A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-22 / 47. szám
ÉGTÁJAK Varga Erzsébet: Mit érdekel... mit érdekel engem most már ott hagytam a Pikk-jalg utcán a vén Tallinnban "Vana Tallinn’ (’vana’— vén; alighanem finnugor szó ez is ám e költemény nem óhajt nyelvtudóskodni) szóval ott hagytam sekély bűnös-ám-szép ifjúságom a kövek közt hol sárga szél kergeti most is falevél álarcát öltött álmaim igen ott hagytam ifjúságom Tallinnban a Pikk-jalg utcán hol a magány úgy csapott rám oly hirtelen s agresszíven mint ugyanott egyszer régen a saskarmú szenvedély Gál Sándor: kettős alkony bizony alkonyodik kétszeresen elejti termését a diófa terhes az ég kidagad önmagából kering alatta kétezernyi csóka távolodnak a horizontok vérző égaljba merülnek lesz minden elérhetetlenné egybeszürkül hétköznap ünnep csak ez marad a kettős alkony kint és bent a hegyéi vér-íve előtted választható tér sehol a szabadság: innen oda s onnan ide és együtt ezzel a süllyedés melyben elvész az isten éke s mert szavaidat elorozták meghalt benned a termő béke zuhognak rád világnyi csodák szikrázó diók lágy meteorok hazátlanná így lesz e táj hangjametszett vérző torok emelhetnéd magadhoz másért de kinek kell az írott beszéd kétszeresen bealkonyult sötétből nő ki a setét
