A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-19 / 29. szám
GONDOLKODÓ Másik történelem Valami baj történhetett a március elején megtartott népszámlálással. Mert annak idején azt ígérték, hogy az illetékes statisztikai hivatal az első — előzetes — adatokat három hét elteltével a nyilvánosságra hozza. A felmérés teljes eredményét pedig május végéig publikálják. Amikor e sorokat írom, már június idusán is bőven túl vagyunk, azonban a Szlovák Statisztikai Hivatal mindmostanáig egyetlen adatot sem fedett fel abból, amit az ország polgárai március elején az adatlapokba beírtak. Még csak a késedelem okát sem jelölték meg, így aztán fokról fokra, s egyre tágabb hullámokat vetve, terjednek különféle találgatások az idei népszámlálási adatokat illetően. Jól értesült forrásokra hivatkozva mondta az egyik ismerősöm, hogy például mi, szlovákiai magyarok több, mint egymillióan volnánk. Aztán hallottam kilencszáz ezerről, de egymillió-kétszázezerről is. A magam részéről ezeket a "biztos forrásból" származó adatokat nem sokra becsülöm, mert tapasztalataim és ismereteim szerint nélkülözik az objektivitást. Hogy miért? Vessünk egy pillantást az utóbbi hetven-nyolcvan esztendőre. Az egykori Felső Magyarországnak — a mai Kárpátaljával együtt — az 1910-es népszámláláskor 1 066 577 magyar nemzetiségű lakója volt. Az 1921-es — első — csehszlovákiai népszámlálás adatai szerint a trianoni diktátum alapján idecsatolt területen 657 646 magyar élt. (Az ország lakosságának 5,1 százaléka). Ezt a számot a későbbiek során a kitelepítések, a deportáció, a reszlovakizáció, továbbá Kárpátalja gyarmatosítása lényegesen apasztotta. (Például az 1950-es statisztika szerint már csak 367 732-en voltunk.) A legutóbbi, 1980-as népszámlálás 579 166 csehszlovákiai magyart regisztrált. Ha a realitások talaján akarunk maradni — márpedig a nemzetiségi viszonyok között nincs helye az ábrándozásnak —, akkor az idei népszámlálási adatok várható eredményeit ezek a számok határozhatják csak meg. Persze lehetséges — sőt szinte bizonyosra vehető—, hogy a korábbi népszámlálás (-ok) adatait a hatalom a saját céljainak megfelelően "kiigazította". Ám olymértékű gyarapodásra — mégha kívánatos volna is —, mint amilyenek a "biztos forrásokból" származnak, dőreség volna számítani. Az természetesen megtörténhet, hogy a szlovákiai magyarság lélekszáma lényegesen magasabb lesz a tíz évvel ezelőttinél, — a magam részéről úgy 100—150 ezres emelkedést elképzelhetőnek tartok —, ám az egymilliós értéket erősen eltúlzottnak találom. Persze — az élet már ilyen — bármi megtörténhet. Még az is, hogy a szlovákiai magyarság lélekszáma — teszem azt felével, egyharmadával lesz több, mint volt 1980-ban. Megeshet bármi, merthisz voltak olyan rétegek — főleg a városi diaszpórában — amelyek különböző személyes érdekektől vezettetve helyezkedtek a mindenkori nemzetiségi sakktáblán. Előfordulhat, hogy a jelenkori szlovákiai "demokráciában" felkorbácsolt mindennapi magyarellenes kirohanások e réteget is megérintették, s föltámadt benne a "kivagyiság" vagy a "csakazértis" szelleme. Aztán, tapasztalhattuk a korábbiak során, hogy külön kellett feltüntetni a nemzetiséget és az anyanyelvet. Itt is megtörténhetett némi arányeltolódás a javunkra; vagy legalábbis olyan abszurd kettősség, amelytől — az 1980-as népszámlálási adatok feldolgozásakor kelt szárnyra a hír —, a számítógépek összezavarodtak. (Ilyesmi most is megtörténhet, merthisz a két adatot ismét külön kellett jelölni.) Mondom, megtörténhet némi arányeltolódás a javunkra, de azzal is számolni kell, hogy a csehszlovákiai magyar gyermekeknek több, mint 40 százaléka évtizedek óta szlovák iskolába jár, ahol a magyar ellenségkép folyamatos ráhatásának következményeként szellemében oly mértékben fertőződik, hogy nem csak anyanyelvét, nemzetiségét is megtagadja. Ez a felgyülemlett "negyven százalék" önmagában, de immár utódaiban is jelentős tömeg — így jelentős lemorzsolódás is egyben. Ha az elmondottakat a realitás talaján állva összefoglaljuk, jó esetben a szlovákiai magyarság száma elérheti a háromnegyed milliót. A magam részéről ezt is óriási eredménynek tartanám az elmúlt hetven esztendő magyarellenes politikájának a tükrében. Ha föltételezéseim realitásközeliek, akkor felmerül a kérdés, hogy végülis mi a valós akadálya a népszámlálási adatok nyilvánosságrahozatalának? Azt nem hiszem — mert aligha is hihető —, hogy a szlovákiai magyarság lélekszámának nem várt alakulása volna a késedelem oka. Ha azonban a mai Szlovák Köztársaság öszszes nemzetiségeinek az együttes adatai mutatkoznak a vártnál magasabbnak a szlovák nemzet rovására, az már lényegesen megváltoztatja a helyzetet. Mert — ha mi mondjuk 750 ezren vagyunk, s ha a romák, is vállalják önmagukat — ők kb. 350 ezren lehetnek — az már önmagában is több egy milliónál. Ehhez jönnek a ruténok, a ruszinok, az ukránok, a lengyelek, s ma már a németek is — akkor bizony a Szlovákiában élő nem szlovák lakosság létszáma bőven elérheti a másfél milliót, ami teljesen új helyzetet teremt geopolitikai szempontból a Szlovák Köztársaságban. Legelébb is bebizonyosodik, hogy az eddigi szlovák nemzetiségi politika alapjaiban hamisítvány, s így egy demokratikusnak mondott társadalomban tarthatatlan. Ugyanakkor kérdésessé tesz minden "nemzetállami" törekvést és deklarációt. Ugyanis olyan "nemzetállam" nem létezik — nem létezhet —, amelynek egynegyede más nemzetiségű. Például a ma érvényben lévő nyelvtörvény ilyen esetben — az ötmilliós Szlovákiában — elveszítené minden jogalapját. (Ami, mellesleg egyébként is hiányzik.) A jövőt tekintve, a készülő új alkotmány megszövegezése is problematikussá válna: hová, s mi módon foglalnák a paragrafusok harapófogóiba Szlovákia nem-szlovák polgárainak általános és sajátos jogait?! Egyértelművé válna, hogy le kéne mondani a "nemzetállam" szlovákiai ábrándjairól. A Szlovák Statisztikai Hivatal hallgatása mögött gyanítom, ilyenféle megfontolások húzódnak meg. Mi tehát a teendő? A kivárás, a hallgatás és az elhallgatás. Legalább addig, amíg az alkotmányokat, vagy azok alapelveit a parlamentek elfogadják. Mert azután már csak az számít, amit az alkotmányba belefoglaltak; ami kimaradt — elhanyagolható. Tételesen például lehet az a mai Szlovák Köztársaság másfélmilliós nemzeti kisebbsége is... Gál Sándor 4 A HÉT
