A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-06 / 49. szám
FOLYTATÁSOS RAGÉNY A Zerge-hegyen tett séta és az azt követő bográcsgulyásos ebéd óta Éva nem találkozott Gézával. Nem állapodtak meg semmiben, de az asszony tudta, vagy inkább érezte, hogy amint csak teheti, a férfi jelentkezni fog. Mielőtt Géza külföldre utazott, felhívta, de nem búcsúzott. Hangja tele volt optimista derűvel. A hétköznapok ugyanúgy múltak, mint eddig. A maguk szürke egyhangúságukban rohantak, egyik nap a másik után. Alig ocsúdott fel Éva hétfőn a szombat-vasárnapi házimunka rabságából, már megint péntek volt. Amióta a telefonközpontban dolgozott, az sem tette változatosabbá a hétvégeket, ami régen, hogy időnként elugrottak Zsófival a somorjai nagymamához, mert ezek az anyjánál tett látogatások már nem kötődtek szigorúan a szombat-vasárnapokhoz. Zsófi, hogy harmadikos lett, ritkán ért rá, s Éva inkább hétközben utazott az anyjához, legtöbbször rögtön az éjszakai szolgálat után. Legutóbbi somorjai látogatásakor volt egy kellemetlen beszélgetése az anyjával. Mint kisült, Zsoltot soron következő kalandja Somorjához kötötte. Éva már az anyjához menet, az autóbuszban értesült erről, mert akaratlanul fültanúja lett egy beszélgetésnek. A mögötte levő ülésen két asszony ült, akik — bár ismerték — nem vették észre a később felszálló, és Somorjáig előttük ülő Évát, annyira belemerültek beszélgetésük témájába. Az éjszakai ügyelet után Éva gyalog ment az autóbuszállomásig — legalább kiszellőzteti a fejét. Sietett, sőt, időnként futott, mert az volt az érzése, hogy nem éri el a hót harmincötös buszt. Megkönnyebbülten lassított egy kicsit, amikor messziről meglátta, hogy még sorba állnak a peronon. Jegyet váltott a sofőrnél, és nagyot szusszanva helyet foglalt a legközelebb eső ülésen. Az utasok halk, duruzsoló beszéde és a motorzúgás a trolibuszt juttatta eszébe, amikor Gézával töltötte a délelőttjét. Most, hogy visszagondolt rá, ugyanaz a delejes érzés járta át tetőtől talpig, ami akkor, 18 A HÉT a férfi érintésére. Vajon ez szerelem, vagy csak testi kívánság?! Már egy éve képtelen eltűrni Zsolt közeledését. Pedig ő is csak hús-vér ember, érzelmekkel és gerjedelmekkel megvertmegáldott. Zsolton kívül sohasem volt dolga férfival, sőt, még csak nem is csókolózott soha senki mással, akármilyen furcsán hangzik ez manapság. Gyerekkorában csupa romantikus regényt olvasott, csak úgy falta a könyveket, válogatás nélkül, egyiket a másik után. Később, nagylányként is úgy képzelte el — nyilván az olvasottak alapján —, hogy csak azt fogja megcsókolni, annak adja oda magát, akibe őrülten szerelmes lesz. És Zsoltig nem akadt ilyen. Aztán Zsolt meg a gyerekek teljesen betöltötték az életét. Soha eszébe sem jutott, milyen lenne, ha más férfi simogatná, csókolná vagy ölelné. Most, ez a Géza keltette érzés teljesen váratlanul érte. Szeretett volna tisztába jönni önmagával. A férfi mindig, amióta csak ismerte, kedves és udvarias volt hozzá. Éva szívesen beszélgetett vele, ha társaságban hébe-hóba összefutottak, vagy ha a férfi nagy ritkán felugrott hozzájuk. Figyelmes és készséges volt, s az asszonynak az volt az érzése, hogy a hosszú ismeretség ellenére kínosan betartja a három lépés távolságot. Sohasem bizalmaskodott vagy élcelődött vele, ahogyan sokszor Zsiga tette. Igaz, előfordult, hogy a férfi hosszabban rajta felejtette tekintetét, de Évának ez fel sem tűnt, mert sok férfinak megakadt rajta a szeme. — Tíz vagy tizenkét évvel fiatalabb Szűcsnél — jutott el Éva tudatáig a háta mögött már jó ideje sutyorgó női hang. A másik, mélyebb árnyalatú hang tulajdonosa enyhe rosszmájúsággal jegyezte meg: — Az öregedő pasasok mind azt hiszik, hogy megfiatalodnak a jóval fiatalabb szeretőtől. A sutyorgó szinte kárörvendő elégtétellel nyugtázta: — Szegény Kováts tanító néni! Ő maga mondta a szomszédasszonyáSZERDAHELYI TAMÁS nak, hogy hiába beszólt annak idején a lányának, az bizony nem hallgatott rá. Éva rémülten hunyta le a szemét: ezek az ő anyjáról beszélnekl És Zsoltról? Hátradőlt az ülésen, fejét egészen a támlához szorította. Igyekezett minden suttogva ejtett szót meghallani. — Azt mondják, telebeszélte a tanító néni vejónek a fejét, hogy már évek óta imádja és csodálja, nem tud nélküle élni. Az meg, a marhája, elhiszi. — Ki az a nő? — Te is ismered. A tanácsnál volt hivatalvezető, tudod, a ... — a nevet Éva nem értette, mert egy kamion húzott el mellettük. — Nahát! Még ilyetl Az a fehórmájú rafinált kis tyúk? Hiszen azt csak az nem dugta meg, aki nem akarta! Az ura is azért vált el tőle, mert futott az minden nadrág után, főleg ha befolyásos ember hordta. A két gyerekével sem törődött, mindig el-eltünedezett, hol iskolázásra, hol tanfolyamra. Hát miféle anya az olyan, akinek a gyerekét a férjnek ítéli a bíróság?! — Azt beszélik, hogy ez a Szűcs is csak azért kell neki, mert külföldre megy dolgozni. A mi aranyosunkat pedig a külföld meg a valuta mindig is vonzotta. — És az a Szűcs elvinnó külföldre ezt a ribancot? — Persze. Még büszkélkedik is vele, hogy őt még nő sohasem szerette így— No, amilyen élelmes kis rüfke ez, biztosan behúzza a pasast a csőbe! — És ha majd észhez tér a marhája, akkor már késő lesz. — Hát a felesége, mármint a tanító néni lánya, az mit szól hozzá? — Fene tudja! Biztosan annak is van valakije. Hiszen tudod, hogy megy ez manapság... Éva megkönnyebbült, amikor a busz bekanyarodott a somorjai autóbuszállomásra. A háta mögött ülő két fiatalasszony nevetgélve szállt le az első
