A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-29 / 48. szám
MINERVA A homoszexualitás és az agy A számtalan biológiai (anatómiai, élettani stb.) vizsgálat ellenére sem tudjuk pontosan, hogy miért vonzódik az emberek java része az ellenkező nemű nemi társhoz, s miért lesz némelyekből homo-, illetőleg biszexuális személy, azaz olyan, aki a saját, illetőleg a mindkét nembelieket kedveli. Néhány héttel ezelőtt egyenest bombaként robbant az a bejelentés, hogy a köztiagynak a szexuális magatartásban fontos szerepű (hipotalamusznak nevezett) részéban van az a sejttani különbség, amely — állítólag — a férfiak homoszexualitásával összefüggésbe hozható. Az egyesült államokbeli San Diegó-i Salk Biológiai Intézetben dolgozó S. LeVay — aki maga is homoszexuális — emberi agyak boncolása során figyelt fel arra, hogy a hipotalamusz elülső részében levő bizonyos magok (idegsejtcsoportok) nagysága alapján a homoszexuális férfiak agya jobban hasonlít a nőkéhez, mint az ellenkező nemű nemi társhoz vonzódó (heteroszexuális) férfiakéhoz. Az itt levő négy mag (ezeket angol nevük kezdőbetűivel INAH-nak nevezik) bizonyítottan részt vesz a nemi magatartás szabályozásában. Minthogy a régebbi vizsgálatokból már ismert volt, hogy a 2-es és a 3-as mag nagyobb a férfiakban, mint a nőkben, ennek alapján LeVay arra gondolt: alighanem ezekkel az idegsejtcsoportokkal kapcsolatos a férfias (azaz a nő iránt megnyilvánuló) nemi orientáció is. Negyvenegy agy tüzetes vizsgálata során kiderült, hogy a tizenkilenc (egyébként AIDS-ben elhunyt) homoszexuális férfi és a hat nő hipotalamuszának INAH-3 része körülbelül egyforma nagyságú volt, míg a tizenhat heteroszexuális férfi agyának ugyanaz a része (függetlenül attól, hogy AIDS-ben vagy más betegségben haltak-e meg) átlagosan kótszer-háromszor nagyobb volt. Habár sok kutató megjegyezte, hogy az összehasonlítást nem tartják helyénvalónak, hiszen a vizsgálatban részt vevő összes homoszexuális férfi AIDS- ben hunyt el, márpedig ez a betegség köztudomásúan megtámadja vagy megtámadhatja az agyat is, következésképp ennek a rovására is írható, hocjy az említett agyi magjuk kisebb a kelleténél. LeVay azt felelte erre: kétll, hogy az AIDS lenne felelős az általa fölfedezett szerkezeti változásért, hiszen akkor a miatta elhalálozott heteroszexuális férfiak hipotalamuszában is kisebb kellene legyen az INAH-3, márpedig ilyen változás bennük nem következik be. Az ő agyukban a nem AIDS-es heteroszexuális férfiakéval azonos nagyságú INAH-3 volt megfigyelhető. Hormonokon múlna? Már az elmondottakból sejthető, hogy Le- 20 A HÉT Vay bejelentésével kapcsolatban megoszlik a kutatók véleménye. ’Az elsőéves biológus hallgatóim már többet tudnak annál, hogy hitelt adjanak egy ilyen eredménynek" — mondta A. Fausto-Sterling professzor, a Rhode lsland-i Brown Egyetem orvostudományi tanszékének vezetője. Mások ugyanakkor bizakodóan nyilatkoztak az új felismerésről. "Van benne fantázia — állította L Allen, a Kalifornia Egyetem ideganatómusa —, hiszen a férfiak szexuális magatartásában fontos szerepű INAH-ban tapasztalt különbség megfelel a várakozásoknak." LeVay kutatásairól azt is érdemes megjegyezni, hogy nem előzmény nélküliek. Tavaly már beszámolt egy holland kutatócsoport arról, hogy a homo- és a heteroszexuális férfiak hipotalamusza között némi különbség van. Azt találták, hogy az utóbbiak agyának bizonyos részén több idegsejt van, mint a homoszexuális férfiakéban. Ebből azonban nem vonták le azt a következtetést hogy ez lenne a homoszexualitás oka. ügy vélték, hogy az agynak ez a része inkább a napi ritmus szabályozásáért és nem a nemi magatartásért felelős. Mások a jobb- és balkezességet hozták kapcsolatba ezzel az agyszerkezeti és -működési különbséggel. A hamiltoni McMaster Egyetem pszichiáter professzora, S. Witelson ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy a hipotalamusz megfelelő részén levő idegsejtek által termelt hormonszerű anyagok igenis részt vesznek a nemi irányultság meghatározásában. Ha ezekből sok képződik, akkor nagy valószínűséggel lesz a férfi heteroszexuális, míg a viszonylagos hormonszegónysóg a homoszexuális magatartás kialakulásának kedvez. Természet kontra nevelés Az állatkísérletek elég meggyőzően sugallják a hormonoknak a nemi irányultságban játszott szerepét. Az újszülött patkányokkal végzett kísérletek során R. Gorski, a Kalifornia Egyetem neuroendokrinológusa (az idegrendszeri hormonokkal foglalkozó kutatója) azt tapasztalta, hogy a természet (azaz a hormonális szint) nyomosabban játszik közre a nemi orientáció és magatartás meghatározásában, mint a nevelés. Minthogy a hím patkányoknak sok fórfihormonra (tesztoszteronra) van szükségük életük korai szakaszában a rendes nemi irányultság kialakulásához, ha az állatokat közvetlenül világra jöttük után ivartalanítják (kasztrálják), a nőstényekhez hasonló magatartásává válnak: a nemi aktus során behorpasztják a hátukat, farkukat félrehajtják és a nőstényhez hasonló módon fogadják azt, ha a hím rájuk akar mászni. Amikor a kasztrált állatokba rendszeresen tesztoszteront fecskendezett Gorski, az állatoknak visszatért "férfiasságuk". De csak akkor, ha a kasztrálásra és a hormonális kezelés elkezdésére a születést követő öt napon belül került sor. A hatodik napra ugyanis már véglegesen eldől, hogy a kasztrált hímből transzszexuális állat lesz. Gorski és munkatársai azt is megfigyelték, hogy a nemi hormonok az agy szerkeboltozat kérges test övtekervény latótelep homloklebeny i i I fali lebeny sarkantyűhasadék nyakszirtlebeny i i elülső összeköttetés köztiagyrészlet(hipotalamusz) agyalapi mirigy közözépagy -■ vezeték a III. és IV. kamra között hid—' / IV agykamra-' nyúltveló— kisagy
