A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-29 / 48. szám
FIGYELŐ H ű m aradt szülő városához Ardamica Ferenc 1941-ben született Losoncon, s azóta is itt él és alkot. A csalódások, keserű pillanatok, a mellőzöttség ellenére is hű maradt szülővárosához, nem tudott elszakadni tőle. Néhány ember biztatására — akik felismerték tehetségét — itt kezdett komolyan foglalkozni az írással, s 1962-ben éppen a Hót közölte első novelláját. ígéretesen indult pályafutása, s 1970-ig mondhatni befutott író lett. A hazai magyar sajtó és rádió is közölte írásait 1968 azonban Ardamica Ferenc életében is sorsforduló volt. Ellenezte a szovjet csapatok bevonulását, s ennek írásban is hangot adott. S mi lett a következménye? 1970-ben kizárták a pártból. Még ebben az évben, szinte az utolsó pillanatban, megjelent első novelláskötete, a Rokon cseléd. A pártból való kizárás miatt írószövetségi tag sem lehetett, feketelistára került, s ez kilenc évi teljes hallgatást jelentett. Derékba tört az ígéretesen induló írói pálya, megfosztották az író számára létkérdésnek számító publikálási lehetőségtől. Mindennapi megélhetési gondokkal is tetézett keserves esztendők következtek. Munkahelyéről, a városháza pénzügyi osztályáról elmozdították, de a többi munkahelyen sem 'melegedhetett meg" sokáig, mert az illetékes szervek ezeket túlságosan jónak találták számára. Végül egy patkány- és rovarirtó brigádnál kötött ki Losoncon. Itt dolgozott egészen 1990 januárjáig, amikor is a Csemadok járási bizottságának közbenjárásával az Ipoly című járási laphoz került szerkesztőnek. Ardamica Ferencnek, az írónak elsőként a magyarországi Palócföld nyújtott segítő kezet. Többeké mellett az ő írásait is közölte, vállalva a kellemetlenségeket. Idehaza 1979-ben a kulturális miniszterhelyetteshez fordult segítségért, s csak ezután vált lehetővé számára, hogy az Irodalmi Szemlében publikálhasson. A Hét és az Új Ifjúság is közölte novelláit, recenzióit, amíg meg nem tiltották nekik. Néha fel-felcsillant egy kis reménysugár, s ő nem adta fel. Részt vett és díjakat nyert hazai és külföldi irodalmi pályázatokon. 1984-ben 3. dijat nyert a Madách-pályázafon. Ugyanebben az évben a magyarországi Gerelyes Endre novellapályázaton a SZOT különdíját kapta. 1985-ben a Szlovák Filmintézet országos pályázatán nyert ugyancsak 3. dijat. Ebben az évben adta le a Madách Kiadónak az Anyám udvarlói kéziratát. Egymás után három szlovák regényt fordított le (Dušan Mitana: A játék vége, Oľga Feldeková: A mókus, Peter Andruška: Finom emberek). Majd 1987- ben második dijat nyert a rádió magyar adásának novellapályázatán. Novelláskötetét, az Anyám udvarlóit mindezek ellenére háromszor is leállították, de tavaly napvilágot látott. Hazai könyvesboltjaink polcairól néhány hét alatt eltűnt. A magyarországi napilapok és irodalmi folyóiratok igen pozitívan értékelték ezt a novellagyűjteményét. A Miskolcon megjelenő Napjaink májusi számában Mezey László Miklós egyebek között a következőket állapítja meg: "Az elmúlt két évtized mégsem telt el egészen hiába, mert »újrabemutatkozó« kötete, az Anyám udvariói kikristályosodott, vérbeli novellistát mutat, a lélektani realizmus idehaza is fölfedezendő és becsülendő rangos képviselőjét, aki a műfaj klasszikus — így Móricz vagy Kosztolányi hitelesítette — szabályai szerint alkot.” írásának további részében így jellemzi Ardamica novellisztikáját: "írásainak meghatározó eleme a magabiztos mesterségbeli tudás, a tiszta, világos szerkezetű novellaépítés, a precízen pontossá csiszolt, egyszerűségével már-már tüntető nyelv, a végsőkig tömörített ábrázolás. Ha jogos egy prózaszöveg jellemzésére az eszköztelen szó használata, az ő novelláira föltétlenül igaz. Szikár és telitalálaté mondatai alkatrészként illeszkednek egymásba, lendítik előre a drámai kifejlet felé a cselekményt és világítják meg a szenvedő ember lelkét." Ardamica Ferenc az óv elején a budapesti Garabonciás Kiadó regónypályázatán a beérkezett 156 mű közül harmadik díjat nyert Kalandor születik című regényével, amelyet a kiadó előreláthatólag a jövő évben megjelentet. Ez írói kvalitásának újabb bizonyítéka, s a pályázatokon eddig elért legnagyobb sikerének tekinthető. Sok csalódás, mellőzöttség után rehabilitálták, az év elején felvették az írószövetség tagjainak sorába. Ardamica Ferenc esetében igencsak hosszúra sikerült a várakozási idő. Amíg hallgatásra volt ítélve, tudatosította, hogy csakis tartalmas, színvonalas művekkel lehet esélye a visszakerülésre, akármit nem adhat ki a kezéből. Ebből az igényességből lapszerkesztőként sem engedett, a leghétköznapibb témákról is színesen, Ardamica-stílusban ír. Újságírói munkája miatt kevesebb ideje jut mostanában az irodalmi alkotásra, de terveiben szerepel egyebek közt rádiójáték és színdarab írása is. Még tavaly nyáron leadta a Madách Kiadónak a Görbe tükör című művét, s decemberben új kötete kéziratát. Hogy mikor jelennek meg? Ez még a jövő zenéje. Olvasói, mindenesetre érdeklődéssel várják. Püspöky Klára Fotó: Pálházy J. Ifjúságom, Érsekújvár — második kiadásban Egyik múlt évi számunkban már méltattuk Luzsicza Lajos Budapesten élő festőművész Ifjúságom, Érsekújvár című nagy sikerű könyvét, amely újból kapható lesz. A budapesti Szenei Molnár Társaság kiadásában jelenik meg másodszor, Érsekújvár várossá nyilvánításának 300. évfordulója tiszteletére. A bővített és több színes, fekete-fehér reprodukcióval gazdagított könyvet az érdeklődők megvásárolhatják a Csemadok járási titkárságain, a Csemart lapterjesztőknél, valamint a komáromi Csemart Galériában. Luzsicza Lajos irodalmi önéletírásában gyermek- és ifjúkoráról, a szinte szerelemmel szeretett Nyitra-vidókről, s természetesen Érsekújvárról és környékéről beszél. Tisztelettel szól az "újvári" és környékbeli emberekről, akik a legnehezebb időkben is példát mutattak emberségből, felekezeti és nemzetiségi türelemből. Németh Gyula A HÉT 15
