A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-29 / 48. szám
SZABADIDŐ reskedóst vesznek, mérnökök javító vállalatot nyitnak, művészek vállalkozásokkal bűvölnék a pénzt, mint dervis a kobrátl Szupermarketek nyílnak — kicsiben! Olyan üzletek, ahol fuszeklitől kezdve WC- csészéig és mikroelemtől gőzhengerig minden kapható. Négyszer négy méter belterületű nagyáruházak, lyukszerű pincepavilonok. S mindez azért, mert mind nehezebb megszerezni, miután egyre kevesebb a pénz! De ez is relatív, mert azért van! Mármint pénz. A kérdést inkább így ajánlatos feltenni: kinek? (Kinek van?) Éhkopp Lojzi méltán emlegeti Einstein elméletét! Cselényi László is megmondta már a hatvanas években, hogy csak a relativitásban hisz, semmi másban! Tehát a pénz új mozgástörvényei, korszerű szokásai, melyek szerint összpontosul?! Ki lehet ma boldog birtokosa? Kit szeret, kinél fiadzik, vagy mint a nép mondja: kit vet fel, ki házához áll, ki nem lopja, vagy kinek folyik ki az ujja között??? Minden jel szerint első helyen áll az üzletember vagy előnyösebb társadalmi kifejezéssel élve: a vállalkozó! A régi rendszerben a vállalkozó csempészett, feketézett, árdrágított, hamisan mért vagy valutával üzérkedett. Állandó veszélyben bűvölte a pénzt, ha lebukik, ülni fog. A demokratikus piacgazdálkodásban a vállalkozó látványosan terebélyesedik és kivirul. Kockázata kevesebb, mert ő a társadalmi prosperitás fontos eleme! A hatalom szereti, a törvény védi, a közvélemény kezdi irigyelni. Gyökeret ver a társadalom televényében, tdlasodik. A növekvő válság közepette nyugati kocsit vásárol. Csődök idején üzletet nyit, pénzinségben befektet. Cégtábláját aranyozza, külföldi kapcsolatai melegek és termékenyek. Nemrégen jelentette ki egy felelős politikus, hogy nem ad neki néhány hónapot s köztársaságunkban százezer milliomos él! Ez már igen! Növekvő nyomorban százezer milliomos, ez már döfi! Mennyi egy millió, ki látott már?! A másik pénzes típus — a politikus! Miniszter, képviselő, pártvezér. Főtitkár, elnök, bizottsági tag. Szakértő, államjogász, mítingszervező. Propagandista, röplapkészítő, hordószónok. Éhsógsztrájkoló, transzparensvivő, füttymester. Hurrázó, fújózó és kortes főkolompos. Nem mindannyian egyformák, de egészében a pénz közelében munkálkodnak. Nem kerüli el őket dacosan! S ez nem véletlen! Felelős államférfiak állítják, hogy a politikai pártok és mozgalmak állami támogatását az általános pénzfogyatkozás közepette is biztosítani kell! A képviselők is előre látták a fejleményeket. Jó érzékkel úgy határozták meg saját fizetésüket, hogy — ínséges időkben — jusson is, maradjon isi Helyes! Az állam hitele és tekintélye megköveteli, hogy képviselőinek, a hatalom letéteményeseinek ne legyenek pénzgondjaik. Ez mindnyájunk érdeke, például az erőteljes és gondtalan, tehát tárgyalóképes parlament. Egy államelnök nem élhet mínuszban! A miniszter nem mehet így haza: Anyja, ma nem volt fizetés! A képviselő nem kuncsoroghat a béréért, mert megdühödik és nem képvisel senkit! (Esetleg saját magát!) Egy szóvivő sem maradhat pénz nélkül, mert eláll a szava, megnémull Ül a sajtótájékoztatón az újságírók előtt, magnetofonokkal böködik őt és filmezik, s ő hápog, fuldoklik, de egy hang nem jön ki a torkán. Botrány, a társadalom szégyene! A helyzet tehát relatív, de nem reménytelen! Sajnos, a szorongás korbetegség s a nyugtalanság vírusai ismeretlenek, mint az AIDS okozói. A holnap képe inkább borús, mint derűs, inkább komor, mint vidám. Schopenhauernek is kár volt feltalálnia a pesszimizmust! Einstein elmélete még az atommagra és az űrviszonyokra is érvényes. Mit akar akkor az ember? Mi lesz, ha a politikusok pénze is relativizálódik, kevésnek bizonyul? Megáll az élet, veszélybe kerül a lót! Nem, ennek nem szabad bekövetkezni! A termelés csökkenhet, a tudományos kutatás leállhat, a művészi alkotás halódhat! Ám a parlamenti tanácskozás nem szűnhet meg, vitatkozó képviselők nélkül nincs parlamenti demokrácia, sem pluralista rendszer. Olyan abszolút elméletet kell feltalálni, amely hatálytalanítja a relativizmust! (Elárulhatjuk, hogy Éhkopp Lojzi egy nagyobb poémán dolgozik, amely élettörvénnyó kívánja tenni az abszolútumot, hogy általa megállítsa a — elsősorban saját — pénz fogyását. Lojzi tehát már dolgozik, példája követendői) Mert különben a teljes káosznak nézünk elébe, a politikai zűrzavarnak és társadalmi csődnek. Mert akkor nem marad más hátra, a milliomosoknak kell majd politizálni! Miután már csak nekik lesz pénzük. Ez azonban határhelyzet, minimum és maximum abszolút kiteljesedése. Meg kell mondanunk, hogy Éhkopp Lojzit nem is nagyon érdekli, mert addig éhen hall Ha elfogy a pénz... Duba Gyula A tünemény Az ünnepek alatti rohanásban összeütközött két személykocsi. A harmadik már nem tudott lefékezni, így beléjük rohant. A lángok közül nehezen mentették ki a még élő sebesültet. Futott a szirénázó autó az eszméletlen sebesülttel a neonfényes kórházba. Az égési sebek osztályán a sok orvos hangtalan erőfeszítéssel adta kézről kézre a hűsítő balzsamot és a gázt. A transzfúziós készüléket is bekapcsolták, csepegett az érbe a mentő vér. A plasztikai műtét után tolókocsira fektették a gézzel bepólyázott sebesültet, és betolták a 221-es kórterembe. Júlia nővér a beteg mellé ült, és figyelte a készüléken a szívverést. Az ügyeletes orvos is bejött, kétszer ellenőrizte a pulzust. így múlt el az első kritikus éjszaka. Három nap és három éjszaka élet és halál között feküdt Rapkay Zoltán mérnök. Mikor kinyitotta a szemét, Júlia nővért pillantotta meg az ágya mellett. Szólni akart, de torka száraz és hólyagos volt. Júlia nővér egy lapra írta, nem szabad szólnia, csak mozdulatlanul feküdnie. Próbált visszaidézni mindent, de csak az ütközésre emlékezett. A viziten a professzor további transzfúziót rendelt el, és megelégedetten nézett Júliára. A tizenharmadik hót után Rapkay talpra állt. Először mankón, majd bottal járt. Júlia kísérgette, éber szemmel vigyázott rá. Ezek a rövid séták varázserővel hatottak további napjaira, a néhány perc csendje kedélyükre. Összefonták szívüket. Eljött a nap, amikor végleg levették a gézt Rapkay arcáról, és férfias nagy barna szeme találkozhatott Júlia ibolyakék szemével. Úgy érezte, megtalálta azt a lányt, akire mindig vágyott: az önfeláldozó női eszményt. Megfogta Júlia kezét: Arra kérem, kéz a kézben járjuk együtt a további életet. Magához vonta Júliát, és megcsókolta. Az esküvőn ott voltak a nővérek és az orvosok is. Júlia vékony, karcsú alakja a dús fátylak között olyan volt, mint egy szépséges tündér. Az orvosok egymásra néztek. Az egyik megjegyezte: és mi ezt a tüneményt nem vettük ószrel Zsenyei P. Jolán A HÉT 31
