A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-06 / 49. szám
Azon a keddi napon, reggel kilenc órakor a chrudimi városi hivatal anyakönyvi részlegén egy huszonhárom éves nő új születési anyakönyvi kivonatot állíttatott ki, mert a férje állítólag elvesztette az előzőt. Természetesen az esetről a Hradec Králové-i rendőrség jelentést kapott. Utóbb kiderült, az iratra azért volt szükség, hogy a nő lássa, hogyan kell kitölteni, és persze a legfontosabb volt számára a pecsét és az anyakönyvvezető aláírása. Tizenegy órakor egy férfi jelentkezett a hivatalban egy gyermek anyakönyvi kivonatával. A harminchárom éves Jana Adrýsková anyakönyvvezetőnek már első pillantásra feltűnt, hogy az iraton a gyermek személyi száma értelmetlen, az aláírás és a pecsét pedig hamisított. Azt mondta tehát, szeretné látni a gyermeket. Amikor a munkatársával együtt délután fél kettőkor elmentek a férfi lakására, a család éppen indulni készült a gyermekkel együtt a rendőrségre. 'Megtaláltuk a fiát' — kiabálták a chrudimi rendőrök Dana Kopeckának a telefonba. A nyomozók egyike azonnal indult vele Chrudimba. Az édesanya életében ezek voltak a leghosszabb percek. Csak akkor nyugodott meg, amikor magához ölette a kisfiát. A gyermekorvos teljesen egészségesnek találta, elrablója, a huszonhárom éves egészségügyi nővér megfelelően gondozta. Az újságok azt is hírül adták, hogy az elkövető már kétszer várt gyermeket. Az első terhességnél ikrek lettek volna. Azt, hogy a második esetben ún. pszichikai terhességről volt-e szó, még vizsgálják. Mindenesetre ezúttal kitűnően eljátszotta, hogy fia született. A szülészet helyett egy diákszállón tartózkodott, majd otthon azt mondta: Tomáš beteg, még nem hozhattam haza." Szeptember 6-án a férjével együtt érkezett a szülészetre. Azzal a hazugsággal ment vissza az autóhoz, hogy még egy ideig várni kell. Nem tudta, mitévő legyen. Elindult a városközpontba Amikor a csemegebott előtt meglátta a babakocsit a csecsemővel, úgy döntött, elrabolja. A kocsival két utcával távolabb bement egy házba, ahol az első emeleten betette a csecsemőt a táskájába, és visszasétált a közeli kórházhoz. Úgy tett, mintha a kórházból lépne ki. A férje egész délután az autóban várta. Chrudimban senki nem gyanúsította. Az apósának és a férjének is csak jóval később tűnt fel, miért van annyi baj a gyermek iratai körül. A férj végül követette tőle a gyermek anyakönyvi kivonatát. Az anyakönyvvezető Jana Andrýsková kedvesen elhárította a hős szerepét, és nem fogadta el az Ostramo cég ötszázezer koronáját sem. Egyesek viszont — biztos forrásokra hivatkozva — már az első napon azt suttogták, hogy ötmillió korona ütötte a markát. Véletlenül fogták el a gyermekrablót? A nyomozók tizenöt perccel azután érkeztek az elkövető lakására, hogy azok elindultak a chrudimi rendőrségre. A számítógép segítségével tehát jó nyomon voltak, mindenképpen elkapták volna a gyermekrablót... Happy end Október harmadikán, délután ötkor csak úgy durrogtak a pezsgőspalackok. A Kopecký házaspár Tadeášsal és a nagyszülőkkel eljöttek a hradeci rendőrségre, hogy a nyomozókkal együtt koccintsanak a nyomozás sikeres befejezésére A Mladý svét alapján feldolgozta: Tóth Edit SZABADIDŐ Pálszegi Tibor Adriai Minden évben az Adriai-tengernél nyaralok. Gondolatban. Ugyanis a nyaralásnak ez a legolcsóbb formája. Érdekes megfigyelni, hogy ha gondolatban utazunk a Föld bármelyik pontjára, akár az egész családdal is, akkor nem kell magunkkal konzervet vinni. Ha azonban az úticól mondjuk csak Ausztria és bár csak egyedül utazunk, de a valóságban, akkor konzervet vinni kötelező. Az Adriánál a valóságban most ősszel voltam először. Egyedül, család nélkül, mert a családból csak én eszem konzervet — a többieknek az életben maradás fontosabb. Az utazási iroda ajánlatából a legolcsóbb, utolsó terminust választottam. Az indulás napján nálunk rendesen havazott, az osztrák Alpokban még rendesebben. Buszunk párszor elakadt a hóban. Kétszer bernáthegyi kutyák szabadítottak ki bennünket, azután inkább már nem vettük igénybe segítségüket. Már nem volt kedvünk találkozni ezekkel az óriási részeg kutyákkal, amelyek szivmelegítőként rossz minőségű rummal és gyenge pornóirodalommal traktáltak bennünket. Nem messze Velencétől megláttuk a tengert. A tengeren dólies temperamentummal olaszok korcsolyáztak. Szomorúan raktam vissza fürdőnadrágomat hátizsákomba, egészen a székelykáposzta alá. Olasz idegenvezetőnk rövid keresés után a hotel kulcsát a lábtörlő alatt találta meg. Bent a hotelban kiderült, hogy régen szellőztettek. Éppen az elégtelen szellőztetéssel magyaráztuk bizonyos titokzatos négylábúak szaladgálását a félhomályos hallban. Útitársunk — egy tapasztalt halász Besztercebányáról — megfogott közülük egyet. Megmagyarázta, hogy a zsákmány nem más, mint az igen ritka patkányo-italiáno. E ritka állat fényképezése után az idegenvezetőnk isutazás mertette az újabb turistaattrakció lényegét. A villanyáram és csapvíz helyett a hotelban csak a közép-európai népekre jellemző találékonyságunkat használhatjuk. A "túlélés próbája" keretén belül olasz idegenvezetőnk gondosan bezárta kívülről a szálloda bejáratát. Ekkor mutatkozott meg, mire képesek a szlovákiaiak. Dunaszerdahelyi önkéntes tűzoltók egy csoportja a bejárati hall sarkában tüzet rakott. A máglya fényénél fedeztük fel szobáinkat, a tűzön konzerveket melegítettünk, megfürödni és friss vizet szerezni az olasz tűzoltók profi beavatkozása alatt sikerült. Reggel, az idegenvezető érkezésével megkezdődött az adriai vénasszonyok nyarát felkereső utazásunk második, egyben utolsó napja. A buszunkhoz vezető rövid, de annál rémségesebb túránk alatt megismertünk és lefényképeztünk egy hurrikánt. Az egyperces csend után, melyet társasutazásunk elfújt része emlékének szenteltünk, az idegenvezető ismertette az utolsó programpontot: delfináriumi látogatás következett. Fölcsillant a remény, hogy élve hazajutunk. Egy kózsmárki akvarista megmagyarázta, hogy a delfinek nem halak, hanem végtag nélküli intellektueller És valóban. A delfináriumban a száraz medence közepén egy széken frakkba öltözött delfin ült. Jó szlováksággal elmesélte gyerekkori élményeit, melyet Monaco vizeiben és kaszinóiban töltött. Bocsánatot kért a delfinárium többi dolgozójának nevében. A delfinek a téli hónapokat egy kaliforniai számítógép-tanfolyamon töltik. Hazafelé még megálltunk bevásárolni egy nagyáruházban. Itt láttuk, hogy az olaszok konzervet csak kutyáknak és macskáknak gyártanak. Büszkeség töltött el bennünket. Fejlett élelmiszeriparunk az olaszok előtt jár. Már évek óta kísérletezik a konzervek emberekre kifejtett hatásával. A HÉT 31
