A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-22 / 47. szám
GYERMEKEKNEK Nap, hold, hideg, meleg A kecskebak beállított egy halom vassal a kovácshoz. — Hallod-e, kovács, készíts nekem napot, holdat, hideget, meleget! — Rendben van — mondta a kovács. A kecskebak elégedetten eltávozott. Másnap beállított a kovácshoz a hiéna. Ő is egy halom vasat vitt. — Hallod-e, kovács, készíts nekem napot, holdat, hideget, meleget. — Rendben van — mondta a kovács. A hiéna elégedetten eltávozott. A kovács félretette a vasat, esze ágában sem volt, hogy munkához lásson; ehelyett azon töprengett, kinek a dolgát vegye majd előbbre. Néhány nap múlva jelentkezett nála a kecskebak. — Szeretném látni, hol tartasz. — Sehol — mondta a kovács. — A hiéna is eljött hozzám, ő is megrendelte nálam ugyanazt a munkát. Most aztán nem tudom, melyikőtöket csináljam meg előbb. — Mikor jön vissza a hiéna? — kérdezte a kecske. — Holnap. — Rendben van. Azzal a kecskebak hazament. Másnap azt mondta a feleségének: — Ma a lovam leszel. Fölpattant a felesége hátára, szólította a fiát. — Mellettünk fogsz szaladni, fújod a kürtödet, és közben ezt kiabálod: Hujja-hujja-hajl Tegnap öt hiénát megöltél a hegyekben! Ma egy hiéna a kovácsnál lesz! Öld meg azt is, hadd lássák, hogy a hatodikkal is könnyen elbánszl így vonultak hát a kovács felé: a kecskebak a kecske-paripán, a kecske-fullajtárral. És csak úgy zengett az utca a kürtöléstől meg a kiabálástól, meg a sok hujja-hujja-hajtól. A hiéna a kovácsműhelyben állt, és nézte, hogyan dolgozik a mester. Egyszer csak mintha valami kürtölést, kiáltozást hallana. Rászólt a kovácsra. — Ej, kovács, ne fújtass, ne kalapálj olyan hangosan. Mintha valaki a nevemet kiabálná. — Dehogy kiabálja — mondta a kovács. — Csak nem hagyom abba ilyen ostobaság miatt a munkámat? És dolgozott tovább. A kecskemenet meg egyre közeledett. A kürtölés, kiáltozás is. — Hagyd abba a fújtatást! — mondta mérgesen a hiéna. — Nem vagyok süket: valaki a nevemet kiabálja! A kovács abbahagyta a fújtatást. Tisztán hallhatták a kecskegida rivalgását: — Hujja-hujja-hajl Tegnap öt hiénát öltél meg a hegyekben! Ma egy hiéna a kovácsnál lesz! Öld meg azt is, hadd lássák, hogy a hatodikkal is könnyen elbánsz! A hiéna megrémült. — Bújtass el gyorsan! Hatalmas ellenség közeledik, az életemre tör! — Bújj a zsákomba — mondta a kovács. Ott volt a sarokban a zsákja. A hiéna gyorsan belebújt. Éppen mikor a kecske a műhely elé érkezett a kecskeparipán. Leszállt paripájáról, belépett a műhelybe, kérdezte a kovácstól: — Hol az a hiéna? — Elment — felelte a kovács. — Hallod-e, kovács — mondta a kecske —, adj egy szippantás tubákot. — Nincs tubákom — felelte a kovács. — Akkor adj kölcsön négy kauricsigát, elszalasztom a fiamat tubákért. — Csakhogy kauricsigám sincs ám — mondta a kovács. — Ugyan — mondta a kecske. — Ti kovácsok sokat kerestek; lehetetlen, hogy egy kovácsműhelyben ne legyen kauri! Ott van egy egész zsákkal! — Az nem az — mondta a kovács. — Mindenesetre megnézem — mondta a kecskebak, — Emeld csak meg, s bontsd ki csak egy kicsit. A kovács — mit tehetett egyebet — megemelte egy kicsit a zsákot, bontogatni kezdte a zsinórjait, aztán belenyúlt, mintha megtapogatná, mi van benne. Abban a pillanatban a hiéna kiugrott a zsákból, rohantában földöntötte a kovácsot, nekiugrott az ajtónak, s usgyil neki a világnak. A kecskebak meg utánakiáltott: — Fuss csak a hegyekbe! Öt hiénát megöltem ott tegnap; ha ott lellek, holnap te leszel a hatodik! A kovács folytatta a munkát; készítette a napot, holdat, hideget, meleget, de most már tudta, hogy a kecskebaknak. A bak meg a hiéna addig jó barátságban voltak, egy tálból ettek, egy almon háltak; ettől fogva azonban halálos ellenségek lettek, és a hiéna sem él többé falvakban, mint azelőtt, hanem kint a vadonban. (Afrikai mese) Időre megy! Időre megy a játék. Tedd ki az asztalra az órát, és a barátoddal versenyezzetek: ki találja meg előbb a könyvespolcok közül azt a kettőt, amelyik teljesen egyforma? A HÉT 27.
