembernek 71 fiúval és 30 leánnyal, tehát 101 iskolás gyermekkel kellett naplónként megbirkóznia a filiák kálvinista népességével 1190 lelket számláló gyülekezetből. Hodoson 447, Nagyabonyban 315, Sikabonyban 69, Kisudvarnokon 37, Szerdahelyen 43, a három alsó Patonyban 219 református lelket mutatott ki a gondos jegyzőkönyvi táblázat; ebből 42 volt közrendű (jobbágy), a többi a nemesi rend tagjaként mint bérlő (árendás) illeszkedett a pozsonyi várbirtok, a Pálffyszeniorátus gazdasági szerkezetébe. A hodosiak, nagy- és sikabonyiak, valamint a kisudvarnokiak a közbirtokos nemesek számát szaporították. Az egyházlátogatási jegyzőkönyv 3. pontja így értékeli az egyházközség állapotát: "MatricuIák, Számadások, protocollumok igen jó rendben találtattak. Himlő oltás rendessen van. Halott vizsgálók valamelyik presbyter. Az Innepek ki hirdethetnek." — Csupa érdekes megállapítás ez, főleg ami a himlőoltást illeti; ezen a kérdésen a pusztító járványokat megelőzendő mind a világi, mind az egyházi hatóságok rajta tartották a szemüket. Ezekután következik az, amiről esetünkben szó lesz: "A' Temető mindeddig közös volt Hodoson a’ Ro. Catholikusokkal minden megkülönböztetés nélkül, ki ki 12 A HÉT szerteszéjjel, és oda temetkezvén, a’ hova tetszett. De mivel most nagy Keresztet akarnak a’ Temetőbe fel állítani a’ Catholikusok, az Elöljáróknak kérdésére: hogy azon esetben mi tévők légyenek? azt tanácsolta a Canon. Visitatio: hogy ha a’ másik fél ezen szándékával fel hagyni tellyességgel nem akarna, a’ botránkozásnak és botránkoztatásnak eltávolittatására, legjobb leszsz a’ mostani Temetőt, vagy két felé választani, és meg külömböztetni, vagy ha az jó módjával nem lehetne, egyik vagy másik felekezetnek részére, egészszen más héjén (!) ujj temetőt ki jelelni." Nem sokkal dunántúli, Pápa városában folyt egyházkerületi levéltári kutatásaimat követőleg a Pozsony megyei Levéltárban ütöttem tanyát, s az első, 1831. évi kolerajárvány jegyzőkönyvi anyagát nyomozva figyeltem föl egy megyei közgyűlés tárgysorozati pontjára, melyből a fönti probléma is rám köszönt: a jegyzőkönyv 485—1973. pontja szerint "Bizonyos Hodosi Ifjú által a Szent Ferencz rendjéből misés Barátnak midőn mint Lelki Pásztor beteghez a szentséggel Kotsin vitetett mór téglával lett megdobattatása és a ’ Hodosi Temetőben a' Katholikusok részéről felállítandó Kereszt a’ N. Szom bat hi Kerületi Szent Szék helytartójának kívánságára teendő vizsgálat végett meg bízott Ki Küldöttségnek tudósittása — Már ez előtt felvétetvén, az a tisztelt Helytartó Úrnak elküldetett. Az ügy tehát nemcsak a két felekezet hierarchiáját, hanem a megyei urakat is megmozgatta, s mindenféle protocollumokban nyoma maradt. Lám, lám... Hódossal a vármegyének más gondja is támadt. A Szt. Mihály havának (szeptembernek) első napjára összehívott közgyűlés 1367. tárgysorozati pontja az óv jegyzőkönyv-kódexének 998. oldalán így tudósít: "Szardíniái Király Huszár Ezred Depójának Elöljárósága két Huszár szökevényeknek azon vallása iránt, hogy az ehhségtül nyomattatván, élelemért egy Karabént, egy pisztolt, és két köpenyeget a’ Hodosi pásztornak adták, ezt kérdőre venni, 's e dolog kimenetelérűl magát tudósítatni kívánván —" Vermes Vince szolgabírót küldték a hodosi határba, hogy a fegyvereket s a két köpenyt a pásztortól elkobozza s a pozsonyi hadkiegészítő fegyverraktárába szállítsa. Úgy véltem, hogy az ügy aktáit a nagyszombati r. kát. püspökség levéltárában kell majd keresnem, amikor nagy könnyebbségemre dr. Balogh Ádám levéltáros regesztáiban lapozgatva, a megyei levéltár törvényszéki iratai közt rájuk találtam. A vaskos iratcsomóból ezúttal sem csak a boldogtalan felekezeti patvarkodás körülményeire vetül éles fény, hanem az akkori falu életének színes képei is elénk rajzolódnak. Vöröss József vásárúti plábánosesperes 1829. dec. 14-ón jelentette rövid latin nyelvű levelében Jordánszky Elek prépostnak, a nagyszombati püspökség helynökének, hogy hír szerint a közelmúltban a ferencrendi Aloysius testvért, míg a megyei bába kíséretében egy vajúdó hodosi asszonynak az áldozati szentséget vitte, egy ismeretlen személy mórtéglával (vályoggal) megdobta volna, bár a dobás végül is célt tévesztett, s a bábát találta volna el. Az esperes várta a nagyabonyi plébános helyszíni beszámolóját. Sebők József plébános, aki 1811 -tői 1858-ban bekövetkezett haláláig szolgált Nagyabonyban, s az ottani templom kertjében pihen ma is látható sírköve alatt, 1830. január 26-án kelt levelében írja le, szintén latinul, amit egy pár napja, 18—19-én lefolytatott magánvizsgálat során az esetről megtudhatott. Egy Karácsony Gergely nevű hodosi nemes adta neki elő, hogy miután ő, a lelkész az első adventi roráte (hajnali mise) eléneklése után betegségét gyógyítandó Pozsonyba utazott, advent negyedik napján (dec. 2-án) Csömör Péter hodosi katolikus nemes hitvese vajúdni kezdett, s miután súlyos görcseiből ítélve életveszélyes szülés várt rá, férje és rokonai a megyei bábáért s az őt — Sebők plébános uramat — helyettesítő ferences atyáért küldtek egy kétlovas szekeret. A sególyhozók az első hodosi házak közt robogtak az estében, amikor egy kis ház elől fagyos mórtéglatöredók csapódott az asszony karjának, minekutána egy eddig földerítetlen személyazonosságé ifjú így rikkantott volna föl: "Ehol viszik a papotl" Ebben a faluszéli házikóban lenolajprés működik, írja jelentésében a közben gyógyultan hazatért Sebők plébános úr. A vizsgálódás szűk, majd tágabb körökben folytatódott. (Folytatjuk)
